Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

13.

*Luke szemszöge*

A nap folyamán világossá vált számomra, hogy Calum rajong a kutyákért. Így mondtam neki, hogy van egy meglepetésem számára.
Itt állunk az állatmenhely kapuja előtt és Calum már úgy toporzékol, mint egy kisgyerek.

-Luke Robert Hemmings! Ha most azonnal nem veszed le rólam ezt a kendőt, akkor megteszem én!- és már nyúlt is a szeme előtt lévő kendőhöz. Időben elkaptam a kezét. Ujjainkat összefűztem, erre elhallgatott. Felkuncogtam, majd elkezdtem befelé húzni.

-Lucas. Annyira érzem, hogy el fogok esni- lassított le mégjobban, már ha ez lehetséges.

-Bízol bennem Calum?

-Nem tudom...

-Ezt igennek veszem- és már indultam is el újra.
Mivel amint megláttak minket az állatok mindenféle hangot kiadtak, így Calum számára világossá vállt, hogy hova is hoztam őt.

-Hemmo- torpant meg hirtelen- te kutyusokhoz hoztál engem?- hangja olyan vékonnyá vált, hogy egy lányt is meghazudtolhatott volna vele. Aranyos volt nagyon. Nem akartam tovább kínozni, így háta mögé léptem és eloldoztam a csomót. Cal a piros kendőt kezébe vette, majd visszafolytott mosollyal felém fordult.

-Merjem megkérdezni, hogy miért hordod magadnál Ash fejkendőjét, vagy inkább ne feszegessük ezt a témát?

-Inkább ne- nevettem fel. Belenéztem az előttem álló fiú gyönyörű szemeibe és megborzongtam. Mikor elmosolyodott a hasamban, mintha ezer lepke kelt volna életre.
Sötét, szinte fekete szemeit elemelte rólam és a kutyákra szegezte.
Én csak ott álltam és megbabonázva figyeltem, ahogyan gügyög, és agyon gyömöszöli az állatokat. Olyan szeretettel nézett rájuk. Attól féltem, hogyha ezt csinálj így, mikor be vannak zárva, akkor mit fog tenni, ha kinyitják az elválasztó kaput. Gondolkozásomból egy alkalmazott zökkentett ki.

-Szépnapot!

-Jónapot!- köszöntem. Calum teljesen el volt varázsolva, azt sem vette észre, hogy már nem csak ketten vagyunk.
A dolgozó kérdőn pillantott rám, majd fejével az elvarázsolt fiú felé biccentett.

-Hagyja csak-nevettem el magam- nagyon imádja a kutyákat.

-Igazán? Szeretné, ha kinyitnám a kaput?- címezte Cal-nak a szavait.
Ő erősen bólogatni kezdett és le sem lehetett vakarni arcáról a fülig érő mosolyt.
Mikor a dolgozó kiengedte az állatokat, megrohamoztak minket. Ugráltak, karmoltak és nyalogattak. Én sem bírtam ki, hogy ne érjek hozzájuk. Olyanok, mint a nagy, szőrös gombócok.

Nemsokára ismét ketten lettünk. Én leültem az egyik lépcsőfokra és onnan figyeltem tovább az eseményeket.
Calum sorra emelgette a kutyákat. A földön hempergett velük. Simogatta és vakargatta őket.

Rezgett a telefonom. Felvettem.

-Szia Ash- szóltam bele.

-Luke!- kiáltott egyet- üzenetet hoztam.

-Mégpedig?

-Át tették a fellépést.

-Mikorra?

-Lesz egy hatalmas feladatod.

-Ashton ne húzd már az idegeimet- nevettem fel- mikor lesz?

-Meg kell nyugtatnod Cal-t és tudatnod vele, hogy holnap kell kiállnia a színpadra.

-Holnap?

-Igen!

-Basszus- dörzsölgettem a fejemet- Calum ki lesz akadva.