My Valentine ~a.i.~

1.1.

          A nap további részében húslevest főztem, mivelhogy Michael valahol talált egy tyúkot, amit itt a konyhában megkopasztott. Nem akarom tudni kitől lopta és inkább maradok a boldog tudatlanságban. Mikor mind a négyen a kanapén húzták a lóbőrt, felkaptam a kulcsaimat és elindultam Bonniékhoz. Kopogás nélkül nyitottam be, hiszen szinte ott lakom. A ház csendes volt, amit furcsállottam is, hiszen itt mindig mindenki mozgásban van.

-Hahó-léptem beljebb.

-Sophia?-hallottam meg barátnőm hangját a lépcsőről. Mosolyogva fordultam felé, amikor megláttam vörös, kisírt szemeit és a bekötött kezét.

-Mi történt?-siettem oda hozzá.-Adam bántott? Én feljelentem. Komolyan-öleltem magamhoz, mire Bonnie sírva fakadt.

-Nem....nem Adam bán..tott-szipogta.

-Akkor mégis ki?-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Az apám-mondta, én pedig bevonszoltam a szobájába.

-Mondd el! Kérlek-fogtam meg a kezét.

-A szüleim tegnap összevesztek-kezdte.

-De a te szüleid mindig veszekednek-mondtam értetlenül.

-Igen, csak ez más volt. Kezdett eldurvulni a helyzet. Apa elkezdte lökdösni anyát, én pedig... én én-zokogta, mire magamhoz húztam.

-Minden rendben lesz-simogattam a haját.

-Nem lesz!-rázta a fejét-A szüleim ma beadták a válópert és anyával elköltözünk New Yorkba.-tágra nyílt szemekkel kerestem a tekintetét.

-A világ másik felére? Mi a francnak?-kérdeztem könnyes szemmel. Nem mehet el. Nem hagyhat itt.

-Tudod a bátyám ott lakik-igen, hogy ne tudnám, hogy Dan Reynolds hol lakik.

-És minek mentek oda? Itt Ausztráliában is vannak rokonaitok, nem? Hisz miattuk költöztetek ide Americaból.

-Anya haza akar menni. Haza haza. A szülőföldjére. Én pedig vele megyek, mert mostanság elég instabil és nem akarom, hogy bármi baja történjen-törölgette a szemét szomorúan.

-Mikor mentek?-suttogva kérdeztem, mert alig bírtam megszólalni.

-A tárgyalástól függ. Állítólag a jövő hónapban, de mivel a bátyám feljelentette apámat, ezért lehet, hogy még pár héttel maradok többet.

-Dan feljelentette apukátokat?-kerekedett el a szemem. Ennyire komoly lenne?

-Soph, az apám megütötte az anyámat és engem is megakart-mondta.

-Sajnálom-öleltem magamhoz ismét.-Ezért szakítottatok Adammel?-ő csak bólogatni tudott és újra sírásban tört ki.

-Nem akarom itt hagyni. Én nélküle nem tudom végigcsinálni!-zokogta.-De nem kérhetem tőle, hogy jöjjön velem az ismeretlenbe, amikor neki itt van mindene.

-Minden rendben lesz. Ígérem-simogattam a hátát, de én sem hittem el teljesen, amit mondtam. Nem vagyok csodatévő, nem sokat tehetek és ez nagyon szar érzés. 

       Csalódottan mentem haza, mert Bonnie nem akar hozzánk jönni Adam miatt, és mert az anyukájára kell vigyáznia. Nem teheti meg, hogy itt hagy minket. Engem! Főleg engem nem! Hát Adam le van szarva! Velem mi lesz?!

-Asszony, csinálj valami kaját!-utasított Luke, amikor bevágtam magam után a bejárati ajtót. Szó nélkül mentem el mellettük és lehajtott fejjel mentem fel a szobámba.

-Mi a baja?-hallottam még Cal hangját, aztán becsuktam az ajtót kizárva ezzel mindenkit.

