Holdfogyatkozás

27. Fejzet

Sziasztok! Tudom nagyon régen volt már rész. Próbálom gyorsabban hozni a fejezeteket. De nagyon úgy néz ki hogy minél inkább sietek annál inkább ritkábban vannak fejeztek. Megpróbálok legközelebb tényleg sietni. Pusz: Alli!

ui: Boldog új évet mindenkinek.  

Holdfogyatkozás

27.Fejezet

Álmom és valóság

· Nem ő a mágusfarkas! – bizonygatta Alex,

· Dehogynem! – vágtam rá egyből. Elkezdtem koncentrálni, hogy vágjon a karomat szorító Jamesbe az áram. Ami meg is történt. Alex szemei kiguvadtak. Szóval nem rám gyanakodott eddig. Valahogy gondoltam. De eddigre James kiugrott az ablakon. Én Alex felé fordultam. Ő bezárta az ajtót, én pedig az ablakot. – Alex elmagyaráznád, mi folyik itt?

· Igen...

Riadtan ültem fel a kádban. Ilyen béna is csak én lehetek. Elalszom a kádban. Gyorsan kiszálltam és felhúztam a pizsamámat és bedőltem az ágyba. Egész északa olyan érzésem volt mid, ha figyelnének. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Akárhányszor körülnézek a szobában mindig semmi. Több óra forgolódás után végre sikerült elaludnom. Álmomban Moirát láttam, ahogy Merlinnek mond valamit. Közelebb léptem hátha hallok valamit. De semmi, hang megint nincs. Az asztalon több varázskönyv is volt. Minden a középkornak megfelelően volt berendezve. Hirtelen egy árnyékot láttam elsuhanni hátsó ablakban. És a következő pillanatban betoppant James. Moira sikítva pattant fel. Legalábbis a szájmozgásából gondolom, mert hang még mindig nincs. James előrántott egy kardot. Merlin mondott valamit az ősömnek, aminek hála ő kifutott. Merlin egy varázslattal bezárta a vadászt és el teleportált. A következő pillanatban változott a kép. Egy Alexre nagyon hasonlító férfi beszélget Anyával. Szerintem Alex és Rosi apja lehet a férfi. Elképesztő hogy hasonlít rá a fia.

· Tália! El kellene mondanod legalább az egyiknek. A legidősebbek Lorának! Ez így nem állapot. Nem tarthatod örökre titokban hogy mi is ő valójában! – miben fogadjunk, hogy a mágusfarkasról beszél. Szóval próbálta rábeszélni, hogy legalább az egyikünknek mondja el, hogy a mágusfarkas újra született.

· Tudom Josh! De nem tudom elmondani egyiküknek sem. Főleg nem neki. – próbálta inkább magát, mint Josht győzködni.

Valami égbekiáltó ricsaj keltett fel. Mivel a zaj öt perc múlva sem tervezett elhallgatni, ezért kikászálódtam az ágyból és elmentem megkeresni a zaj forrását. Épp az egyik üres folyosó közepén ácsorogtam, mikor valaki a vállamra tette a kezét. Mire én megragadtam a kezét és a fejem felett átlendítettem a testét és csaptam a padlónak előttem. Ahogy lenéztem megláttam a lábam előtt elterülő Finnt.

· Oh, Finn! Annyira sajnálom, nem tudtam, hogy te vagy az. Ugye jól vagy? – guggoltam le mellé aggodalmasan.

· Semmi bajom! – mosolygott fájdalmasan. – Max eltörted néhány bordámat! – röhögött.

· Finn ne legyél már hülye! – könyökölök az oldalába. – És amúgy mi ez a ricsaj? – kérdeztem mivel az ébresztőm még mindig szólt és esküszöm, hogy egyre hangosabb lett.

· Nem tudom én is épp a zaj forrását keresem! – tápászkodott fel a földről. – De jó tudni, hogy nem csak engem keltett fel! – mondta és elindult az egyik irányba.