Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

1.

Tiszta idegroncs vagyok. Semmit nem aludtam az éjjel, köszönhetően annak, hogy mától egy kávézóban folynak a próbáim.
Most jelenleg a kocsiban ülök és a villanyoszlop számolgatással próbálom elterelni a figyelmemet, nem sok sikerrel.

-Mindjárt ott vagyunk- nézett rám bíztató mosollyal Mali.

-Kösz. Nem parázok még így is eléggé- túrtam bele idegesen a hajamba.

-Nem lesz gond Calum- fúrta tekintetét az enyémbe.
Hosszú percekig csend telepedett ránk.

-Ott van, az lesz az- mutatott hirtelen Mal egy kívülről sárga épületre. Hát, nem volt semmi különös benne. Olyan... kávézószerű volt. Kint kis asztalokkal, meg székekkel, meg hirdető táblákkal. Nem tűnt nagy számnak, de nekem akkor is azonnal elkezdett hevesen verni a szívem és a tenyerem is izzadt.
Remegő léptekkel indultam meg a kis helyiség felé. Mal jól szórakozott rajtam látszólag. Ez miatt még visszavágok neki, de akkor mikor nem lesz éppen halál félelmem.

-Sziasztok- szaladt elénk Phil. Mal nyomott az arcára 2 puszit én meg kezet ráztam vele- hú, Calum. Izzadhatnál kicsit kevesebbet is- nevetett fel kedvesen- jó leszel, nem kell aggódnod.

-Ja.

-Gyertek utánam.
Komolyan azon gondolkoztam, hogy megfordulok és hazáig meg sem állok a futással, de nem tehettem, mert gyávának néztek volna. Összeszedtem minden erőmet és benyitottam az ajtón.

-Hello- fogalmam sem volt, hogy, hogy köszönjek, így maradtam a klasszikusnál.
A teremben minden szem hirtelen rám szegeződött. Dühös pillantásokat lövelltek felém. Ekkor vettem észre, hogy vannak a színpadon. Pontosabban... 1 valaki van a színpadon. Énekelt.
Mély hangja betöltötte a teret. Hirtelen minden félelmem elszállt, mikor csak hallgattam a szőke fiút.
Annyira beleélte magát. Hangja magabiztosan csengett. Szeme végig csukva volt. A dal közben erősen gesztikulált. Már most imádtam a zenéjét.
Behunytam énis a szememet és hagytam, hogy átjárjon a zene. Elképzeltem, ahogyan basszusgitározok mellette a színpadon.

-Ez a srác nagyon jól nyomja- lépett mellém Mal, ezzel kizökkentett a gondolkodásomból.

-Mi a neve?- fordultam Phil-hez.

- Neki?- mutatott a szőke hajú fiúra. Bólintottam- Nem tudom pontosan, ő nem az én hatáskörömhöz tartozik. De állítólag nagyon nagy tehetség a srác. És ezzel egyet is kell értenem-
Visszanéztem a színpadra, azonban a fiú már nem volt ott. Elkezdtem keresgélni a szememmel, míg végül az ablak mellett meg is találtam.
Szőke hajára húzott egy bordó baseball sapkát és valamit nagyon figyelt az ablak túloldalán.
Fekete ajak piercingjét rágcsálta és dobolt a lábával.
Tovább néztem őt, amikor a tekintetünk találkozott.
Életemben nem láttam még ilyen kék szemeket. Ha lehet mondani, akkor elvesztem bennük. A fiú nem tartotta tovább a szemkontaktust, elfordult. Kicsit csalódott lettem ettől. Azonban vissza- vissza pillantott, és ha tekintetünk egymáséba fonódott, ő azonnal elfordított a fejét. Nem bírtam tovább. El kellett mosolyodnom. Úgy viselkedett, mint egy félős kisgyerek, aki nem mer belenézni egy szép kislány szemébe. Nagyon aranyos volt.
Amint meglátta, hogy mosolygok, előkapta a telefonját és elkezdte azt nyomkodni. Ezután már nem nézett rám.

-Calum, te jössz- hallottam meg a mikrofonban Phil hangját.
Felálltam a színpadra remegő lábakkal, és szemügyre vettem jól a helyet. Egy vendég sem volt, csakis a dolgozók, Phil, Mali és a kékszemű fiú, valamint a fiúnak valami hozzátartozója. - Elkezdheted Calum- bólintott egyet Phil.
Mal bíztatóan mosolygott rám, ettől kicsit felengedtem.
Kezembe vettem a gitáromat és sorban fogtam le az akkordokat.
Elkezdtem játszani rajta és megszűnt a külvilág. Élveztem a mély hangját, hogy mindent kitudok magamból adni, szavak nélkül. Becsuktam a szemem és csak játszottam.

Mikor vége lett a dalnak felnéztem. Mindenki engem bámult. Nem pislogtak, csak rámmeredtek. A fiúra siklott a tekintetem, aki már nem a telefonjára koncentrált, hanem rám. Kék szemeivel engem fürkészett. Olyan alaposan végigmért, hogy komolyan zavarba jöttem. Aztán ránéztem Mali-ra. Semmi reakció.

-Mivan?- fordultam Phil-hez.
A kékszemű fiú, mikor megszólaltam hirtelen elmosolyodott.

-Ez nagyon ott volt- törte meg a csendet végül.
Nem tudom, hogy mi volt a jobb érzés, az, hogy megdícsért, vagy az, hogy hozzámszólt.

-K... kösz
Olyan nagy volt a csend, hogy a légy zümmögését is lehetett hallani.

-És akkor még te vagy lámpalázas?- szaladt fel hozzám Mal a színpadra és összeborzolta a hajamat.

-Ne már Mal- löktem el a kezét.

-Hihetetlenül jó voltál Öcsi- csípkedte meg az arcomat, ahogy a nagyik szokták az unokájuknak.
Zavarba jöttem ettől, hogy mindenki előtt ezt csinálja. A fiúra néztem, aki láthatólag jól mutatott a helyzeten. Mikor észrevette, hogy nézem, felállt. Mielőtt kiment volna az ajtón biccentett egyet, és már ott sem volt.
Utána akartam menni. Megakartam kérdezni a nevét. Akartam vele a zenéről beszélgetni.
Ő azonban eltűnt. Én meg ott maradtam egy csapat emberrel a teremben. Hirtelen úrrá lett rajtam a lámpaláz.

-Most el kell mennem- szaladtam le a színpadról. Mal futott utánam. Beültem a kocsiba. - menjünk haza- szóltam a nővéremnek. Csak bólintott egyet.

-Tudod Cal... félelem nélkül nincs is bátorság- szorította meg a kezemet. - büszke vagyok rád...