Holdfogyatkozás

11.Fejezet

Sziasztok! Itt az új fejezet. Ha  tetszik csillagozzatok és kommenteljetk.

Puszi: Alli!

Holdfogyatkozás

11. Fejezet

Elveszett emlék

Gyorsan az alfa segítségére siettem. Megfogtam a Berserkert és át dobtam az egyik nagy üvegen. Addigra Scott is összeszedte magát és lerendezte a másikat. De eddigre Kate is visszamászott az épületbe. Mondtam McCall nak hogy keresse meg a fiukat, az enyém Kate. Nagy nehezen beleegyezet és elment, én pedig ismét nekiugrottam a jaguárnak. A fél szekrénysor összehorpadt, annyiszor vágtam már hozzá. Már szinte fel sem bír állni e miatt. De én hülye, egy percre félrenéztem és a liba hát persze, hogy már megint lelépett. Miután biztos vagyok benne, hogy nem jön vissza, elmentem megkeresni a fiúkat. Két perc után meg is lettek. Segítettem az alfának kitámogatni őket, mivel Kate-ék elég jól elbántak velük. Beültettük őket a kocsimba. Megbeszéltem Scottal hogy a dokinál talizunk. Úton Deatonhoz megismertem Isaacot. Deaton ellátta őket. Scott mondta, hogy menjek haza. Felajánlottam Liamnak, hogy hazaviszem, amit elfogadott.

· Köszi hogy segítettél!- szólt utánam Scott, mikor már majdnem kiléptünk.

· Nincs mit! Máskor is! De azért remélem, nem kell. – kiléptem az épületből, a szöszit pedig húztam magam után és beültettem a kocsimba, elindultam a házuk felé. Útközben irányított, mert halványlila gőzöm sem volt arról, hogy hol laki. Mikor leparkoltam a házuk elé megszólalt...

· Köszi hogy hazahoztál és a segítséget is! – olyan aranyos, amikor mosolyog.

· Semmiség! Egy barátért bármit! Amúgy meg nézd a dolgok jó oldalát. Min két-három hétig nincs suli úgy szétvertük, hogy eltart egy kis ideig, amíg helyre hozzák. – úgy vigyorgok mind a tejbe tök. Utolsó mondatomat hallva kitört belőle a röhögés.

· Hát, ja! Lyukas a fal, szétverték a szekrényeket, az oszlopok össze vannak rogyva. – mondata két röhögés közt.

· Jól szétvertük az egyszer biztos. – most már én sem bírom ki röhögés nélkül.

· Jó lenne látni a serif fejét, amikor meglátja!

· Ja. Jó éjszakét!

· Jó éjt. – mondta és megölelt. Megölelt? Egy pillanatra lesokkoltam, de amint magamhoz tértem visszaöleltem.

De amint feleszmélt kiugrott a kocsimból és berohant a házukba. Így legalább nem látta, hogy hajtőig vörösödtem. Gyorsan elindultam haza. Amikor hazaértem közöltem a fiukkal, hogy még egy jó darabig nem lesz suli. Amit a tesóim nagy ujjongással fogadtak. Vacsi után felmentem a szobámba lezuhanyoztam. Felvettem a pizsim és felültem az erkélyajtó melletti ablak belső párkányára. Elővettem a rajztömbömet és a szénkészletem és elkezdem firkálgatni. Azt nem tudom, mit csak nézem, ahogy a kezem össze-vissza jár a papíron. Aki eddig nem tudta annak elmondom, nagy művészlélek vagyok. Igaz mostanában kevesebbet rajzolok mind az elmúlt 15-évben. De erre magyarázat is van. Az, hogy akkor rajzolok, amikor már mást nem lehet csinálni. Most meg inkább a barátaimmal lógok mind sem a szobámba üljek és rajzolgassak. Hisz most már vannak. Amíg ezen agyaltam kész is lett a képem, amin egy hatalmas fekete farkas volt.