Holdfogyatkozás

22.fejezet

Sziasztok! Sajnálom hogy csak ilyen sokára tudtam hozni a fejezetet. De rengeteg tanulnivalóm van és alig van időm. Ezt a fejezetet is csak úgy tudtam összehozni hogy itthon fekszem betegen és lázasan. Szóval bocsi a félrebeszélésekért és az elírásokért de nem vagyok teljesen beszámítható lázasan.

Remélem tetszeni fog!!

Puszi: Alli

És ígérem a következővel jobban fogok iparkodni. 

 

Holdfogyatkozás

22.Fejezet

Furcsaságok

Ingerülten vágtam az órámat a földhöz és a fejemre húztam a takarót. Semmi kedvem nem volt felkelni, suliba menni meg még annyira sem. Rohadtul álmos vagyok. Mintha egy percet sem aludtam volna. Olyan öt perc múlva Lora tört be az ajtómon. Lerángatta rólam a takarót. És valami hideget és folyékonyt öntött rám. Mire sikonyálva kipattantam az ágyból és elcsúsztam valamin. A fejem megismerte a padlót... MEGINT. Ahogy felülök, a világ forogni kezd. A fejem pedig nagyon hasogat. Azzal tudnám a legjobban leírni, hogy olyan mintha egy ménes ment volna át rajta. Annyira fájt a fejem, hogy visszadőltem a padlóra.

· Niki jól vagy? – guggolt le mellém a nővérem.

· Aha! Csak a fejem hasogat... de az nagyon! – nyögtem, mivel nagyon fájt a fejem. Tegnap kétszer is rá estem. Meg a múltkor harcközben is minimum kétszer.

· Oké! Fel tudsz kelni?

· Aha! – és felültem majd felálltam. Amit abban a pillanatba meg is bántam, mivel nagyon szédültem. De talpon maradtam. – Nyugi jól vagyok! Csak még egy kicsit szédülök. – viharoztam be a fürdőbe. Miután mindennel végeztem már nem fájt annyira a fejem. Felvettem egy fekete nadrágot és egy szürke pulcsit. A hajamat kiengedtem. És lerohantam reggelizni. Alex felajánlotta, hogy ma beviszi a nővérét. Az első órám gazdaságtan volt. Mivel Emili lebetegedett Alex mellet ültem. Az óra közepén úgy gondoltam rákérdezek az álmomra. Mivel ő is ott volt.

· Alex kérdezhetek valamit? – súgtam oda.

· Aha! – bólintott alig észrevehetően.

· Mit tudsz a mágusfarkasról, mint legendáról? – erre a kérdésre köhögő rohamot kapott. Mindenki eléggé furcsán nézett rám és a még mindig köhögő Alexra. – Alex nyugi! – veregettem meg a hátát.

· Mr. Leser jól van? – kérdezte a tanár.

· Aha! – bólogatott. Az óra folytatódott, én pedig nem mertem megint rákérdezni. Egyszer csak megszólalt. – Honnan tudsz a mágusfarkasról?

· Még anya mesélte kiskoromban! Miért? – elégé furcsa fejet vágott. Szóval tudja, hogy anya kitörölte az emlékeink közül ezt is. De én miért emlékszem mindenre? Mért csak most jutnak eszembe? Tíz évig semmire sem emlékszem. Most meg hirtelen minden eszembe jutott. Fura.

· És mikor mondta?

· Még nagyon kiskoromban!

· És még emlékszel rá? – kérdezette csodálkozva.

· Egy vérfarkas sosem felejt!

· Áh, értem! – megszólalt a szabadság hangja. És indultunk a következő óránk színhelye felé, ami spanyol terem volt. Ezen az órán élvezhettem Aiden társaságát. Drága jó mostohatesóm egész órán mondta a magáét valami csaj miatt. A végére azt hittem agyon csapom. Komolyan, hogy bír ennyit rinyálni egy csaj miatt, aki nem hagyja békén. Szerencsétlen. Ez a szó jut, per pillant eszembe róla. De szerencsére ennek az órának is vége lett. A következő órám infó volt. Ami túl hamar elment. Utána két rajz órám volt. Ezért szerettem a csütörtököt. Dupla rajzunk van. Én pedig imádok rajzolni. Az órai feladat egy rózsa rajzolása volt. Óra végén be kellet mutatni. Szerintem egész tűrhető lett. Utána mentem ebédelni. Mivel a többiek az előző szünetben ettek az ebédlő majdnem kongott. Elfoglaltam egy szabad asztalt. Egyszer csak valaki leült mellém. Egy szőke hajú, kék szemű lány. Együtt járunk rajzra. Asszem Lisának hívják.