My Valentine ~a.i.~

0.3.

     Minden remekül indult. Én egy szerencsétlent füzögettem, Hope és Heather valóra váltotta az álmát és két meleg fiúval diskurált a sarokban, Bonnie és Adam eltűntek, de ezt nem részletezném, Scarlett egy perverz alakot kergetett eszeveszetten, amiért az bókolt neki, Sam pedig az egyetemi haverjaival beszélgetett. Egy szóval, mindenki remekül érezte magát, de aztán megszólalt a telefonom.

-Igen?-vettem fel.

-Szia bogaram, otthon vagy?-kérdezte apu. Én óvatosan körülnéztem a tomboló tömegen és rájöttem, inkább hagyom a boldog tudatban, hogy otthon vagyok és épp gabonapelyhet eszem vagy valami.

-Igen, persze-húztam el a szám és elindultam egy csendesebb sarok felé.

-Anyád nem ezt mondta!-francba.

-Velem van Sam-adtam be az aduászt.

-Akkor jó. De most beszélni szeretnék veled egy kicsit-ohoho, ha így kezdi akkor nagy a baj-Tudod vannak a fiúk, akiket menedzselek...

-Neked nem asszony kórusod van?-lepődtem meg. Milyen fiúk?

-Nem, na mindegy. Az a lényeg, hogy mostanság elég sok a baj velük és nem tudom miért-sóhajtott fáradtan.

-Mert fiúk?-adtam meg a logikus választ.-Tombolnak a hormonjaik, nem bírnak a seggükön lenni, majd kinövik-vontam vállat.

-Pontosan, majd kinövik, ugyanis te segítesz nekik ebben-mondta és biztos voltam benne, hogy vigyorog.

-Mi van?-értetlenkedtem.

-Csak légy a barátjuk. Hallgasd meg a sztorikat, legyél velük kedves és csinálj velük valamit, mert ilyen szedett-vedett társasággal jelen pillanatban semmit sem tudok csinálni!-háborgott.

-Tudod mit, apa? Legyen-mentem bele.

-Mit kérsz cserébe?-kérdezte beletörődően.

-Egy pónit!-csillantak fel a szemeim.

-Egy plüsst? Oh, ez még nem is sok, megegyeztünk-mondta vidáman.

-Ne olyan sietősen! Én igazit akarok. Olyan böhöm nagyot!-álmodoztam és lelki szemei előtt már láttam, ahogy egy szivárványhajú pónicskán száguldozok a virágos mezőn. A baj az, hogy városban lakok, kurva messze van innen bármilyen rét is, meg a póninak is nehezen lesz meg a színes haja, de az még csak a kisebbik gond.

-Nem is tudsz lovagolni!-akadt ki.

-És akkor? Nekem kell egy póni!-ugráltam hisztérikusan.

-Megéri ez nekem?-gondolkodott.-Nagyon is megéri. Kapsz egy pónit, lovat amit akarsz.

-Ok. Most akkor hol is kell felszedni a fiúkat?-sóhajtottam. Hát, mindennek ára van.

-Elmész Joey bácsi forgatására. Abban a jelenetben amit most forgatnak, a fiúk is benne vannak. Csak menj oda, légy laza, és semmi kép se legyél velük olyan, amilyen igazából vagy-mondta.

-Mer', milyen vagyok?-kérdeztem mérgesen.

-Olyan Sophia!-adta meg a logikus választ.

-Akkor legyek olyan, mint egy ribanc rajongó?-néztem a plafonra.

-Látod, vágod már amit akarok-azzal letette. Na kösz.

 Az est további részét azzal töltöttem, hogy adtam a szépet mindenkinek, csakhogy kicsit gyakorolhassak. Könnyen ment. Szóval egy idő után meg is untam. Szerencsére a bátyám pont jókor érkezett.

-Lassan mehetnénk-állt meg mellettem Sam.

-Ja. Én összeszedem a lányokat, rád maradnak Adamék-hagytam ott.

Otthon felhívtam Joeyt és megkérdeztem hol forgatnak épp. Ő, ki hitte volna, már tudott a "tervről" így holnap reggel értem jön majd. Fáradtan rogytam le az ágyra és átkoztam magam, amiért elmentem bulizni, mert így már csak négy órát aludhatok mielőtt fel kell kelnem.