My Valentine ~a.i.~

1.4.

          Ha valaki megkérdi tőlem, hogy hol vagyunk és hogy jutottunk oda, azt mondom, fogalmam sincs. Ráadásul nem is hazudtam volna. Egész úton Ash illatán gondolkodtam. Fura, nem igaz? Hogy pontosabb legyek, azon agyaltam, hogy milyen kölnit használ. Hisz, tegyük fel, ha véletlenül, mondom véletlenül találnék egy pont ugyan olyat és megvenném, befújnám az egész ágyam vele, akkor mennyire lenne kínos? De persze nem azért, mert Ashton Irwin is ilyet használ, hanem azért, mert véletlenül nagyon szeretem ezt az illatot. Vajon akkor megharagszana rám? Mondjuk nem engedném az életben soha többé a szobámba, de ha netalán megtudja. Viszont az is igaz, hogy akkor a ház közelébe sem jöhetnének, nehogy az ablakomon keresztül kiérződjön vagy valami.

-Szerinted is?-hallottam meg magam mellett Ash hangját.

-Micsoda?-néztem rá.

-Azt kérdeztem, hogy szerinted is jó ötlet?

-Ja, persze-bólogattam hevesen, mint aki tudja miről van szó.

-Arra gondoltam, hogy az egész házat feldíszítem rózsával. Vörössel, mert az a kedvence. És sok gyertyát is tennék, na meg persze plüssmacit. Az nagyon fontos-hadarta. Ekkor jöttem rá, hogy én épp egy lánykérésre bólintottam. Vagy erre, vagy valami ezzel kapcsolatosra. Hülye Sophia!

-Maci. Remek ötlet-mondtam elszorult torokkal.

-Még az is lehet, hogy főzök valamit. Tudod, csak hogy lássa mennyire szeretem-ábrándozott.

-Pompás!-dünnyögtem. Nem tudom, hogy útitársam észrevette-e az élt a hangomban, de ha mégis, nem volt ideje válaszolni, mert csörgött a telefonja.

-Mindjárt ott vagyunk-válaszolta egyből.-Mit tudom én. Hagyjál már Luke! Honnan tudjam? Nem kérdem meg. Mondom nem!-ekkor nagyot sóhajtott és rám nézett.-Luke szeretné tudni, hogy milyen melltartó van rajtad?

-Tessék?-kerekedett ki a szemem.

-Azt mondja, hogy ő pöttyösre tippel-mondta kínosan Ash.

-Mond meg neki-mondtam fülig vörösen-hogy bekaphatja!-tettem karba a kezem mérgesen.

-Azt mondja, hogy sima-hazudta a sofőr mire jól vállon vertem.-Mi? Semmi? Én? Dehogy sziszegte.- Haver, barátnőm van, oké? Nem mozdultam rá. Mindjárt ott vagyunk, bírd ki addig!-nyomta ki a készüléket. Mikor kérdőn néztem rá, csak vállat vont.

-Nincs a legjobb formában.

-Azt látom. Mennyi idő, amíg odaérünk?

-Azt mondja-vette be a kanyart-Itt is vagyunk.-állította le a motort és kiszállt. A sötét miatt nem igazán tudtam, hogy hol is vagyunk. Viszont az előttem elterülő házról simán megállapítottam, hogy böhöm nagy.-Gyere már!-szólt utánam Ash az ajtóból.

       Bent az orrom hegyéig nem láttam. Mindenbe belementem és majdnem mindent levertem. Itt-ott felhangzott a már jól ismert hang, ami azt jelezte, eltörtem valamit.

-Nem lehetne villanyt kapcsolni? Még mielőtt nem verem le a tévét is!-dünnyögtem.

-Ne szerencsétlenkedj annyit!-fogta meg a kezem és maga után húzott. A szívem kihagyott egy ütemet és örültem, hogy ilyen sötét van, így legalább nem látta, milyen szép új árnyalatot vett fel az arcom. Sajnos azonban, mikor befordultunk, egy szobából halvány fény világította meg az utat, így Ash elengedte a kezem mondván, innen már egyedül is boldogulok. A fényforrás felé bökött majd intett, hogy itt megvár. Sóhajtva indultam el.

