-Sophia!-üvöltötte a bátyám.
-Mi a faszom bajod van?-rontottam be a szobájába.
-Szeretet hiány. Öleld meg a bátyád!-tárta szét a karját.
-Meg az anyád picsáját!-intettem.
-Ha nem ölelsz meg, akkor nem jöhetsz velem ma bulizni-fenyegetett. Egyből a legkedvesebb és legártatlanabb arcomat öltöttem fel magamra és ráugrottam.
-Mondtam már, hogy mennyire de mennyire szeretlek?-hízelegtem.
-Igen és érdekes módon mindig csak akkor, amikor kell valami. Ez nagyon különös-tűnődött szemöldökráncolva.
-Ugyan ugyan, csak képzelődsz-engedtem el és az ajtóhoz masíroztam.-Szeretlek és hétkor lent foglak várni, hogy indulhassunk, tudod a buliba-kacsintottam rá és otthagytam. Már épp bementem volna a szentélyembe, amikor anyám sipítása hallatszott a földszintről.
-Kicsim, gyere már le egy picit!
-Bah, mi van?-trappoltam le a lépcsőn.
-Teregesd ki a ruhákat, köszi.
-Miért én? Ott van még Adam és Sam. Ők miért nem kell csináljanak soha semmit?-nyafogtam.
-Mert nagykorúak-adta meg a logikus választ.
-Ezektől az érvelésektől majd el dobom az agyam-forgattam a szemeim, de azért kihoztam a ruhákat a fürdőből és nekiláttam kiakasztani őket. Legalábbis megpróbáltam, de valahogy a ruhák összeakadtak vagy nem tudom, de az eredmény pocsék lett. A legtöbb leesett vagy szerencsétlenül lógott a szárítón. Ha rendes gyerek lennék, újra megcsináltam volna, de mivel nem vagyok az, úgy hagytam az egészet és bementem a szobámba zenét hallgatni. Persze nem ment könnyen, mert a másik bátyám, Adam folyton benyitott a kezével egy hegedűvel és mutatta a "nagy" tehetségét. Először csak zavart, aztán már kifejezetten idegesített, mikor pedig negyedjére nyitott be, annyira felbaszta az agyam, hogy kikaptam a vonót a kezéből és széttörtem a hátán.
-Bassza meg!-visította Adam.
-Húzzál innen kifele!-vettem el tőle a hegedűt is és kidobtam a folyosóra.-Regenerálódni akarok, mert este a legjobb formámat akarom hozni.
-Csak nem fiú van a dologban?-vigyorodott el pimaszul.
-Nem. De lehet, hogy ma olyannal találkozom akit utálok és akkor nekem jól kell kinéznem, hogy ő féltékeny legyen, én pedig elküldhessem a francba. Na, nyomás!-taszítottam ki. Mikor végre újra egyedül maradtam benyomtam a gépen a Guns 'n Roses-t és maximumra csavartam a hangerőt.
ESTÁS LEYENDO
My Valentine ~a.i.~
Fanfic-Ashton Irwin, jobban gyűlöllek, mint reggel felkelni. Annyira utállak, hogy mikor lefekszem azon gondolkodom, hogy hányféleképpen kínozhatnálak meg! -Mindig is tudtam, hogy rólam ábrándozol minden este.