Nem tudom mennyi ideig feküdtem az ágyon némán és hangtalanul sírva, amikor mellettem besüppedt a matrac.

-Nem tudom mi a baj, de ha el akarod mondani én meghallgatlak-mondta Ashton és mellém feküdt.

-Minden-mondtam és hozzá bújtam. Szükségem van most egy biztos pontra, valakire aki, ha akarom ha nem, itt van. Ash szó nélkül karolt át és tűrte amíg én kisírtam magam. Kicsit szomorú, hogy az egyik majomnak kell vigasztalnia, de miután lenyugszom, utána többet ilyen nem fordul elő. Nem fordulhat elő. Én vagyok a menedzser, ők a menedzseltek. Nem szabad átlépni ezt a vonalat. Soha.

Egy ideig feküdtünk egymással szemben és hallgattunk, de aztán meghallottuk a többi gyökér hangját.

-Szerintem most csinálnak kicsi Ashtonokat-suttogta Luke. Legalábbis próbált, ugyanis minden tisztán beszűrődött a szobába.

-Sophia jó nagy kurva lehet az ágyban, ha eddig még nem jöttek ki-mondta Mikey, mire felvont szemöldökkel néztem Ashtonra, aki csak halkan nevetgélt.

-Hm, be kéne szerelnünk egy kamerát-vágta rá Cal. Ekkor álltam fel és vágtam ki az ajtót. A három majom beesett a szobába és bocsánatkérően mosolyogtak.

-Nem csinálunk kicsi Ashtonokat, igen jó vagyok az ágyban és nem, nem fogtok kamerát beszerelni a szobámba-reagáltam az elhangzott mondatokra.

-Oh-így egyszerre. Ashton vigyorogva nézte őket az ágyról.

-Ha már itt vagytok, gyertek be! Mondanom kell valamit-invitáltam be őket. Mindhárman helyet foglaltak valahol én pedig végig nézve rajtuk magyarázni kezdtem.

-A jövő héten elmegyünk egy csapatépítő tréningre, úgy hogy lemondtam minden fellépéseteket és ennyi-fejeztem be.

-Hova?-kérdezte izgatottan Cal.

-Egy kis faluba jó messze a várostól és az internet örömeitől-mondtam, mire lehervadt a mosolyuk.

-Akkor, hogy fogok beszélni a csajommal? Hogy lesz így telefonos szex?-sóhajtott Luke.

-Sehogy. neked van barátnőd?-képedtem el, mire a másik három morgolódni kezdett.

-Ja, egy ribanc-fonta karba a kezét Mikey.

-És még ronda is-kontrázott rá Ash. Luke lehajtott fejjel hallgatta, ahogy a barátnőjét szidják. Kicsit megsajnáltam.

-Hogy hívják ezt a bizonyos lányt?-kérdeztem tőle kedvesen, mire felcsillantak a szemei.

-Arzaylea-mondta büszkén. A háttérben Cal épp azt mutogatta, hogy kihányja a belét.

-Remek. Akkor Arzayleát várjuk holnap vacsorára-közöltem ellentmondást nem tűrően.-Van még valamelyikőtöknek csaja?-mértem végig őket, aztán megakadt a szemem rajta.

-Bryana-mondta Ashton, nekem pedig elszorult a torkom.

-Értem, akkor őt is-mondtam, miközben próbáltam, hogy a hangom el ne csuklódjon. Nem is értem miért bánt az, hogy barátnője van. Hisz ezt gondolhattam volna.-Remek-tapsoltam kettőt, miközben nyugalmat erőltettem magamra.-Kupaktanácsnak vége. Mehettek haza-tessékeltem ki őket a házból. Ők rengeteg csacsogás keretében indultak el.

-Köszönöm-suttogtam Ashtonnak, mikor elment mellettem. Ő csak mosolyogva vállat vont és vissza sem nézve tovább ment. Kicsit úgy érzem, ma meghaltam belül.