The Bright Side

Dylan Special *Utolsó*

Dylan Special

Befejező rész

*Sol*

Az ujjaimat lassan megmozgattam, de a szemeimet nem voltam hajlandó kinyitni. Pedig éreztem, hogy szomjas vagyok, hisz teljesen kiszáradtam. A torkom vizet követelt, de nagyon fáradt voltam. Még az sem zavart, hogy a nap sugarától a bőröm már forró volt. Az ujjaimat szélesre tártam, miközben hosszasan kinyújtóztam, vékony hangocskát kiadva. Magam mellett hallottam a halk szuszogást, és erre már kinyitottam a szemem, hogy körbenézzek a hotelszobában. Lynn mellettem, egy fekete bőrszoknyába, és egy rózsaszín melltartóban aludt. Riley kettőnk matracán terült el, az alsóteste Lynn térfelén, a felsőteste pedig az enyémen volt, fejét a lábam alatt egy párnán nyugtatta. Megdörzsöltem a szemem, és felkeltem az ágyból, hogy benézzek Myra és Valerie szobájába is. Akik hasonló kitekert pózban és hasonló hiányos öltözetben aludtak békésen. Eltántorogtam a fürdőszobáig, majd amikor felkapcsoltam a villanyt és belenéztem a tükörbe, ijedtemben majdnem felsikoltottam. A hajam helyén képződött szénaboglya még nem is volt annyira vészes az elkenődött sminkemhez, és a csillámmal, meg rózsaszín és piros (filccel?) virító bőrömhöz képest. Rúzs nyomok is voltak rajtam rendesen, nemcsak az arcomon, még a kézfejemen is. Itt csupán a víz nem segíthetett. Megnyitottam azért a csapot és jéghidegre állítottam, hogy nagyokat kortyolhassak belőle. Aztán beálltam a zuhanyzó alá és megengedtem a vizet. Fogalmam sincs mennyi időt töltöttem a fürdőszobában, de a hotelben lévő összes kikészített tisztálkodási eszközt fölhasználtam, amit csak találtam. Körülbelül a harmadik adag sampon, balzsam és tusfürdő után már nem volt tömény pezsgő és vodka szagom. Egy tiszta fehér törölközőt magamra, egyet pedig vizes hajam köré csavarva léptem ki a fürdőből. Lynn álmosan dörzsölgette a szemét, Riley pedig éppen egy hatalmasat ásított.

- Csöngött a telefonod – mondta Lynn maga elé bámulva.

- Hol van? – néztem körbe, mert nem emlékeztem, hogy hova is tettem a mobilomat. Odébb toltam egy bőröndöt, két pezsgős üveget, meg vagy két kupac ruhát, mire megtaláltam a mobilomat a földön, a kistáskámba. Dylantől volt egy nem fogadott hívásom, ezért azonnal rányomtam az újrahívásra. A szám szélét rágcsáltam miközben kicsöngött. Azt hiszem sosem fogom tudni teljesen megszokni, hogyha távol van tőlem, akkor ne izguljak kicsit, hogy minden rendben van-e.

- Báránykám? Most ébredtél föl? – szólt bele a telefonba, és fesztelennek próbált hangozni, de én elég jól ismertem ahhoz, hogy kihalljam belőle a feszengést.

- Ahha, igen. Minden rendben? A hotelben vagytok még?

- Hát ööö...

- Dylan? – szigorítottam el a hangomat, és kezdtem türelmetlen lenni.

- Ne akadj ki. De Mexikóban vagyunk.

- Hogy hol vagytok? – emeltem fel a hangomat.

- Mondtam, hogy ne akadj ki. – sóhajtott fel.

- Azt hittem New Orleansba mentek. Mi az ördögöt kerestek Mexikóban?

- Hogy hol vannak? – kapta fel a fejét Lynn és Riley is azonnal felült az ágyon.

- Mexikóban. – ismételtem el, miközben drámaian megforgattam a szememet.

28 órával ezelőtt

Húztam magam után a bőröndömet, a szobakulcsot szorongatva. A napszemüvegemet a fejem tetejére toltam, majd megemeltem a bőröndöt, míg felmentem a lépcsőn.