My Valentine ~a.i.~

1.3.

   A vacsora hátralévő része kellemesen telt. Én Bryanával beszélgettem, Luke Arzayleával, a srácok meg együtt. Aztán a barna barátnő megtudta, hogy Luke a következő héten nem lesz itthon és kivágta a hisztit, mire a barátja hazavitte. Ezután Cal is elbúcsúzott, mondván az anyukája ma sushit csinált és nem akar lemaradni róla, Michy is elakart menni, mert elmondása szerint, nem akart lemaradni valami Kilari című animéről a tévében, de aztán rájött, hogy nálam is megnézheti, úgyhogy ő itt ragadt. Ashtonék is elmentek, így márcsak a vöröst kellett valahogy kidobjam. A konyhában csináltam magamnak egy limonádét és lehevertem a nappaliba.

-Micheal, meddig élősködsz rajtam?-kérdeztem a vöröst.

-Mindjárt vége-piszegett le. Fáradtan sóhajtottam és elnyúltam a kanapén.

-Élvezd ki Eperke, mert jövőhéten nem lesz tévé.

-Kösz, hogy bearanyozod az estémet is-morogta.

-Csak felkészitelek lelkileg.-vontam vállat.

-A kedvességed határtalan-forgatta a szemeit.

Jobb dolog híján, együtt néztem Michealal a mesefilmjét, bocsánat animéjét. Kissé zavart a kis csaj, aki az elején nem tud énekelni, aztán olyan hangja lesz, hogy a Szent Antal Krisztus is leszáll a földre örömében, de ezt nem tettem szóvá, hogy a hülye vörös ne vágja megint a fejemhez, hogy milyen szemét dög vagyok.

-Sophia, neked tetszik Ash?-szegezte nekem a kérdést Michy az ajtóban. Ha lett volna a kezemben egy pohár, valószínűleg a földre ejtettem volna meglepetésemben.

-Nem-mondtam határozottan. A szívem hevesen kezdett dobogni.-Ne butáskodj, Moncsita. A menedzseltjeim vagytok, olyan kis kötött pulcsi félék, amiket az ember utál, mert szörnyen viszket benne az ember bőre, ráadásul büdösek is, de muszáj megtartanod meg néha hordanod is, mert ha nem, a nagymamád megharagszik rád, és ha ő megharagszik, akkor soha többé nem süt neked muffint.

-Miért érzem úgy, hogy annyira szeretsz minket, mint egy kifogyott golyóstollat?-méregetett.

-Halványlila gőzöm sincs-rebegtettem a szempilláimat ártatlanul.-De miért kérdezted?

-Mit?

-Hogy tetszik-e Ash?

-Mert megkéri Bryana kezét.-csúszott ki a száján. Köpni-nyelni nem tudtam, de hamar össze kellett szednem magam, nehogy meglátszódjon bármilyen érzelem is az arcomon.

-Ez...remek-dadogtam.-Hú, most ez meglepett.-lényegében nem is hazudtam.-Mikor?

-Ha hazajöttünk. Akkor nem gáz, ugye?

-Dehogy. Miből gondoltad, hogy nekem bejön Ash?-nevettem kínosan.

-Nem tudom. Általában minden csaj a közelünkben őt veszi először észre. Nem akartam, hogy téged is vigasztalni kelljen. De hál' Mózesnek, nem kell!-veregetett hátba, aztán sarkon fordult és elment. Ott álltam egyedül és néztem a távolodó alakját. Valamiért azt érzem, darabokra törtem belül és a darabkáimat messzire sodorta a szél. Mi a fasz van veled Sophia?! Te nem ilyen vagy! Nem szerethetsz bele az egyik majomba! Ennyire mélyre nem süllyedhetsz!

A szobámban csak ültem az ágyamon és nem tudtam most mihez kéne kezdenem. Jobb ötlet híján, átmentem Adam szobájába, aki szintén önsajnálatban dagonyászott. Kiterültem mellette az ágyon, mire kérdőn nézett rám.

-Ok?

-Összetört a szívem-sóhajtottam.

-Ahogy naponta több ezer embernek-legyintett.