Holdfogyatkozás

33. Fejezet

Holdfogyatkozás

33.Fejezet

Az ötödik ősi

Miután elmondtam a nagy titkot Aidenek addig rágta a fülem, amíg el nem mondtam a családnak és a falkának. A reakció az volt, hogy mindenki a nyakamba borult, Alex pedig kiakadt. Állítása szerint felelőtlen vagyok. Erről már tudok egy ideje. Fél órába telt mire Rosival meg békítettük az öccsét. De végül sikerült. Végül kibontakozott a nap problémája is. Még mindig nem tudok kardot forgatni. Finn önként jelentkezett e nemes feladatra. Nem tudta mit vállal. Hisz mióta kiderült, hogy mágusfarkas vagyok, Ms. Szerencsétlenség lettem. De szerintem ezt már majdnem mindenki észrevette. Allison pedig ragaszkodott hozzá hogy meg taníthasson íjjal lőni és tőrt hajítani. Tiszta harcos leszek nem? Ma este elkezdjük a kardforgató edzést. Én figyelmeztettem Finnt, hogy béna vagyok, ő nem hitt nekem. Tanulság: amatőrnek ne adj éles kardot. Most épp a házunk újonnan épített elfekvő részén várom, hogy Finn újraéledjen. Megöltem szegénykémet. Dante szerint a bénaságom határtalan. Amikor Finn feléledt, közölte Kalival hogy ezen túl vajazó kést sem kaphatok, mert még azzal is életveszélyesen béna lennék. Alex közbeszólt, és közölte, hogy én egy villával is életveszélyes vagyok. Végül rábeszéltem Finnt hogy tanítson meg kardal vívni. Egyetlen kikötése volt: fakard. Nem hajlandó egy edzés kedvéért se meghalni többé. Tök furcsa mód. Manapság nem álmodtam semmit. Elkiabáltam magam. Amint lehunytam a szemem egy sötét helyre kerültem. Nem láttam még hő látással se az orrom. Egyszer csak egy fényes alak lépett ki a sötétségből. Nem tűnt túl ismerősnek. Aztán változott a kép. A sötétség helyét egy mező vette át. Most már megismertem a fényes alakot: Moira. Nagy szemekkel meredtem az ősömre. Hiszen vagy három hónapja láttam utoljára. Pontosabban decemberben, most pedig április vége van. Úgy eltelt ez az év. Rohan az idő azóta, hogy megtudtam mágusfarkas vagyok. De vajon mit akar Moira? Nem sok kellet volna, hogy az ősöm nyakába ugorjak.

· Moira? Miért vagy itt? – kérdeztem.

· Eljött az idő! Itt az idő, hogy beszélj az inkvizítorral! Hogy megtudd mi a sorsod. – mondta. A kép változott, egy kisház előtt álltunk. – Menj be már vár téged! – mutatott az ajtóra. Vettem egy mély lélegzetet és beléptem a kalyibába. Majdnem köhögő rohamot kaptam az inkvizítor láttán. Hiszen ez Merlin. Az a Merlin, aki Arthur király szolgálatában állt. Te szent meszelő.

· Ön az inkvizítor? – kérdeztem, de tudtam a választ. Ő szélesen elmosolyodott.

· Igen én vagyok az! De tudod, hogy ki vagyok igaz?

· Merlin! – néztem végig a kissé nyegle termetű nálam nem sokkal idősebb fiún. Fekete haja, barna szeme és lapát fülei voltak.

· Úgy bizony! De gondolom nem ezért jöttél ide!

· Hát nem igazán tudom miért kellett idejönnöm! – vallottam be.

· Se baj! Akkor kezdjük az elején. A mágusfarkas legendáját ismered? – bólintótam. –Rendben! Tudod még a kezdetek kezdetén, megjósolták, hogy eljön a mágusfarkas, aki visszaszorítja a sötétség gyülekező erőit. Először azt hittem ez a farkas Moira lesz, de tévedtem. De ez úttal biztosan tudom, hogy te vagy az. Az erőd többszöröse az övének. De óvakodnod kell mivel a vadász alattomos. És hamarosan eljön a végső harc. És ki kell állnod, ellne. Bár a harc kimenetét nem látom, de sejtem, hogy döntetlen lesz. Persze csak ha a tanító rendesen megtanít varázsolni. – ezt nem bírtam ki kuncogás nélkül. Alex megtanítani, varázsolni. Ha ő tanít engem, akkor felrobbantom/gyújtom a kecót. Merlin felvonta a szemöldökét. – Ebben mi olyan vicces?