Évek teltek el mióta eljöttünk otthonról. De most tíz év után vissza tértem, én is és a testvéreim is. A múltat jó lenne elfelejteni, de nem fogom mert a múlt a részem az alkotta a jelenem. A személyiségem is ettől függ. Ez alkotta meg hogy ki vagyo...
Sziasztok! Itt a negyedik fejezet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást kívánok!
Holdfogyatkozás
4.Fejezet
A meccs
Az Aidennel történő beszélgetésem után elindultam a lacrosse pálya felé. Ekkor egy vörös hajú lány termett mellettem. K.b. Egy magas velem, vörös haja loknikban omlott a vállára, frufruja kissé a szemébe lógott és e mellé nagy barna szemek társultak. Fekete csőnadrágot viselt, fehér hosszított felsővel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szia! – köszönt.
- Szia! - köszöntem vissza a vörösnek.
- A nevem Emili! Téged hogy hívnak? – kérdezte.
- Niki! – mondtam neki.
- Hova mész? – kérdezte
- A lacrosse pályára! – mondtam neki
- Ugye tudod, hogy a pálya az ellenkező irányban van? - kérdezte
- Hogy mi van? – Kérdeztem szembefordulva vele- asszem rosszak az emlékeim.
- A pálya az ellenkező irányba van! – Mondta és abba az irányba mutatott, amerre az edzés helyszíne van.
- Hupsz, asszem eltévedtem! – jelentettem ki.
- Gyere, én és Nina is oda megyünk! – Mondta és a mellettünk álló szőke hajú lányra mutatott. Akit eddig észre se vettem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szia! Nina vagyok! - köszönt.
- Szia! Niki! – köszöntem neki is és bemutatkoztam.
- Új vagy a városban? – kérdezte Emili.
- Régi-új – feleltem.
- Laktál már itt? – kérdezték szinkronban miközben elindultunk.
- Igen! Még kiskoromban! – felettem.
- Van testvéred? – kérdezte Emili
- Van! – hangzott a rövid felelet. – Vérszerit három! Meg a nevelőszüleimnél még kettő!
