Holdfogyatkozás

32. Fejezet

Holdfogyatkozás

32.Fejezet

Hosszú nap

Cora lépett ki a házból a nevemet kiabálva. Mikor meglátott a medence mellet álldogálva, ledermedt. Úgy nézett rám, mintha minimum kecske fejem lenne. A következő pillanatban berohan a házba azt sikonyálva hogy „Niki az alakváltó, emberek Niki az alakváltó". Erre az egész család kiözönlött a hátsó kertbe. Alakváltó vagyok oké, de ekkora felhajtást? Na, jó. Tök jó farkasnak lenni, nem panaszkodom. De hogy a picsbe kell visszaváltozni. Őhm... asszem rá jöttem. Bevágtáztam a házba, fel a szobámba be a fürdőbe. Sikeresen visszaváltoztam. Gyorsan magamra kaptam egy rövidgatyát meg egy pulcsit és visszatértem a tátott szájal bámuló családhoz. Még teljesen le se értem a lépcsőn, amikor Seth felkapott és pörgetni kezdett. Mindenki nagyon örült, hogy én vagyok az alakváltó. Aztán a lelkemre kötötték, hogy menjek el Dr. Deatonhoz és közöljem vele a tényállást. Meg persze írjak az ikreknek és a többieknek. Már nagyon érdekelne, hogy mi van velük. Lydia nem verte e szét Brettet. Deaucalion nagy nehezen rá bírt minket, hogy menjünk aludni. Mivel ma délelőtt elkészült a házbővítés Dante a saját szobájában aludt. Éljen! Enyém a szobám megint. Lezuhanyoztam és bedőltem az ágyamba. Olyan éjfél felé csörömpölésre keltem. Semmi kedvem nem volt megnézni ki az, ezért a fejemre húztam a párnát. Hallottam, hogy kitárult az erkély ajtó. Megéreztem James szagát. A következő pillanatba elrepült a párnám. Morogva ültem fel az ágyban. A mellkasomon összefűzött kezekkel néztem az ágy mellet álló szőke vadászra. Ő pedig összevont szemöldökkel nézett rám. Én felpattantam és visszakézből akkora pofont kevertem le neki, hogy kis híján seggre ült.

· James nem lehetne, hogy visszaadd a párnámat és elmenj? Csak most az egyszer! – erre a kérésemre felvonta a szemöldökét.

· Csak nem nyűgös vagy? – kérdezte gúnyosan.

· Az embert lehúzza az alakváltás képzeld! – csak miután kimondtam, esik le, hogy milyen nagy baromságot is csináltam az előbb.

· Szóval te is? – kérdezte inkább magától, mint tőlem.

· Igen! Miért? – na, jó kezdem elveszíteni azt a bizonyos fonalat.

· Tudod, egy kicsit sem hasonlítasz Moirára. Külsőleg ugyanolyanok vagytok, meg mind ketten alakváltók vagytok. De te más vagy, temperamentumos, agresszív, kedves és néha olyan hangulatingadozásaid vannak, hogy az emberek falra másznak tőle. – vigyorgott elmerengve.

· Köszi, kedves vagy! – vágom be a durcást.

· Na, látod erről beszéltem! – rázza a fejét rosszallóan.

· Nincs kedved elmenni?

· Na, jó, most az egyszer! - rázza a fejét és távozik. Ma áldott nagy mázlim van.

De aludni már nem tudtam. Hogy fordulnál fel James. Kezd elegem lenni abból, hogy mindig csak úgy megjelenik az éjszaka közepén és felébreszt. Már hónapok óta. De az a fura hogy megölhetne, de nem teszi, inkább csak zaklat. Mind, ha nem is akarna megölni. De ez nem fontos. Előkotortam a telefonom. És végre megírtam azt az üzenetet Aidenek.

Hali Aiden! Ma kiderült valami nagyon fontos. Az egyik, nélkületek nagyon unalmas gimibe járni. A másik pedig az, hogy én vagyok az alakváltó. Mi a helyzet New York-ban? Még nem szedtétek szét egymást? Niki J

Szia, Hugi! El tudom képzelni, hogy, unatkozok. Nincs kivel dumálni mi? Hogy mi vagy? Ugye nem csak ugratsz? Mondanám, hogy meglepődtem, de igazából számítottam rá. Mi még megvagyunk. Bár szerintem már Allison és Lydia agyára mentünk! Aiden J