My Valentine ~a.i.~

2.2.

         Hope szobájában ülünk egy csomó nasival és várjuk, hogy a barátnőnk elmondja, mi a szart csinált, amiről mi nem tudunk.

-Hát, az úgy volt...-kezd bele Hope álmodozva a sztoriba.-Hogy először abban a meleg bárban találkoztunk, tudod, amikor felhívtak téged tök részegen-néz rám sokat sejtően. Oh, igen. Az az este felejthetetlen volt. Persze nem a jó értelemben.-És onnantól minden ment magától-von vállat, aztán elővesz egy bordó körömlakkot és elkezdi a körmét festeni.

-Ennyi?-kérdi Scarlett fújtatva.-Ez lenne a nagy romantika? Ez egy darab szar!-háborodik fel.

-Mond csak el a részleteket is-követeli Heather és vadul bökdösni kezdi a nővére derekát. Az mérgesen néz rá az elkent körömlakkból, majd nagyot sóhajt.

-Miután Soph elment Londonba, a fiúk eljöttek hozzám. Megkértek, hogy segítsek nekik abban, hogy kiengeszteljék őt-bök felém.-Mondtam nekik, hogy csak időre van szüksége, meg csokira, na meg persze a beígért pingvinjére-forgatja a szemeit Hope és én halkan kuncogni kezdek.-Aztán nem is tudom. Michaellal sokat beszélgettünk. Négyszemközt. Általában Sophiáról, de aztán már másról is. És valahogy így jöttünk össze-fejezi be a történetet Hope.-Boldog vagy?-néz mérgesen a  húgára.

-Nem-vágja rá Heather.-Ez kicseszett unalmas így. Nem volt semmi akció, romantika, valami?

-Nem-rázza a fejét Hope.

-Na mindegy, a lényeg, hogy a mi kis Hopeihenknek barátja van!-visít fel Bonnie és Hope nyakába ugrik.-Úgy örülök neked-szorongatja.

-Meg... meg fogsz... fojtani-kapkod levegő után Hope és az arca is kezd elvörösödni. Bonnie végül elengedi és mosolyogva néz végig rajtunk.

-Hát nem tudom gyerekek-kezdi Scarlett-, de szerintem hagyjuk Hope "izgalmas" történeteit és térjünk át Calra-kezdi tárgyilagosan.

-Mi van vele?-kérdem miközben egy marik chipset tömök a számba.

-Bámult. Végig-akad ki.

-És?-kérdi Hope.

-Mi az, hogy és? Mi az, hogy és? Hát engem ne bámuljon! Mit bámul, he? Anyja picsáját!-fakad ki. Egy pillanatig mint értetlenül nézzük a vadul mutogató barátnőnket, aztán mind elnevetjük magunkat.-Mit röhögtök? Ez komoly!

-Dehogy az-legyint Heather-Csak egy újabb hódoló.

-De én nem akarom, hogy hódoljon-akad ki teljesen Scarlett.

-Nyugi, majd idővel ő is lekopik. Nagy valószínűséggel azután, hogy megismert-vigasztalja Bonnie.

-Kösz, most megnyugtattál-vágja be a durcit Scarlett, de amint a szájába nyomunk egy tábla csokit, egyből jobb kedvre derül.

-Amúgy Bonnie, hogy fogod visszaszerezni Adamat?-kérdem hirtelen. A barátnőm csak fáradtan legyint.

-Passz.

-Semmi terv?-kérdi tőle Hope.

-Semmi-rázza a fejét keseredetten.

-Szerintem csak simán menj oda hozzá, rúgd tökön, aztán happy end-von vállat Scarlett.

-Nem hiszem, hogy a bántalmazásával sokat érek-neveti ki Bonnie.

-Oh, hagyd a fenébe!-közli vele Heather.-Találsz nála jobbat is-legyint.

-Aha-feleli Bonnie és mind tudjuk, hogy ő már megtalálta a legjobbat.

