-Oké öcsi, merjem megkérdezni, hogy miért sietsz ennyire?- hallottam meg a hátam mögül Mal hangját.
-Jajj bocsi- álltam meg és vártam, hogy beérjen. Mikor ez megtörtént el akartam volna ismét indulni, azonban Mali megfogta a kezemet és visszarántott- mivan?
-Hallgatlak Calum- húzta fel egyik szemöldökét, majd mellkasa előtt összefonta a kezét. Tipikus anya.
-Mit mondjak?
-Azt, hogy miért sietünk ennyire a próbára. Kivel van találkozód öcsi?- tekintete egy pillanat alatt ment át eszelőssé.
-Senkiveeel...- nyújtottam el az e betűt.
-Ahha... - húzta össze a szemét résnyire- akkor tök véletlen, hogy 20 percel előbb voltál kész, mint, ahogy indulnunk kellett volna, azis tök véletlen, hogy vagy egy órán keresztül állítgattad a hajad és persze azis tök véletlen, hogy ma igazán szívdöglesztően nézel ki... ugye? Minden tök véletlen- mondta annyi szarkazmussal, amennyivel csak tudta. Elgondolkoztam.-Igen- válaszoltam egyszerűen, majd elindultam a bejárat felé- nah jó, nem!- fordultam vissza Mal-hoz. Győzött a bűntudatom, amiért hazudtam a nővéremnek.
-Tudtam- csattant fel- halljuk- mozgatta fel-le a szemöldökét.
-Tudod- mentem egészen közel hozzá. Megfogtam a két kezét és sötétbarna szemeibe néztem- láttuk első próbán azt a srácot...
-Naneee- visított közbe
-Mal- fogtam be a száját- ez nem RANDI- suttogtam alig hallhatóan az utolsó szót- kizárt, hogy ő és én tudod... egy csapatba játszunk- kezdtem el vakargatni a fejemet. Rosszabb volt ezt kimondani, mint gondoltam.
-Calum- simította meg arcomat- egyik srác sem tud neked ellenálnni- fogta 2 ujja közé az államat.
-Kösz Mali- mosolyodtam el.
-Ugyan öcsi... hát rám ütöttél- nevetett fel hirtelen, majd hosszú, barna haját a válla mögé dobta. Nem bírtam ki énis elnevettem magam- jó, tudod, hogy csak hülyülök. Mesélj, hogy hívják?
-A neve Luke Hemmings.
-Hmm... Luke. Illik hozzá. Ez ilyen rosszfiús név- kacsintott egyet.
-Mali-koa, Calum. Sziasztok- hallottuk meg Phil hangját- gyertek már, mindjárt kezdődik a próba- intett egyet a kávézó felé.
-Ezt még folytatjuk öcsi- súgta oda Mal és elindult. Ideges lettem. Rettentően ideges. Nem is értem, hogy eddig, hogy lehetett ennyi önbizalmam. Komolyan, szerintem én ezen a helyen fogok meghalni.
-Calum rád vár mindenki- dugta ki a fejét az ajtón ismét Phil.
-Jójó. Megyek már.
Mikor beléptem minden szem rám szegeződött. A hangzavar elmúlt és mindenki néma csöndben várta, hogy zenélni kezdjek. Körbe néztem. Látni akartam Luke-ot. Nem találtam. Felálltam a színpadra, hátha onnan észreveszem. Semmi. Kétségbeesetten Mal-ra pillantottam. A nővérem körbe nézett a teremben.-Hol van?- tátogta. Megrántottam a vállamat ezzel jelezve, hogy fogalmam sincs. Csalódottságot lehetett leolvasni a testvérem arcáról. Hát mit mondjak? Ha ő ennyire csalódott, akkor én, hogy érzem most magam? Luke felültetett. Tudta, hogy tetszik nekem és ezt kihasználta.
-Kezdheted Calum- zökkentett ki Phil.
Bólintottam egyet- és Calum... énekelj.-Mi? Itt? Most?
-Menni fog!- kiáltotta fel Mali.
-Tudod mit? Igazad van!- elhatároztam, hogy a mérgemből és a csalódottságomból fogok erőt meríteni. Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem. Kezem sebsen fogta le az akkordokat és megfeledkeztem mindenről. Csak zenélni akartam. Egészen a dal végéig csukva volt a szemem. Mikor kinyitottam a hirtelen fény miatt pislognom kellett.
