0.4.

6.5K 382 30
                                    

    Valahonnan a távolból még hallottam ahogy a telefonom ébresztője szól s mai napig nem tudom hogy, de valaki vagy valami kikapcsolta én pedig aludtam tovább. Kicsit fura is volt, hogy amikor felkeltem olyan kipihent voltam. Aztán körülnéztem. Mindenhol kamerák és lámpák villogtak, emberek üvöltözve rohangáltak, mások egy széken ültek egy füzetféleséggel és olvastak. Aztán lenéztem és megláttam, hogy három fiú érdeklődve néz. Annyira megijedtem, hogy felvisítottam, mire megéreztem valamit a lábamnál s felhajtva a paplant, megláttam egy piros hajú srácot is, aki a lábamat ölelte s megint felvisítottam. Mindenki engem nézett, de én csak torkom szakadtából üvöltöztem és csapkodtam és próbáltam lerúgni a vádlimat molesztáló alakot.

-Valaki hallgattassa el!-mutatott rám egy mogorva pasas.

-Látom felkeltél-állt meg az ágyam mellet Joey.

-Mi a faszomat keresek itt?-néztem körül rémülten, ugyanis az ágyamban vagyok, de mégis a forgatás helyszínén pizsiben és csak én gondolom, hogy ez nem normális?

-Mondtam, hogy kilencre legyél kész. Nem voltál, úgyhogy szóltam az embereimnek, hogy hozzanak ide úgy ahogy  vagy-vigyorgott kajánul.

-Fel is lehetett volna ébreszteni-háborogtam.

-És abban mi az élvezet? Látom megismerkedtél a srácokkal-bökött azok felé.-Sok szerencsét!-azzal otthagyott.

-Hát ő izé...-néztem végig rajtuk.

-Szia-integetett vadul az egyik.-Calum vagyok!-rázta meg a kezem.

-Canna?-kérdeztem félrehajtott fejjel. De az csak mosolygott tovább. A lábamnál alvó keze egyre feljebb vándorolt ezért vettem egy nagy lendületet és ledobtam magamról. Az hangos koppanással ért földet és rémülten felkelt.

-Nem akarom, hogy megegyék az agyam!-sipította.-Jé, itt nincsenek zombik-pislogott nagyokat.

-Micsoda lángész vagy-forgattam a szemeim.

-Te ki vagy?-nézett rám a kis vörös.

-Az akinek a lábán élvezkedtél-morogtam.

-Milyen undok vagy!-közölte velem, mire a másik három egyetértően bólogatott.

-Nem vagyok undok, oké?!-kiabáltam. Elkezdtem az ágyon matatni hátha nem esett valahogy az ágyra a telefonom is. A párna alatt meg is találtam. Bingó! Azonnal kioldottam a telefonom kódját és tárcsáztam.

-Igen?-kérdezte egy hang.

-Scarlett, azonnal gyere, izé, hol is vagyunk?-fordultam a srácok felé.

-11. utca-segített ki asszem Camita.

-A 11. utcához és hozz nekem ruhát!-adtam ki az utasítást.

-Akarom én tudni, hogy miért vagy ott, és hogy mire kell neked ruha?-kérdezte fáradtan.

-Nem. Siess!-tettem le.

-Nem kell szégyenlősnek lenned. Már láttuk a pizsidet-vont vállat a szőke.

-Ja, meg azt is láttuk, ahogy nyáladzol.-rémüldözött a bozontos.

-Nem is nyáladzom!-kértem ki magamnak.

-Akarod látni a videót?-vette ki a telefonját a zsebéből.

-Nem, elhiszem-váltottam stílust. Remek. Láttak aludni, láttak nyáladzani, láttak pizsiben, lassacskán már meztelenül is járhatnék közöttük.-És ti kik is vagytok?-hunyorítottam.

-Luke-intett a magas szőke.

-Michael-mondta a vörös, aki még mindig a földön feküdt.

-Seggemlyuka-vigyorgott a kis göndör gyerek.

-Örvendek Luna, Minerva, Canari és Seggemlyuka-intettem nekik. A neveiket nem direkt vétettem el. Sajnos nem valami jó a név memóriám.

-És te ki vagy?-kérdezte a nagyon vicces gyerek, akinek a neve Seggemlyuka.

-Csaksimánribanc-vágtam rá flegmán.

-Örvendek Csaksimánribanc-mondták egyszerre.

-Ti vagytok azok, akikre ráuszított apám?-kérdeztem nagyot sóhajtva.

-Ja-nyögték egyszerre.

-Hogy is hívják a bandátokat? Két másodperc torna?-gondolkoztam hangosan.

-Mi vagyunk a five-kezdte Seggemlyuka.

-Seconds-állt be karate pózba Calina.

-Of-vonszolta magát oda Mika.

-Summer-rúgott egyet a levegőbe Lena.  Így együtt beálltak egy szerintük tök menő pózba, vagyis csak azt hitték, de valójában elég nevetségesek voltak.

-Aha. Szóval akkor három perc tonna, kezdjük ott...-kezdtem.

-Az egy dolog, hogy a nevünket nem jegyzed meg, de hogy a bandáét sem, az felháboritó!-méltatlankodott Luke. Ez az, Luke a neve.

-Bocsánat Lala.

My Valentine  ~a.i.~Onde histórias criam vida. Descubra agora