     Másnap újból munkába kellett állnom. Az irodában rengeteg papírmunka várt, azért ezzel el is ment a napom. A fiúk ma szabadnapon voltak, szóval velük nem találkoztam. Mikor hazamentem, Adammel is volt szerencsém találkozni. Amióta nem láttam, megizmosodott. A haja egy kicsivel rövidebb, a bőre pedig barnább lett. Nem is tudom. Nagyon furcsa volt őt így látni, de nagyon örültem neki. Mikor pedig "véletlenül" megemlítettem Bonnie nevét, megfeszült és erősen összeszorította az állkapcsát. Nekem ennyi elegendő is volt. Aztán Sam az egyetemről mesélt, hogy már megakar szabadulni tőle. Mondtam neki, hogy már csak egy kicsi van, aztán "szabad" lesz. Anyáék szokásukhoz híven, nem nagyon foglalkoztak velem. Beszélgettek valami új bandáról, meg a munkáról, ezért inkább a kajámra összpontosítottam.Ekkor azonban sms-em jött. Értetlenül nézek a kijelzőre, amin ez áll: " Baj van. Siess!" Ashtontól jött. Egyből felpattantam a székről, magamra húztam a szandám és rohantam.

-Hova mész?-kiált utánam apám.

-Vészhelyzet-intek és már ott sem vagyok. Beülök a kocsiba, elindítom és tárcsázom Ashtont.-Hol vagytok?-kérdem rémülten.

-A színházban-feleli nyugtalanul.

-Mi a faszomat kerestek ti a színházban?-akadok ki. Lelki szemeim előtt különböző jelenetek zajlottak le, amiben volt egy Michael, egy Calum, egy Luke, Ashton, egy színház tele emberekkel, csörömpölés, szék törés, répa, egy tyúk. Te jó ég! Belegondolni is rossz, hogy az a négy majom mit csinálhatott.

-Szoktunk színházba járni, oké?-kérdi sértődötten Ash.

-Aha-húzom el a szám hitetlenül.-Tíz perc és ott vagyok-rakom és le a gázra taposok. Gondolataim egyre inkább rossz irányba terelődtek. Vajon hány embert öltek meg? Mennyi kárt kell kifizetni? Oh, te jó ég! Rendben, Soph, ne gondolj egyből a legrosszabbra. Lehet, hogy nincs is komoly baj, csak egy lábtőrés, vagy kificamított boka. Kitudja.

Feldúltan parkoltam le a színháznál és morogva mentem be. Azt motyogtam magamban, hogy ha nagy a kár, én kitörőm a nyakukat. Lehet, hogy ezt hangosan is kimondtam, mert amikor felnéztem, rengeteg döbbent szempárral találkozok. Köztük a négy majoméval is, akik ingben és farmerben állnak előttem egy pohár pezsgővel.

-MEGLEPETÉS!-kiáltja el magát Michael és mosolyogva kezembe nyom egy pohár pezsgőt.

-Meglepetés!-kiabálja mindenki és én feszengve elmosolyodom.

-Meglepetés!-emelem a magasba a pezsgős poharam és közben eltorzult arccal nézek a fiúkra.-Meg. Fogtok. Halni.-tátogóm feléjük, jól kihangsúlyozva minden egyes szót. Ők csak mosolyogva elhúzzák a szájukat.

-Sophia-tőrnek utat a tömegben maguknak a barátnőim és mosolyogva átölelnek.

-Hát nem aranyos?-kérdi tőlem Hope-Bulit szerveztek neked.

-Ja, kurvára aranyos-forgatom a szemeim.

-Szerintem nyálas-von vállat Scarlett.-De a kaja jó.

-Oké. Most jön az a rész, amikor közlitek velem, hogy van csereruhám?-kérdem tőlük reménykedve, mert mindenki elegánsan van felöltözve, miközben rajtam csak egy kinyúlt Guns n' Roses-os póló, meg egy rövid nadrág van.

-Nem, nincs ilyen rész-közli velem Heather, nekem pedig lehervad a mosolyom.

-Ne már-nyafogok.

-Csak vicceltünk, elhoztuk az egyik ruhád-vereget hátba Bonnie és egy irány felé bök.

-Kösz-sietek el mellettük és rohanok átöltözni. Ha ma megölök valakit, legalább elegánsan tegyem azt, nem igaz?