My Valentine ~a.i.~

1.9.

             Nem is tudom mit gondoltam akkor, amikor azt mondtam, hogy simán lefutunk hét mérföldet. Szar ötlet volt az már biztos, de a hülye belső hang folyton azt duruzsolta a fülembe, hogy "Számítanak rád! Nélküled megbaszták az egészet". Ilyenkor nagy levegőt vettem és tovább rohantam. Három mérföld után, egyszerűen szartam rá magasról és kiterültem az aszfalton. Bonnie és Patu is így cselekedett az emberek nagy bosszankodására, mert így elzártuk az utat a járdán.

-Nézzétek!-bökdösött meg Bonnie, majd az útra intett. Először nem is vettem észre, hogy mit akar, de aztán igen és hirtelen felpattantam.

-Egy taxiba!-kiáltottam és már el is indultam leinteni egyet.

-Mi történik?-tápászkodott fel Patu és levegő után kapkodott.

-Elindult a forgalom-húzta magunk után Bon.

Szerencsénkre egy taxi azonnal megállt nekünk, mi meg hamar beszálltunk.

-Az Appleig.-mondtam sietve, majd hozzátettem.-Olyan gyorsan mennyen, mintha a kiskutyájához sietne a kórházba.-a taxis fúra fejjel bólintott, majd amennyire csak lehetett, beletaposott a gázba. Tizenkét perc után a megadott épület tetején álltunk, bár eléggé megharcoltunk érte. A biztonsági őr nem akart felengedni minket, mert nincs engedélyünk vagy mi a szösz, ezért Bonnie elgáncsolta és ameddig a pasas a földön vergődött, mi beszálltunk a liftbe és feljöttünk. Ned addigra már ott állt, így se szó, se beszéd, egyből bepattantunk a helikopterbe.

-Szia Ned-köszönt neki Patu.

-Császtok!-intett a fiú. Szemén valami spéci napszeműveg volt, míg a fején egy sisak, így nem igazán tudnám leírni, hogy is nézett ki.-Te lennél Sophia, igaz?

-Jaja, szia Ned-fogtam vele gyorsan kezet. Én és Patu hátul ültünk, míg Bonnie elől. Először fel sem tűnt, de aztán igen, hogy ő és Ned elég sokat néznek egymásra.-Te Ned.-szólítottam meg, miután felszálltunk- Mióta vagy pilóta?

-Egy éve-feleli hátra sem nézve.

-És te ezzel foglalkozol tulajdonképpen?

-Jelenleg egyetemen vagyok-nevet fel. Aha, szóval nem sokkal idősebb nálunk.

-Milyen egyetemen?-hunyoritottam.

-Katona egyetemen. A második évemet nyomom-mesélte.

-Aha, és már pilóta vagy?

-Amikor bekerültem, lehetett választani pár opció közül. Megtanulhattál tankot vezetni vagy repülőt-von vállat.

-Értem-felelem, de továbbra sem hagyom békén.

-A bátyám is katona-mesélem hirtelen, mire Bonnie hirtelen felém fordul.

-Sammy?-kérdi.

-Nem, Adam-felelem és élvezet volt nézni, ahogy az arcán ezer meg egy érzelem suhan át. Még mindig szereti, gondoltam. Hát, sajnálom Ned, de akármilyen szimpatikus is vagy, Bonnie a bátyámhoz tartozik. Végszóra, Ned is észrevette Bonniet és hirtelen elkomorult.

-Tényleg? Ausztráliában, igaz?-kérdezte, de mintha nem kedvességből kérdezte volna.

-Aha.

-Bonnie, te nem ott laktál?-fordul barátnőm felé, aki hirtelen feleszmél a bambulásból.

-De.

-Értem-feleli Patu bátyja és tudom, hogy mindent megértett. Mikor a mellettem ülő barátnőmre nézek, látom, hogy elhúzza a száját, mire én felvonom a szemöldököm.