Holdfogyatkozás

25. Fejezet

Holdfogyatkozás

25.Fejezet

Elhatározás

· Gyere! – kezdett húzni a suli háta mögé. Ahol a többiek már csak ránk vártak.

A suli háta mögött csak a szűk falka volt jelen. De Scott még nem kezdte el a mondandóját. Mint később észrevettem, Brett és Lori még nem volt ott. Már vagy fél órája vártuk, hogy ők is megérkezzenek. De semmi! Fogtam magam és leültem a fal mellé. Az ikrek a két oldalamra ültek. Vártunk. Míg végül Scott elküldte Boydot hogy nézze, meg hogy hol van a két farkaska. Én már azon voltam, hogy ott helyben elalszom. Mikor láss csodát: Boyd fél óra után visszatért a két farkaskával. Magamba elmorogtam egy „na, végrét". És végre elkezdődött a gyűlés. Vagyis kezdődhetett volna, ha Erica nem lép le Brették érkezése előtt. Nyöszörögve csúsztam vissza a fal tövébe. Ilyen nincs! Most már szívem szerint a hajamat tépném. De most komolyan, mire az egyik előkerül, a másik eltűnik. A fejemet a térdemre hajtottam és hangosan felnyögtem. Aiden leült mellém. A fejemet a vállára hajtottam és vártam, hogy a többiek előkerítsék Ercát. Majdnem egy óra telt el, de még semmi. Scott már majdnem a falba verte a fejét. Én már félig aludtam.

· Na, jó! Úgy látom Erica már nem jön vissza. Akkor kezdjük is! – csapta össze a kezeit Scott.

· Miért is kellet ide jönnünk? – kérdezte Alex.

· Ugye történt egy kis átrendezés! Még egyszer annyian lettünk. De sajnos a másik falka nem kapott harci kiképzést. Emellett jelentették, hogy több Berserker is járkál a környéken. Kimberlyt és Jacksont pedig hetek óta nem láttuk. Gyanítom, hogy terveznek valamit! – mondta Scott.

· És mi a terv? – kérdezetem. Mire ő csak a fejét rázta.

· Nem tudom! Pont ezért hívtalak ide titeket. – nyögte ki.

· Most még nekem sincs ötletem! – sóhajtott fel Stiles.

· Mi? – kerekedtek el a szemeim. – Akkor végünk! – jelentettem ki. – Ha már a csapat eszének sincs ötlete, nekünk lőttek!

· Ne dramatizáld túl! – szólt rám Isaac.

· Én?

· Nem! A szomszéd vérfarkas! – mordult fel Ethan.

· Hé, ez az én beszólásom! – nyihogtam, mint egy hisztis csaj.

· Csendet kérek! – kiáltott ránk Scott. – Tudjátok mit? Menjetek, haza ma már úgy sem jutunk semmire! – mondta és elindult a parkoló felé.

Scott után én is mentem a kocsimhoz azzal pedig két perc alatt otthon voltam. Hullaként nyúltam el a nappali kanapéján. Valaki felemelte a lábamat és leült. Így a lábam Damon ölében landolt. Eléggé furcsán nézhettünk ki. Végül sóhajtva felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsimet. Ahogy bedőltem az ágyba el is aludtam, még a vacsorát sem vártam meg. Szerencsére ma nem álmodtam semmit, még csak az hiányozna így is eléggé hulla vagyok, nem kellenek még a látomásaim is. Másnap reggel az órám vernyákolására keltem. Miután minden teendőmell végeztem felvettem terep mintás inget egy ugyanilyen mintás tornacsukával egy koptatott farmernadrággal és kabáttal. Ha hajamat erős copfba fogtam a fejem tetején. A táskámmal a vállamon lementem az étkezőbe reggelizni. Minden úgy ment, ahogy szokott, Rosival suliba mentünk. Beültem az első órámra, ami gazdaságtan volt. Csak az a gáz hogy az edző a gazdaságtan tanár is. Ebből következik, hogy egész órán sípolt. Ez a vérfarkas füleknek kész kínzás. Ezzel Aiden is egyet értett mivel a füleit fogta egész órán. Mivel nem tudjuk, kikapcsolni a szuper érzékeinket ezért szenvedünk. Már azt hittem beszakad a dobhártyám. De áldom az eget, mert 40 perc után végre kicsengettek. A következő órám Biosz lett volna, ha bementem volna. Aidennel úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be a következő óránkra, mert az edző kikészítette a dobhártyánkat. Így hát jobb dolgunk nem lévén leültünk a folyosó közepére. Végig dumáltuk az egész tanórát. Az utána lévő infóra azért bemerészkedtem. A szokásossal ellentétben most ez is unalmasan telt. Irodalom órára nem jött be a tanár. Már azon voltunk, hogy lelépünk. Mikor belépett Damon és kijelentette, hogy a tanárunk elment nyaralni a következő szemeszter feléig, és amíg nem jön vissza ő lesz az irodalom tanárunk. Erre összenéztünk Aidennel és egyszerre vágtuk bele a fejünket az asztalba. Az osztályból pedig kitört a röhögés. A drága jó vámpírunk nem értette, hogy min röhögünk. Erre elkezdem neki integetni. Mikor meglátott minket ledermedt.

