The Bright Side

DylanSpecial #2

Ennek a fejezetnek a középső részét már olvashattátok a Plusz fejezetben, de a történet folytonossága érdekében, muszáj azokat a részeket is feltennem. De ne aggódjatok, mindegyikhez járnak új jelenetek is, ahogy ennél is, az elejét meg a végét még nem láthattátok ;) 

Dylan Special

2. fejezet

Természetesen a nagybátyám tett róla, hogy a nap folyamán még csak véletlenül se fussunk össze az új lakóinkkal. Ugyanis a délutáni edzés igencsak khm... jól sikerült. Így, terepgyakorlatról visszatérve, 3200 méter skífutás, – amit természetesen negyed óra alatt kellett teljesíteni – fekvőtámasz, felülés, levezetőnek pedig öt kilométeres kötelékfutás után, már annyira nem is volt erőnk, hogy a lányok után kajtassunk.

- Holnap is lesz nap. – mondta Nate, a mellettem lévő zuhanyzó alatt állva, miközben a sampont dörzsölte a haján.

- Nekem valami azt súgja, hogy Rollins mindent meg fog tenni, hogy távol maradjunk tőlük. – szólalt meg valahol a zuhanyzó hátsó felében Joey.

- Na és aztán? Kilenc hónapig lesznek itt, lehetetlen, hogy ennyi idő alatt távol tartsa őket tőlünk. Te mit gondolsz Dylan? – kérdezte Emmett, mire a zuhanyzóban lévő összes fiú rám nézett. – nem csak azért mert a nagybátyámról volt szó. Amolyan vezérként néztek rám a srácok. Hát mit mondjak? Családi vonás. Lemostam a tusfürdőt a testemről, a zuhany alá hajtottam a fejem, majd kihajolva megráztam, hogy kirepüljenek a vízcseppek, és csak azután válaszoltam.

- Azt gondolom, – vettem magamhoz a törölközőmet, elkezdtem felitatni magamról a vizet – hogy a nagybátyám is férfiból van. – tekertem a csípőm köré a törölközőt. – Valójában nem arra figyelmeztetett, hogy ne csináljunk a lányokkal semmit, hanem arra, hogy ne vegye észre, hogy csinálunk. – lazán a csempének dőltem és elmosolyodtam. – Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem így még izgalmasabb.

- Igaz. – bólintott Thomas egyetértően. – De az nem ér ám, hogy mindet levadászod előlünk Dylan. – csóválta meg a fejét. Természetesen baromság volt amit mondott, mert nem fogok csak úgy vakon rámászni mindenkire. Először csak felmérem a terepet, majd mérlegelek. Hiszen nem kell sehova futni, hogyha az ember biztos a sikerében. De azért végigfutattam a tekintetem a zuhanyzóban lévőkön, majd újra Thomasra néztem, és egy magabiztos mosoly kíséretében azt mondtam:

- Nem ígérhetek semmit. – kinyitottam a hátam mögött lévő ajtót, majd kiléptem a fürdőből, hogy visszamenjek a szobánkba. A nagybátyám azért még tett egy látogatást este, biztos ami biztos.

- A lányokat a keleti szárnyon szállásoltuk el, így azon a folyosón lévő fürdő az övék. Remélem nem kell kihangsúlyoznom, hogy milyen mértékben tilos annak a fürdőnek a közelébe menni. – vonta fel a szemöldökét, a mondandójával természetesen kihangsúlyozva ezt. – A tábor összes tagjára ez vonatkozik, nem csak azért mondom, mert a maguk hálóhelyisége van hozzájuk a legközelebb. Remélem minden világos. – lassan ejtette ki a szavakat, jobb szemöldökét ismét felvonta.

- Igenis uram! – kiáltottunk egyszerre. Jó, oké a fürdőbe természetesen nem megyünk be, azért nem vagyunk hatvanéves perverz kukkolók. Persze akkor más a helyzet, ha külön beinvitálnak. Abban az esetben gorombaság lenne visszautasítani. És én nagyon jól nevelt úriembernek tartom magam.

***

Gondoltam én, hogy nem sokáig kell várnunk, amíg a nagybátyám vizslató tekintetet nélkül egyazon helyiségbe kerülünk a vendégeinkkel. Ugyanis már rögtön másnap, ebédnél köszönt be hozzánk a szerencse. Már épp vissza akartunk menni a srácokkal a szobába, amikor megláttuk, hogy két lány lép be a menzára. Megálltam, és szórakozottan a falnak dőltem, a karomat összefontam a mellkasom előtt. Erre a többiek is megálltak és követték a tekintetem.