The Bright Side

Dylan Special #14

14. Fejezet

Az összes pályát kipróbáltuk a táborban. Bentieket és kintieket is egyaránt. Terepre is mentünk, egy rövidebb időre. Egy hétig teljes mértékben bevoltunk táblázva, szinte semmi másra nem maradt idő. Sikerült elfogni egyet azok közül a szemetek közül, akik ránk támadtak, a nagybátyám pedig szinte egy percre sem állt meg, annyi dolga volt, ennek köszönhetően pedig még hangosabban ordibált velünk, mint általában. Sollal meg alig váltottam egy – két szót.

- Szóval érted, mire legközelebb hazamegyek, anyámék már el is adták az egész kócerájt... - csóválta a fejét mellettem Nate egyik nap, miközben a konditerem felé igyekezetünk. A kezemben egy palack víz, a vállamon pedig egy törölköző volt.

- Nem mintha olyan sokat lennél otthon. – pillantottam rá.

- Na jó, persze. De akkor is lehetne beleszólásom a dologba. Apám a fejébe vette ezt a farmos dolgot, tudod?

- Egy farm? – kérdeztem vissza.

- Jaja, vágod? Csak azt nem értem, anyám hogy egyezett bele. Előbb fog Megan Fox térdepelni előttem, mint hogy anyám csirkéket hajkurásszon az udvarban. – rázta a fejét rosszallóan, én meg felnevettem. Befordulva a folyosón, Solt és a Myra nevű lányt láttam meg, amint egy jó nagy szemetes zsák mellett söpörnek. Sol háttal állta nekem, így nem vett észre.

- Egy csomó dolgot tudnék mondani, amit most szívesebben csinálnék. – sóhajtott Sol, és egyik kezét a csípőjére téve bámulta a kezében lévő seprűt, mintha azt várná, magától elkezdi felsöpörni a padlót. Nem álltam meg, de menet közben odahajoltam hozzá, és a fülébe súgtam:

- Köztük vagyok, Báránykám? - hirtelen kissé összerezzent a hirtelen hangtól, de aztán ragyogó mosolyt villantott rám. Menet közben megfordultam, hátrafelé mentem, és vártam, hogy mit lép rá.

- Attól függ. Van ötleted? – nézett rám kihívóan, én pedig válaszul egy pimasz mosolyt küldtem felé, és a számhoz emeltem a vizes palackot, hogy bele kortyolhassak. Azóta is játsszuk a játékot, amit én találtam ki. Rákacsintottam, majd megfordultam, és mentem tovább a konditerem mellett. Nate-re esett a pillantásom, aki idiótábbnál is idiótábban vigyorgott rám.

- Fogd be. – vetettem oda.

- Egy szót se szóltam. – emelte fel védekezően mindkét kezét. A konditerembe beérve ledobtam a törölközőmet, és a vizes palackot, és egy húzódzkodó rudat vettem birtokul. Minden egyes húzásnál, a vállamig húztam magam, majd leengedtem és újra. Valami egészen új dolog hajtott, ami olyan hatást váltott ki bennem, amire nem képes egy energia-ital vagy drog sem.

***

Az indulás napján, az épület előtt sorakoztunk reggel. A fiúkkal a kőfal mellett álltunk, én pedig a kőfalnak támaszkodtam, és hallgattam Tylert.

- Nem tudom mi van ember. – rázta a fejét. – Tisztára begolyóztam, azt hiszem.

- Hogy érted?

- Lynn. Már olyanokon gondolkodom... - kezdte, aztán félbe hagyta a mondatot, és felsóhajtott. – Esküszöm beparáztam. – Nem kellett kimondania pontosan, így is értettem, hogy mire gondol. Pontosan tudtam, ugyanis én is ezt érzem Sollal. Az egy dolog ha tetszik neked egy csaj, és szeretsz vele lenni. Akkor van baj, ha ez az egész sokkal komolyabb és bonyolultabb lesz, mint amire gondolni mertél volna. És a mi esetünkben ez a helyzet, csak még ijesztőbb.

- Figyelj csak Tyler. – lépett mellénk Emmett. – Olyan fancsali volt a képed egész reggel. Hoztam valamit amitől jobban érezheted magad. – valószínűleg én is ugyanolyan értetlen arccal bámultam rá, mint Tyler, ugyanis Emmett nem szokott csak úgy kedveskedni. Feltűnt a háta mögül a keze, majd szétnyitotta összeszorított öklét, amiben egy rakás rózsaszín és fehér virágszirom, és margaréta fej volt.