Holdfogyatkozás

26. Fejezet

Holdfogyatkozás

26.Fejezet

Mistik Falls

A hét gyorsan eltelt. Azon kívül, hogy hétfőn James rám rontott, semmi. A napok csak teltek. Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek. És elérkezett a várva-várt téli szünet. Az órám már fél órája csörgött, de semmi kedvem nem volt felkelni. Pedig össze kéne pakolnom az utazáshoz. BASZKI... be kell pakolnom! Úgy ugrottam ki az ágyból mintha kilőttek volna. Előrángattam a bőröndömet és nekiálltam pakolni. A többiek már este bepakoltak, de én még csak most kezdtem. A fiúk már többször is bejöttek, hogy siessek. De könnyű azt mondani. Mindenki rám morog, hogy miért nem pakoltam be tegnap. De legalább nem vagyok egyedül. Rosi még mindig a bőröndjét keresi. Még szerencse hogy magángéppel megyünk. A menetrend szerintit lekésnénk. Úgy volt, hogy a McCall falka is jön, de a létszámnövekedésnek hála csak néhányan jönnek (Allison, Lydia, Kira, Malia, Lori és Erica). A lányok úgy döntöttek, hogy ők csak azért is jönnek. Scottnak nem volt ellenvetése (szerencséjére).

· Niki! Kész vagy már? – ordított fel Aiden.

· Öt perc! – kiabáltam vissza.

· Fél órája is ezt mondtad! – méltatlankodott Alex.

· Lány vagyok! Szóval bocsi! – kiabálok vissza.

· Lekéssük a gépet! – kiált fel Ethan.

· Azt nehezen mivel magángéppel megyünk! – kiáltok vissza és becipzárazom a táskákat.

És elindulnék lefelé, amikor tudatosul bennem, hogy még mindig pizsamában vagyok. Így gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy barna pulcsit és egy barna csizmát, hozzá pedig egy zöld télikabátot

(Mivel kint sűrű pelyhekben szakadt a hó). Lerángattam a bőröndömet a földszintre. Miután Rosi és az én csomagjaimat is betuszkoltuk Alex kocsijába be is szálltunk a fiú mellé. (Mivel az én kocsim itthon marad, sajnos). Elindultunk a reptér felé. A fiúktól Rosi is és én is megkaptuk, hogy mi tartott eddig. A reptéren a lányok már vártak ránk. A három mostohabátyám átkozta a napot, amikor nyolc kamaszlánnyal szállt egy repülőre. Mi pedig csak jól szórakoztunk a szenvedésükön. Öt óra repülés után le is szállt a gép a Denveri reptéren. A kijáratnál öt bazinagy terepjáró várt ránk sofőröstül. Kettő megtelt a csomagokkal a másik háromba pedig mi ültünk. És indultunk is a Micaelson villa felé. Több óra hosszú kocsikázás után leparkoltunk az öt emelet magas hófehér villa előtt.

Olyan régen voltam már itt. A lányok és Alex csodálkozva néztek körül. Gyönyörű ez a hely, pláne télen. De nyáron még ennél is szebb. Ekkor egy hógolyó fejbetalált. Ahogy megfordultam megláttam egy sötétszőke fejet. A fej tulajdonosa pedig a legfiatalabb Micaelson...

· Szia, Finn! – üvöltöttem a srácnak integetve.

· Szia, törpe! – vigyorgott. Törpe!? Na ezért meghalsz! Megfogtam egy adag havat és pofán dobtam vele. Így kezdődött a hógolyó csatánk. Aminek végül Eijah vettet véget. De, csakis azért mert Finnel egy idő után nem egymást dobáltuk hanem Nik hibridjeit. Röhögve mentünk be a házba. Rebecca rögtön megmutatta hol a szobám. És megkért, hogy ne vizezzük össze a lakást. Elindultam felfelé a szobámba, de azt hogy Finn mikor csapódott hozzám azt nem tudom.

· Ezt még megismételjük! – jelentette ki.

· De mégis mit? –néztem rá kíváncsian.