Phil büszkén mosolygott. Mal önelégült képpel nézett majd fejével oldalra biccentett. Először a fejemet fordítottam abba az irányba, közben végig néztem a nővéremet. Le olvastam a szájáról egy "gyerünk"- öt. Elszakítottam a tekintetemet tőle és minden figyelmemet abba az irányra koncentráltan. Mindenki mosolygott, vagy éppen tapsolt. Tetszettem nekik. Azonban, mikor megláttam egy ég felé meredező szőke hajat, tudtam, hogy Mal nem azért akarta, hogy erre nézzek, mert mindenkinek tetszettem. Luke, kék szemeivel engem fürkészett. Csak állt ott mozdulatlanul. Én így nézek ki, mikor egy nagyon jó zene megemésztődik bennem.
Onnan tudtam, hogy "magához tért", hogy fekete ajak piercingjét elkezdte rágcsálni. Szájáról felfelé vándorolt a tekintetem, mikor pillantásunk találkozott. Egy halvány mosolyt ejtett meg felém. A gödröcskék az arcát kisfiússá tették és ellenállhatatlanná.-Ez szuper volt- tátogta. Bólintottam egyet és elkezdtem a földet tanulmányozni. Nem volt ott semmi érdekes, de biztos vagyok benne, hogy úgy nézek ki, mint a paprika és nem akarom, hogy tudja, hogy így reagál a testem a gesztusára.
-Én nem hiszem el Calum, hogy te lámpalázas vagy- törte meg a kínos csendet Phil.
-Hát...- ennyit tudtam kinyögni.
-5 perc szünet emberek, aztán Luke jön.
Lesiettem a színpadról, egyenesen Mali-hoz.-Eljött- súgtam bele a fülébe, mikor megöleltem.
-Tudom- vette két tenyere közé az arcomat- és látnod kellett volna, hogy milyen elvarázsolva figyelte azt, hogy énekelsz- lelkesedett, majd újra magához húzott.
-Hello- hallottam meg egy mély, férfias hangot. Ledermerdtem. Mal-nak úgy kellett szó szerint levakarnia magáról.
-Szia, biztosan te vagy Luke- nyújtotta neki a kezét Mal. A fiú mosolyogva elfogadta azt.
-Én viszont nem tudom, hogy te ki vagy- nézett rám zavartan Luke. Olyan aranyos volt ezzel a fejjel, hogy erőt kellett vennem magamon, hogy ne mosolyodjak el.
-Mali-koa Hood vagyok- látta Mal, hogy nehezemre esik megszólalni, így segített egy csöppet- Cal nővére.
-Óó... örülök, hogy megismertelek.
Csak néztem őket és azon gondolkoztam, hogy, hogy mehet nekik ilyen egyszerűen. Ők nem görcsölnek rá, csak hagyják, hogy megtörténjen.-Igaz öcsi?- hallottam meg a nővérem hangját.
-Bocsi. Mit mondtál?- Mal arcán megjelent egy meleg, kedves mosoly.
-Csak azt, hogy tegnap mindkettőnknek nagyon tetszett Luke zenéje.
-Jah... igen- néztem bele kék szemeibe- Eszméletlen volt. Az, hogy beleélted magad, hogy nem foglalkoztál a külvilággal. Csakis a zenédre koncentráltál. Iszonyatosan jó volt- feledkeztem el magamról és kicsit lelkesebben mondtam, mint kellett volna- Oh- kaptam a szám elé a kezem. Luke csak mosolyogva hallgatta, amit mondok.
-Köszi- és megtörtént. Luke Hemmings zavarában a fejét vakargatta.
-Luke, te jössz- szólt bele a mikrofonba a férfi.
-Calum... áll még az a beszélgetés próba után? - fúrta tekintetét barna szemeimbe.
-Persze- vágta rá Mal. Luke felnevetett.
-Akkor próba után. Örülök, hogy megismertelek Mali-koa.
És elment.
YOU ARE READING
Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||
FanfictionFent álltam a színpadon, mikor elsötétült minden... Elvakított a reflektorfény... Egyetlen egy arcot láttam és nem is akartam mást látni...Ott, abban a pillanatban, a rikítóan kék szemű fiúnak énekeltem és megszűnt minden körülöttem