· Ti hogy a büdös picsába kerültök ide? – kérdezte kiakadva.

· Mondjuk, mert ide járunk iskolába? – kérdeztem gúnyosan.

· De miért pont az én órámon? – nyögött fel elkeseredetten.

· Mert ez van az órarendben! – mondta gúnyosan Aiden.

· Rendben! Csak ne akasszatok ki!

· Persze Damon! – mosolyogtam gúnyosan.

· Most Mr. Salvatore! – mordult ránk.

· Nekünk Damon voltál és Damon is maradsz! – mondtuk egyszerre!

Az egész óra azzal telt el, hogy Damonnal veszekedtünk. Az osztálytársak hálát adtak nekünk mivel semmit sem tanultunk. Ezután spanyol óránk volt. Amire nem emlékszem szóval lehet, hogy elaludtam. Jó mi? Szemeszterzárás előtt bealudni. Ezután mentem a dupla tesimre. Miután végre végeztem ezzel az egész nappal haza mentem megölni Damont az irodalom óráért. Most komolyan irodalom tanár? Remek lesz. Belépve a lakásba sötétség fogadott. Senki nincs itthon. Kol, Klaus és Rebecca már vasárnap visszautazott Mistik Falls-ba. Cora, Lora és Derek pedig mentek velük. Mert ugye ez a téli szünet előtti utolsó hét. A karácsonyt pedig a szünettel együtt Mistik Falls-ba töltjük. Ezért erre a hétre kevesebben lettünk. Annyira a gondolataimban merültem, hogy csak azt vettem észre, hogy átesek a szobámban lévő kanapén. Még mindig béna vagyok. Kiterültem, mint egy levelibéka. Ülő helyzetbe tornázva magam megláttam valakit az erkélyen. Felkeltem és kinyitottam az erkélyajtót. Szerintetek ki volt ott? Igazából ki más lehettet volna ott, ha nem James! A múltkori találkozásunk nem sikerült éppen a legjobbra. Be akartam csukni az erkélyajtót, hogy kizárjam a szobámból. De a kezével megakadályozta ezt a műveletet. Próbáltam visszalökni az erkélyre. Kevés sikerrel mivel erősebb, mint én. Ami fura, bár ahhoz képest, hogy egy öt-hat ezer éves srác áll előttem már nem is annyira. A próbálkozási kísérleteim egy gúnyos vigyort csaltak az arára. Amit olyan szívesen letöröltem volna egy jobb egyenessel. Csak az a baj hogy meg mozdulni is alig bírok, mert lefog. Próbálok szabadulni a karmaiból, de sehogy sem sikerül. Erre feltört a torkából egy gonosz kacaj. Ekkor eszembe jutott, hogy mágus is vagyok, és ha a testi erővel nem tudom legyőzni, akkor legyőzőm mágiával. Erősen kezdtem koncentrálni arra, hogy rázza meg az áram. Csukott szemmel is tudtam, hogy sikerült. Honnan? Gyorsan és szitkozódva engedett el. Mire én gyorsan elhátráltam.

· Te kis boszorka! Szóval már tudod? – nézett rám gonoszul.

· Mit? – adtam a tudatlankát.

· Azt hogy te vagy a mágusfarkas! – mondta úgy mintha egy hülyének mondaná.

· Ja hogy azt?! Azt előbb tudtam, mint te! – vigyorogtam idiótán.

· Hah, azt kétlem! – vigyorgott ő is. Ekkor autóajtó csapdás. Nyílt a lakásajtó.

· Niki! – hallottam meg Ethan hangját.

Visszafordultam James felé, de már csak a hűlt helyét találtam. Az erkélyajtót bereteszeltem és lementem a bátyámhoz. A többieknek furcsállták, hogy nem vonulok fel a szobámba. De nem volt kedvem egyedül lenni, hátha visszajön. Nem szokásom félni, de ettől az ürgétől rettegek. Ami nagyon idegesít. Csak egyet nem tudok. Hogy mért vadászik a mágusfarkasokra. Azaz per pillanat rám. De nagyon érdekelne, hogy miért pont a mágusfarkasra vadászik. Csak egy dolgot tudok róla. Az pedig az, hogy ő az öt vadász egyike. De hogy miért őrá esett a választás, mért pont ő lett vadász. Ezt ki fogom deríteni. Míg ezeken gondolkodtam lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. De előtte a biztonság kedvért belűről eltorlaszoltam az erkélyajtót.