   A szobában meglepő látvány fogadott. Minden fele piás üvegek, poharak, széttört lámpa, tányér és egy elrepedt ablak.

-Luke?-kérdeztem suttogva. A sarokban megmozdult valami és ijedten fordultam abba az irányba.-Luke?-kérdeztem hangosabban, mert nem voltam benne biztos, hogy aki előttem ül, az tényleg ő az. Haja lelapulva, vérvörös szemek alatta fekete karikák és gyűrött ruha. Úgy nézett ki, mint aki három napja nem aludt, evett vagy tusolt volna, pedig alig pár órával ezelőtt búcsúztunk el.

-Sop...hia-szólalt meg rekedten. Sietve odamentem hozzá és leguggoltam elé.

-Héj, minden rendben!-simogattam a haját, mint egy kisgyereknek, akinek elvették a fagyiját és most azért sír. Az igazság az, hogy nem állt messze a hasonlatom a valóságtól, mert amint megpaskoltam a fejét, könnyekben tőrt ki. Nem is tudtam, hogy hogy reagáljak erre, ugyanis ilyen problémám még sosem akadt.

-Igazad volt. Mindenben-zokogta. Először nem értettem miről beszél, de aztán eszembe jutott, hogy ma szakított Arzayleával.

-Ne bánkódj miatta! Bármelyik sarkon jobbat találsz nála-vigasztaltam.

-Én nem akarok mást-rázta a fejét.

-Most ezt mondod, de hidd el, amint kicsit kitisztul a fejed, te is így látod majd-győzködtem.

-Most, hogy Arz nincs a képben-nézett rám-mostmár nem kell titkoloznod.

-Tessék?-kérdeztem meglepődten.

-Tudom, hogy tetszem neked. Lehet, hogy hülye vagyok, de látom a jeleket-fogta meg a vállaimat.

-Luke, neked agyadra ment a sok pia!-ráztam le a kezeit.-Kérlek most feküdj le és pihend ki magad.

-Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!-emelte fel a hangját.-Azt hiszed nem láttam? Hogy utánam nyáladzol?

-Én nem... Luke, nézd. Sajnálom ha azt éreztettem veled, hogy tetszesz. Nem ez volt a szándékom. De ezt majd holnap megbeszéljük-mondta és felálltam.

-Olcsó ribanc!-ragadta meg durván a csuklóm-Te sem vagy jobb!

-Luke, engedj el!-próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam. Túl erősen tartott.

-Te is csak a pénz látod. Kihasználod az ebereket, felhasználod őket azért, hogy neked jó legyen!-mondta dühösen.

-Ez fáj. Luke!-kérleltem.

-Nem!-rázta a fejét.-Az ilyen emberek nem érdemelnek mást csak megvetést. Remélem, hogy soha senki nem dől be nektek! Kívánom, hogy egyedül halj meg úgy, hogy senki ne is tudjon a halálodról!-köpte a szvakat.-Bár sosem ismertelek volna meg! Bár a banda sosem találkozott volna veled!-ekkor kitéptem a kezemet a kezei közül, sarkon fordultam és elmentem. Még hallottam, ahogy utánam kiabál de nem törődtem vele.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva Ash, de én mit sem törődve a lágy pillantásával, elsiettem mellette. Kint elindultam az egyik irányba és nem néztem vissza akkor sem, amikor Ashton kiabálta, álljak meg. Nem tudom hogy, de találtam egy buszmegállót, ahol épp jött a busz.

-Merre megy?-kérdeztem a sófőrt.

-A Central Park fele-mondta. A kezébe nyomtam pár aprót és leghátulra mentem.

    Amint hazaértem telefonáltam.

-Halló?-kérdezte egy álmos hang.

-Sophia vagyok.

-Miben segíthetek?-kérdezte a főnök.

-Leadom a bandát.