Fura, ahogy beszél,
Fura, amit mondd,
Fura, ahogy kinéz
És fura, amit hord
Fura, ahogy észlel,
Fura, ahogy lát,
Fura, ahogy kérne,
Feledd minden szavát.
Feledd aki most volt,
Feledd aki lesz,
Feledd, mert eldobod,
Bármit meg is tesz.
Jobb neki, ha tudja
Ő okozta mindezt,
Magát utálni nem új,
Téged...? Meglep? Igen...
Fülkagylóban ül banda,
Rázendít, hogy vége lesz,
Felveszed a ritmust, lépkedsz,
Aztán szépen elhiszed...
Annyi műsor, annyi tv,
Járnak-kelnek utcákon,
Csatornát vált, pislog néha,
Ma is koccintanék rátok.
Koccintanék, csörömpölnék,
Ha lenne bennem érzelem,
Csak egy a biztos, de az nagyon,
Közönyben öröm fészke lett.
Idegen itt minden,
Semmi sem az enyém,
Bárcsak végre tudnád,
Hogy sehol se jársz, míg én,
Kőrist őrzök, bújtatok,
Holnap után kajtatok,
Keresgélnék, rád találnék,
De most meg már nem akarok.
Nem akarom, nem akarod,
Oly mindegy már melyik is,
Átaludnám ezt is hidd el,
Felébredni minek, míg:
Fura, amit érez,
Fura, hogyha nem,
Furán bambul, mereng,
És fura, ahogy lézeng.
Fura, hogy ha kedvel,
Fura, hogy ha bírod,
Furává válsz, érzed,
Ezt te nem kívánod...
