Holdfogyatkozás

15. Fejezet

Holdfogyatkozás

15.Fejezet

Egy régi barátot újra látni,

és megismerni még egyet

„Épp leraktam a képet az íróasztalomra mikor a szemem elsötétült és éreztem, ahogy fejem koppan a padlón. Egy erdőben voltam mikor újra láttam. Láttam, ahogy öt ember kört áll egy tűz körül mely mellet egy banya kántál..."

Lassan körbejárta az öt férfit és mindegyiknek kezét megvágta és vérüket egy serlegbe folyatta. És valami druida szöveget kántált. Egyszer csak az öt férfi körül fölgyulladt egy lánggyűrű. A banya pedig megszólalt.

· A szövetség meg köttetett mától a mágia erejével kötelezlek titeket arra, hogy a vérfarkasok nagyjaira vadászatok. Minden különleges kepeséggel rendelkező korcsot levadásszatok! – körbe adta a kelyhet, amiből mind ittak. De ekkor megláttam egy sárga szempárt a sűrű erdő felől. Lassan sétáltam a szempár tulajdonosa felé. Egy gyönyörű hófehér farkas volt ott, mögötte pedig még egy fehér és egy fekete farkas. Mind háromnak aranyszínű a szeme. De az öt fickóból három kardot rántott és megölték a farkasokat.

Sikoltva ültem fel a földön. Eltűrtem az arcomból a verejtéktől csatakos tincseimet. Gyorsan felálltam és elmentem lezuhanyozni és hajat mosni. Miután kijöttem már hat óra is elmúlt. Gyorsan felvettem egy lila trikót, egy fekete csőfarmert, egy lila cipőt és a kedvenc bőrdzsekimet. A hajamat felcopfoztam, sminkeltem aztán leültem a párnázott ablakpárkányra és ismét elkezdtem rajzolgatni. Amikor kész voltam a három farkast pillantottam meg az álmomból. Mivel Kira megkért, hogy segítsek neki ruhát választani a Halloweeni bulira. Amire természetesen igent mondtam. Megbeszéltük, hogy nyolcra megyek érte. Nagy kár hogy az elsősök nem mehetnek a buliba csak a harmadikasok és a negyedikesek. Sajna. Mivel egész éjjel rémálmaim voltak így fáradtan dőltem el az ágyamon. Ekkor valaki kopogott így egy nagy sóhaj kíséretében ajtót nyitottam. Vajon ki az, és mit akar reggel fél hétkor. Ahogy kinyitottam az ajtót a túloldalon senki sem volt. Remek, kezdek megbolondulni. Habár ennyi rémálom után nem is csodálkoznék, rajta ha nem lennék normális. Becsuktam az ajtót és majdnem szívrohamot kaptam.

· Szia, Niki!

· Szia, Becca! Mi járatban? – öleltem meg Derek barátnőjét. Amióta elöltöztünk Mistik Falls-ból azóta nem láttam a szőke vámpír Barbiet.

· Derekhez jöttem látogatóba! Lenn ültem a nappaliban mikor meghallottam, hogy valaki felkelt. Úgy gondoltam köszönök neki. De mikor megéreztem, hogy te vagy az úgy gondoltam megtréfállak. Amúgy mit csinálsz ma? – Rebecca még mindig rengeteget bír beszélni. Mivel az ellenségünk közös volt, ezért elég jóba lettünk a családjával. Ő és Derek pedig összejöttek. De ennek már három éve.

· Hát az egyik barátnőmnek megyek segíteni ruhát választani a Halloweeni bálra. Csak az a kár hogy a bál csak a harmadikasoknak meg a negyedikeseknek van. – panaszkodtam el a szöszinek.

· Mi az, hogy az elsősöknek nem?! – akadt ki.

· Látod, én is ezt mondtam! – ha buliról volt szó, mind ketten szerettünk rá készülődni.

· Mehetek? – kérdezte boci szemekkel.

· Nem tudom, de mindjárt meg kérdezem Kírát. – felkaptam a telefonom és már tárcsáztam is a vérrókát.