Holdfogyatkozás

20. Fejezet

Sziasztok! Bocsánat hogy ilyen későn hoztam az új fejeztet. De csak sikerült remélem tetszik. Csillagozzatok és komizzstok ha tetszik.

Puszi! Alli

Holdfogyatkozás

20. Fejezet

Különles történet, és egy régi ismerős

· Srácok, egy bérgyilkos van a városban. És ránk vadászik... - mondta Stiles.

· Hogy mi van? – akadtak fenn a szemeim.

· Több embert is megöltek. Ugyan úgy.

· És honnan tudod, hogy bérgyilkos és nem csak egy sima sorozat gyilkos?

· Hát... őhm... erre nem is gondoltam.

· És hogy haltak meg?

· Kitépték a torkukat és egy csepp vérük sem volt! – mi a...?

· Vámpír. – suttogtam.

· Hogy mi...?

· Vámpír, a tettesűnk egy VÁMPÍR! – a két fiú kigúvadt szemmel nézett rám.

Én pedig elindultam infóra. Az óra hamar eltelt. A következő órám Irodalom volt. Óra végére már nagyon untam magam. A tanár csak magyarázott és magyarázott. Segélykérőn néztem a mellettem már majdnem alvó Aidenre. De így jobban megnézve lehet, hogy már alszik. Ekkor... kopp... egy kréta pattant le a homlokáról. Legalább nem csak engem dobálnak meg a tanárok.

· Köszönöm, hogy megtisztelsz minket a figyelmeddel. – förmedt rá a tanár.

Már csak két hét és téli szünet. Persze nagy gőzzel keresik, hogy ki verte szét a sulit... MEGINT! Eszünk ágában sincs feladni magunkat. Miért? Mert megkérdeznék, hogy miért tettük. Azt meg csak nem mondhatjuk, hogy egy csapat Berserkerrel harcoltunk, mert a végén még az Echoen (dili) házban kötnénk ki. Az meg nem mutat jól a főiskolai felvételiben. Ekkor megszólalt a szabadság hangja... a... CSENGŐ! Én pedig felkeltem és a bátyámat is kihúztam a teremből. Mindketten mentünk a következő óránkra, ami ellenkező irányba volt. Ami az én esetemben Spanyol volt. Még be se fordultam a sarkon mikor valami keménybe ütköztem és padlót fogtam. Ahogy felnéztem a valamire vagy inkább valakire a szemeim kikerekedtek... Damon. Kol bátya Damon Salvatore, vámpír. De mit keres itt...?

· Hogy vagy ordaska? – kérdezet gúnytól csöpögős hangon. Már azon voltam, hogy tökön rúgom.

· Jó! Köszönöm kérdésed. És te pióca? – kölcsön beszólás visszajár.

· Látom, a nyelved még mindig fel van vágva!

· Látom még mindig olyan bunkó vagy, mint mikor eljöttünk! – és indultam tovább. Ő nagysága pedig jött utánam. – Damon kopj le! Órára kell mennem!

· Jó én lekopok, csak mond meg a címeteket. Beszélni akarok az öcsikémmel. De a címet nem mondta meg!

· Wolf life 234

· És hogy találjak oda?

· GPS? – és bementem a spanyol terembe, ott hagyva a bosszankodó vámpírt. És leültem Mason mellé. Utálom a Spanyolt. A tanár bejött és az óra elkezdődött. Még szerencse hogy Masonnak be nem áll a szája. Meg is halnék unalmamban, az szent. Igaz, ezért kívülről fújom azt, hogy melyik csapat milyen versenyt nyert, meg hogy Liaméknak mikor lesz meccsük, hogy mikor kinél milyen buli lesz. Ez a jó abban, ha fiú a padtársad, be nem áll a szája. És persze mindig engem csesznek le vagy dobálnak meg krétával. Matektanárnő is mindig megdobál. Pedig ott is mindig Liam – per pillanat Seth – beszél.