Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

10.

Ashton szorosan ölelte a nővéremet. Mali a fejét a göndörhajú fiú vállába fúrta. És csak álltak ott. Luke- ra tévedt a tekintetem, aki szintúgy nem tudta, hogy mivan.

-Mikor jöttél vissza?- húzódott el tőle Mali, hogy a fiú szemébe nézhessen.

-Ma reggel- mosolygott rá a nővéremre Ash.

-Miért nem szóltál, hogy itthon vagy?- vágott sértődött arcot Mali.

-Meglepetést akartam este. Nem tudtam, hogy te vagy Cal nővére- pillantott felém a fiú. Mali tekintete találkozott az enyémmel. Mérhetetlen boldogság sugárzott a szeméből. Csak úgy ragyogott.

-Mali te honnan ismered Ash-t?- szólaltam meg végre.
Ashton átkarolta a nővéremet, majd ujjaikat összekulcsolták.

-Calum, Ash a barátom- visszafojtott lélegzettel várta, hogy mit reagálok rá.
-Nagyszerű- csattantam fel- és ezt nekem így kell megtudnom Mali?- bevallom ez fájt a legjobban.

-Cal ne akadj ki- lépett el Ash mellől és megfogta a kezeimet- elakartam már mondani, de úgy éreztem, hogy nem alkalamas az idő- biccentett alig láthatóan Luke felé. A szőkehajú fiú éppen Ash-t ölte meg a szemével.

-Én nem tudom, hogy mit csináljak most veled Mali-koa Hood- sóhajtottam fel- gratuláljak vagy szídjalak le, amiért kihagytál az életed egyik fontos storyából...- vakargattam a fejemet.

-Örülj velem- mosolygott. Mal mosolya számomra mindig ragályos volt. A szám önkémtelenül is felfelé görbült, ha rámmosolygott. Most sem lett másképp.

-Gratulálok nektek- forgattam meg a szemeimet.
Ash nyomott a nővérem feje búbjára egy puszit, majd szorosan megölelte.

-Hiányoztál- suttogta bele a hajába.

-Te is nekem Ashton. És most mesélj. Milyen volt a koncert?
Leültünk egy körbe, majd Ashton beszélni kezdett a pár hetes túrnéjáról.
Nem sokkal később ők ketten felszívódtak, mi meg kettesben maradtunk Luke-val.

-Te tudtál erről?- néztem bele Luke kék szemeibe. Ő csak megrázta a fejét.
-Megölöm Ash-t. Miért nem mondta?- túrt bele idegesen a hajába.

-Megtudlak érteni Lucas- simítottam meg a kezét. Mikor kézfejéhez értem, elkapta az enyémet, majd közelebb húzott magához. Olyannyira közel, hogy éreztem hevesen dobogó szívét.

-Cal...- kezdte el férfias hangján- hányszor mondjam, hogy ne hívj Lucas- nak?- húzta fel játékosan az egyik szemöldökét.

-Ahányszor akarod. Ez úgysem változtat semmin- küldtem felé egy légpuszit, majd hátat fordítottam neki és kimentem az ajtón. A kellemes meleg,nyári levegő megcsapott. Bőrömet azonnal melegíteni kezdték a nap sugarai. Az erős fénytől hunyorognom kellett, így nem láttam Luke arcát tisztán.

-Lucas... nem jönnél velem haza?

-Nem is tudom...- kezdte el vakargatni a fejét.

-Légyszii- próbáltam olyan kiskutya fejet vágni, ami anyánál mindig bejön. Nos, itt sem vallottam kudarcot.

-Jó jó, csak ne nézz így rám- nevetett fel Luke.

-Különben?- húztam fel egyik szemöldökömet, majd ugyanazt a fejet vágtam újra.

-Az titok Cal. Legyen elég annyi, hogy nem akarod te azt tudni- kacsintott majd beszállt az autóba. Magamra hagyott a perverz gondolataimmal- nem jössz?

~©~

-Calum és, hogy köszönjek anyukádnak?- vágott rémült arcot Luke. Nem tudtam megállni, felnevettem.

-Hát... mindenképpen asszonyomnak szólítsd. Ha jó benyomást akarsz tenni, akkor csókold meg a kezét. Jah és semmiféle képpen se nézz a szemébe.
Elnézve Luke riadt arcát, elnevettem magam újra.

-Csak légy önmagad Lukey- nyúltam a kezéhez- tetszeni fogsz neki- küldtem felé egy bíztató mosolyt. Az ölében heverő kezünkre pillantott, majd ujjainkat összekulcsolta. A szívem hevesen kezdett verni és nem akartam kiszállni az autóból.
Belenéztem Luke kék szemeibe, aztán szájára siklott a tekintetem. Ezt észrevehette, ugyanis alsó ajkára ráharapott, majd vágyakozva nézett rám. Mire feleszméltem ajkainkat már csak pár cm választotta el egymástól. Luke arcát megsimítottam, majd ujjaimat belevezettem szőke hajába. Mégközelebb akartam menni a fiúhoz, ám könyökömmel megnyomtam a kormány közepét, így egy hangos dudálás hagyta el a kocsit.
A másodperc tört része alatt rebbentünk szét. Luke szemein láttam, hogy nem sokáig bírja, nevetnie kell. És igazam lett. Hangos kuncogás hagyta el a száját, azonban , mikor meglátta az anyukámat, lehervadt a mosoly az arcáról. Rettegve pillantott rám. Én csak meg forgattam a szemeimet és kiszálltam a kocsiból.

Anyukám mosolyogva üdvözölt, mikor nyomtam 1 puszit az arcára.

-Hát ő meg ki?- nézett a halásápadt fiúra.

-Anya, ő itt Luke Hemmings...- itt elgondolkoztam, hogyan is kéne bemutatnom- az egyik barátom. Luke, ő itt az anyám Joy Hood.
Anya mosolyogva nyújtott kezet a szőkeségnek. Mikor Luke rájött, hogy anya nagyon is kedves végre felengedett, nem szorongott tovább.

-Luke, nem maradnál vacsorára?- kérdezte anya. A fiú kérdőn rámpillantott. Megrántottam a vállamat, jelezve Luke-nak, hogy ez nem rajtam áll.

-Ha nem okoznék gondot, akkor szívesen maradok- mosolygott anyára. Látszott rajta, hogy teljesen odavan Luke kisfiús mosolyáért és gödröcskéiért. Néha nem tudott ellenállni, megcsípkedte az arcát, amit Luke szégyenlős mosollyal díjazott.

-Nem zavarsz Luke. Szívesen látunk- amint láttam anya és Luke között kölcsönös a szimpátia, aminek nagyon örültem.

-Cal, megmutatod a szobádat?- zökkentett ki a gondolkodásomból Luke.

-Öhm... - eddig még senki nem volt a családomon kívül a szobámba. Az olyan intim dolog. És én most meg fogom ezt osztani Luke Hemmingsel- persze, gyere - nyújtottam neki a kezemet. Elfogadta, majd felsegítettem, azonban eszem ágában sem volt elengedni őt. Kézenfogva mentünk a szobámhoz. Az ajtó előtt megálltunk. Mielőtt benyitottam volna nyomtam egy gyors puszit Luke arcára. Meglepődötten nézett rám, majd küldött felém egy meleg mosolyt.

-Készen állok- mondta.