Holdfogyatkozás

5.Fejezet

Sziasztok! Itt az új rész. Ha tetszik csillagozzatok vagy kommenteljetek.

Puszi: Alli

Holdfogyatkozás

5.Fejezet

Megérzés

Egész éjjel nem aludtam jól. Mindig visszakúsztak a bátyám szavai a fejembe. Vadásznak ránk! Ez a mondat még mindig cseng a fülemben. Mért velünk történik ez? Miért? Azért jöttünk vissza Bachon Hills-be, hogy új életet kezdjünk. Ez várt ránk? Ez a sorsunk? Örökké a hátunk mögé kel nézünk, és attól rettegni, hogy mikor akarnak megölni. Ezekből a gondolatokból az órám csörgése hozott vissza. De jó! Ki kell majd magyaráznom a lányoknak, hogy hova siettem annyira. Lassan kikecmeregtem az ágyból. Kiválasztottam milyen ruhát veszek fel! A választáson egy lila trikóra, fekete csőnadrágra, mell alá érő bőrdzsekire és egy lila tornacsukára esett. Utána lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, felcopfoztam a hajam és sminkeltem. Aztán lementem reggelizni. Reggeli után felkaptam a táskámat, beültem a kocsimba és elindultam az iskolába. Oda úton nem történt semmi említésre méltó. Amikor odaértem bementem az épületbe betettem a táskámat a szekrénybe és indíts a kémiaterem. Helyet foglaltam Eth mellet, és elkezdődött az óra. Egyszer csak Ethan megszólat...

· Niki! Ugye tudod, hogy ma van telihold? – kérdezte, mire nekem kikerekedtek a szemeim. Baszki! Elfelejtettem a teliholdat.

· Ne baszki! Ez totál kiment a fejemből! – elfelejteni a teliholdat erre is csak én vagyok képes.

· El felejtetted? – kérdezte egy kicsit hangosabban a kelleténél, így a teremben mindenki ránk figyelt. Én elkezdtem bőszen jegyzetelni, mint egy mintadiák. Ethan pedig követte a példámat. De mindez hiába Ms. Martin kiküldött minket óráról. Amikor a kiléptünk a teremből én véletlenül fejbe vágtam Ethet, pedig egy fejel nagyobb, mint én.

· Ezt meg mért kaptam? – nézet rám sértődötten.

· Mert nem tudsz csendben hitetlenkedni azon, hogy a mai teliholdat elfelejtettem. – mondtam neki kioktató hangsúllyal. Hogy én néha milyen hárpia tudok lenni, ilyenkor sajnálom a testvéreimet.

· Bocs, de elfelejteni a teliholdat! – el se hiszem, hogy nem tud úgy beszélni, hogy abba ne zengjen bele a fél iskola. Kicsengetésig elmentem a szekrényemhez és kivettem a matek cuccom. Elindultam a terem felé. Már voltak néhányan a teremben, amikor megérkeztem. Utána leültem a helyemre. Liamot nem vártam, mivel tegnap eltört a lába az edzésen. Ebben a gondolatban az szakított meg, hogy valaki levágódott a mellettem lévő székre. Már épp le akartam üvölteni a fejét hogy ez a hely foglalt, de előtte vettem szerencsére egy mély levegőt és megéreztem, hogy Liam az.

· Szia! – köszönt

· Ssszia! – mondtam az első hangot a meglepődéstől kissé elhúztam. De ez után vettem még egy mély levegőt és kiszúrtam, hogy valami változott a szagában. Vérfarkas lett!

· Milyen volt az edzés? – kérdezte. De a válaszomat meg se várva fojtatta. – Ja, amúgy kösz hogy eljöttél! Kár hogy ismét McCall lesz a kapitány.

· Jó volt az edzés! De esküszöm, hogy eddig azt hittem eltört a lábad! De szerencsére tévedtem! – hadartam neki le mindent gyorsan egy levegővel.

· Levegőt nem is szoktál venni beszéd közben? – kérdezte, mire mindketten hangosan felnevettünk.

· Lehetne egy kérdésem? Ki az a McCall? – kérdeztem tőle mikor abbahagytuk a röhögést.