My Valentine ~a.i.~

1.0.

         Az ember szeret kipihenten ébredni.  Nyújtózkodik egyet és elkezdi a napot. Ja, hát elméletben legalábbis ilyen szokott lenni, meg a filmekben. A valóság azonban az, hogy mindenki kurvára utál felkelni, ráadásul nincs meg a nyújtózkodás sem, mert helyette mindenki visszaesik a párnájára. Általában és is ilyen vagyok. Felkelek, kikapcsolom az ébresztőt és alszok tovább. Kivéve ma. Kezdeném ott, hogy a négy majom miatt alig aludtam valamit pihenni és az a két óra vagy három is úgy telt, hogy meg sem bírtam nyikkanni, annyira össze szorítottak. Mint kiderült Michael horkol, Luke beszél álmában, Calum folyton izeg-mozog, Ashton pedig szeret nagy helyet elfoglalni. Szóval nem volt valami kellemes éjszakám. Egy idő után fogtam magam és mindenkit arrébb nyomtam. Így került Calum és Luke a földre, Mikey a bal oldalamra és Ashton a lábamhoz.

-Felkelni nyomorékok!-jött be Adam és állt meg az ágyam mellett, hogy jól a fülembe kiálthasson.

-Adam, takarodj kifele innen, mert ha nem, széttöröm a hátadon a zongorát!-fenyegettem csukott szemmel.

-Valakinek kemény éjszakája volt-mondta és elkezdte az arcom bökdösni.

-Hagyd már abba!-húztam a fejemre a takarót.

-Sophia, Héj, Soph-rázogatott.

-Mondjad!-néztem rá.

-Felkelsz?

-Nem.

-Szeretsz?-próbálkozott tovább.

-Mi a faszom bajod van?-keltem fel teljesen.

-Nem tudom. Unatkozom-vonogatta a vállát.

-Nézd csak oda-böktem egy szék felé.-Ülj szépen oda le és majd ha csak egy hangyányit is érdekelni fog, szólok.

-Milyen kis ribanc vagy reggel-sóhajtott, de aztán kiment.

Boldogan konstatáltam, hogy végre senki nem akadályoz meg abban, hogy szunyókálhassak még egy keveset és megpróbáltam vissza aludni, de nem igazán ment. Forgolódtam jobbra-balra és vártam az égi csodát.  Hát nagyon nem jött. Dühösen másztam ki az ágyból és baktattam le a nappaliba. A valamikor kioldott bilincseket-hm, vajon mikor szedhettem le magunkról?-arrébb löktem, hogy anyámék ne lássák, ha bejönnek, és ne higgyék azt, hogy valami molesztáló állat vagyok.

-Remélem most boldog vagy-vágtam le magam a bátyám mellé a kanapéra.

-Nem vagy éhes?-nézett rám fél szemmel, mert a másikkal a tévét bámulta.

-Nem-tettem karba a kezem.

-Akkor durcáskodj-legyintett.

-Egyébként, hol van Bonnie?-néztem körül. Barátnőm az ideje nagy részét nálunk tölti, ezért az idei szülinapjára kapott egy házkulcsot, hogy ne kelljen mindig csöngetnie. Mikor tekintetem újra Adamra fordítottam, láttam, hogy szemében szomorúság lángol.-Baj van?

-Nem az én tisztem elmondani-kapcsolta ki a tévét és bement a szobájába.

-Na baszki! Az éjszaka megbasztuk Sophiat!-szólalt meg a lépcsőről Mikey. Mikor felé fordultam láttam, hogy hárman tágra nyílt szemekkel vizslattak.

-Az anyját! Mindig is részt akartam venni egy ötösben!-mondta vidáman Luke.

-Kár, hogy nem emlékszem rá-temette az arcát a tenyerébe Cal.

-Hülye majmok! Nem feküdtünk le-forgattam a szemeim.

-Ohhhh-kántálták kórusban.

-Mondjuk, ha le is feküdtünk volna, akkor Mikey nem számított volna, mert olyan kicsi a farka, hogy szegény Soph észre sem vette volna-vont vállat Luke és elindult a konyhába kotorászni.

-Héj! Nekem ideális pénisz méretem van!-háborodott fel az említett.

-Gyerekek, miért kelek arra, hogy egy kibaszott tündért ölelgetek?-jött le Ash is.-Ráadásul miért húzódik egy vörös csík a csuklómon? Ez frankon nem vicces.

-Lehet, hogy megerőszakoltak-röhögött Cal.

-Akkor már kettőnket, mert neked is piros a csuklód-bökött a kezére. Calum ijedten konstatálta, hogy barátjának igaza van és felvisított.

-Álljatok már le! Senkit nem erőszakoltak meg!-vágtam hozzájuk egy díszpárnát.-Hülye fejetekkel felhívtok tök részegen, hogy menjek értetek, mert egy langyi bárban adtok magán számot.

-Na ne viccelj már!-tette karba a kezét Mikey és egy tál müzlivel leült mellém.

-Piroska, te egyenesen sztriptízeltél. Ráadásul bokszerben és melltartóban. Jobban jársz ha hallgatsz-a kis vörös kiköpte a szájában lévő ételt egyenesen rám.

-Baszki, kezd derengeni valami!-mondta lesokkolva.

-Jó, de ha mégsem jutna eszedbe minden, van videóm is-vigyorogtam el, mire a srácokból egyszerre tört ki a nevetés.

-Ciki-foglalt helyet a kanapén Cal.

-Mondjuk téged megakartak erőszakolni-gondolkodtam hangosan, hogy jól hallhassa.

-Csak tréfálsz-legyintett, mire felvont szemöldökkel bámultam mindaddig, amíg el nem fehéredet és ki nem ment a mosdóba.

-Amúgy nektek nem kéne rosszul lennetek? Tudjátok, másnapos reakció-néztem végig a gyökereken, mert ahhoz képest, hogy mit lerendeztek az éjszaka, túlságosan is frissnek tűntek.

-Nem, én elég jól érzem magam-vont vállat Luke.

-Kezdem azt hinni, hogy nem is voltatok részegek.

-Bassza meg!-kiáltott fel Ashton rémülten, mire ijedten szaladtam oda hozzá.

-Mi a baj?-guggoltam le mellé.

-Szétszakad a fejem-kapott a halántékához.

-Kell húsleves!-pattant fel Mikey.-Megyek levágok egy tyúkot!-rohant ki az ajtón.

-Vajon tudja, hogy errefelé senki nem tart tyúkot?-ráncoltam a szemöldököm, mire a többiek csak vállat vontak.

-Hívjatok papot! Érzem eljött az én időm!-sajnáltatta magát a bozontos.

-Nem fogsz meghalni, csak másnapos vagy-forgattam a szemeim. Ekkor hallottam meg Calumot, aki a fürdőszobában öklendezett.

-Látom még a másnaposság is próbált titeket elkerülni, csak nem nagyon ment neki.

-Luke! LUKE! Írd utolsó szavaimat!-utasította Ashton, a szőkét aki mellette feküdt és a gyomrát fogta.

-Az nem fog menni, cimbora-nyögte.

-Ne haljatok már meg! Drága volt a szőnyeg és most nincs pénzem újat venni. Ráadásul tartoztok még egy pingvinnel is!-tettem csípőre a kezem.

-Te maga vagy az ördög. Hát nincs szíved? Igazán sajnálhatnál minket!-jött ki négykézláb a fürdőből Calum.

-Majd sajnállak titeket miután megkaptam a pingvinem.