Holdfogyatkozás

21. Fejezet

Sziasztok srácok! Itt az új fejezet, tudom és sajnálom hogy már majdnem három hónapja nem volt rész. De mostanában is nagyon foghíjasan lesznek részek mivel rengeteg órám van. Heti harmincnyolc tanóra. Egyszer sem esek haza öt óra előtt. A suli rengeteg erőmet elveszi. De megpróbálok havi legalább egy fejezetet hozni.

Puszi és ölelés: Alli!!!

Holdfogyatkozás

21.Fejezet

A legenda

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Furcsa álmom volt. Olyan érzésem volt mintha ott lettem volna akkor. Lehet, hogy kezdek be gyogyózni. Jó mi? Bevánszorogtam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet és felvettem egy fehéres farmert, egy fehér pólót és a bakancsomat. A hajamat kivasaltam és felcopfoztam. Mikor leértem az étkezőbe még senki sem volt sehol. Ránéztem a telefonom órájára 06:10 mutatott. Valaki átállította az ébresztőm. Damon. Hú, csak kelj fel, kinyuvasztalak. Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. A jó múltkor nézett sorozatból, a Kapuból néztem meg egy részt. Nem tudom mért, de természetfeletti szemmel ezek a filmek nem ijesztőek, hanem viccesek. Két rész után már mehettem is reggelizni. Az étkezőbe belépve lekevertem egy taslit Damonnak. Mire Klaus (?) röhögni kezdett. Nem is tudtam, hogy Klaus még itt van. Reggeli után Rosival elindultunk suliba. Az utat végig röhögtük. Az első órám föci volt. Nagyon, de nagyon unalmas volt. Utána jött a mumus, alias, Matek óra. Kivételesen nem talált el egy darab kréta sem, pedig egész végig Seth-tel dumáltam. Az utána lévő gazdaságtan és irodalom is unalmas volt. Az ebédszünet pedig a fik ökörködésével telt. Fizikán majdnem elaludtam. Az utolsó két tesi után indultam haza. A házunk előtt még mindig ott parkolt Damon kék musthangja. Hogy mért nem képes haza menni? A házba belépve rögtön a konyhába mentem. Előkotortam a narancslevet. Az üveggel a kezemben felmentem a szobámba. A hifimhez léptem és bekapcsoltam. Először az I Love Rock N Roll szólalt fel. A táskámat ledobtam az íróasztalomra és megírtam a házimat. Hála a farkas memóriámnak sokat nem kell tanulnom. Utána előszedtem rajzos cuccomat. A rajzomon egy fekete-fehér farkas volt. A rajzomat az asztalra tettem. Hirtelen elkezdetem szédelegni. Épp hogy elértem az ágyat a világ elsötétült. Egy sötét szobában fekszem a padlón. A sötétségen még a hő látásommal sem látok át. Nagy nehezen felállok, de nagyon szédülök. Valami fényt látok a távolban. Mint a fény az alagút végén. Egy ajtóhoz jutok. Kinyitom. Egy kastély báltermében vagyok. Nem tudom, hol vagyok. De ekkor megpillantok egy mostanában nagyon sokat látott arcot. Freyen. Talpig fehérben, fátyollal a fején. Az esküvő. Mindenki vidám, kivéve két embert. Freyen és Adam. Ekkor a kép változik. Egy erdő. Látom Freyent és Moirát. Egy sziklán ültek.

· Anya kit várunk? – kérdezte a körül belül 5 éves Moira.

· Egy gyerekkori barátomat! – Mondta a szőke nő. Ekkor az erdő sűrűjéből előlépett Adam. Várjunk csak, ez az első alkalom, amikor Moira látja az apját.

· Szia, Adam! – köszönt lehajtott fejjel Freyen.

· Freyen! – bólintott. – ki a kislány?

· A lányom Moira! – haragos szemekkel nézet a kislányra.

· Értem! – mondta és szúrós pillantást vetve a két lányra hátat fordított és elindult.

· Kicsim várj egy pillanatot! - mondta Freyen és Adam után rohant.

· Adam várj! – kiáltotta.

· Minek? – kérdezette ironikusan. – Még van képed bemutatni a lányotokat? Tudod, hogy szerettelek, de te ezzel fájdítod a szívem! – kiabált önmagából kikelten.