Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

2.

- Te meg mit keresel itt?- hallottam egy mély, férfias hangot a terem másik feléről jönni. Azonnal abba az irányba néztem.
Azta. Ez a srác napról-napra jobban néz ki.

-Gondoltam gyakorlok egyet- rántottam meg a vállamat, mintha nem lenne nagy dolog, hogy ezzel a fiúval beszélgetek.

-Maradhatok? - nézett bele égkék szemeivel az enyéimbe. A lábam is megremegtek ettől.

-Hát... - kizárt, hogy játszani tudjak előtte.

-Nem fogok zavarni- húzta ki a széket és azzal a mozdulattal már rajta is ült. Beletúrt tökéletesen beállított szőke hajába és fekete karika pc-jét rágcsálta, miközben engem fürkészett.

-Hát jó- sóhajtottam egyet, majd folytattam a dalomat.
Végig az járt a fejemben, hogy ott, az a tökéletesen zenélő fiú, -aki mellesleg tökéletesen is néz ki- engem figyel.
Lesi minden mozdulatomat. Ha eltévesztek egy hangot, akkor ő ezt rögtön kiszúrja. Amatőrnek fog gondolni. Rám sem fog hederíteni.

-Jó én ezt nem bírom- tettem le a helyére a gitáromat, majd leültem az egyik lépcsőfokra.
A kékszemű fiú meglepetten nézett rám, majd vigyorra húzódott a szája- mivan?- kérdeztem.

-Tudom én, hogy mi a te bajod- állt fel a székről, majd közelebb jött hozzám.
Wow. Így méginkább szívdöglesztően nézett ki- lámpalázad van- csapta össze két tenyerét.

-Jah...- kezdtem el zavaromban vakargatni a fejemet.

-Tudod Calum, az szívás. Főleg egy előadónak- huppant le mellém.
Válla hozzáért az enyémhez. El kellett volna húznom, távolabb kellett volna mennem, de ne tettem. Élveztem az ismeretlen srác közelségét. Az illatát. A teste melegét.

-Várjunk csak...- zökkentem ki az álmodozásból- te azt mondtad, hogy Calum?

-Ez a neved nem?- nézett kifelé az ablakon. A nap belesütött a szemébe, így hunyorognia kellett.

-Igen... de te honnan tudod?- nem is tudtam és nem is akartam leplezni a meglepettségemet.

-A tegnapi próbán tudod, elég sokszor szólongattak téged a mikrofonba, mire meghallottad- nézett bele a szemembe, majd elnevette magát.

-Mivan?
A fiú nem válaszolt, csak mosolyogva bólogatott.
Meg van. Istenem... Tudom, hogy miről beszél. Mielőtt felmentem a színpadra őt néztem. Lehet, hogy túlságosan belemerültem és nem is hallottam Phil szólongatásait.

-Szóval... Mitől félsz Calum?- arca ismét elkomorodott és 100%- ig rám koncentrált.

-Hosszú...- nem hiszem, hogy szükséges lenne elmondnom neki, hogy igazából csakis attól félek, hogy minden ember rajtam fog nevetni, ha elrontok valamit. Hogy mindenki szánalommal fog majd utána rámnézni. Hogy mindenki a hátam mögött ki fog majd beszélni.

-Mi lenne ha holnap, a próba után elmondanád?
Találkozni akar velem a próba után? Ez olyan, mint egy.... nem! Biztos vagyok benne, hogy ő ezt nem randinak szánta.

-Nem tudom, hogy olyan valakivel kéne- e megbeszélnem a problémáimat, akinek még a nevét sem tudom- mosolyodtam el. Semmi rossz szándék nem volt ebben, csupán csak így akartam megtudni, hogy, hogy hívják.

-Hmm...- gondolkozott el- De ha most elmondom, akkor te meg holnap mondod el a "problémádat"- rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

-Cseles- fordultam felé. Arcunk hirtelen olyan közel lett egymáséhoz, hogy éreztem arcszesze finom illatát. Belenéztem kék szemeibe és azon gondolkoztam, hogy normáis-e, ha a gyomrom görcsbe rándul ettől a pillantástól.
Határozottan nem az!
Elkaptam a tekintetemet, majd felálltam a lépcsőről.
Zavaromban a hajamat piszkálgattam és gondolkoztam az ajánlaton.
A kíváncsiságom győzött. Hirtelen mindent tudni szerettem volna erről a fiúról.

-Halljam...- fontam keresztbe a mellkasom előtt a kezemet.
Az előttem ülő szőkeség arcára győzedelmes mosoly ült. Azt hittem, hogy menten cserben hagynak a lábaim és összeesek.

-Luke... - nyújtotta felém izmos karját.

-Milyen Luke?- húztam össze résnyire a szememet. Azért nem hagyom, hogy minden "büszkeségemet" elvegye a kisfiús mosolyával és a kis gödröcskéivel.

-Luke Robert Hemmings- forgatta meg a szemeit.

-Calum Thomas Hood- vezettem tenyeremet az övébe. Bőröm bizseregni kezdett az érintésétől. Keze éppcsak egy kicsivel volt nagyobb az enyémnél. Bőre puha volt. Szorítása férfias.

-Nos Calum... akkor holnap találkozunk- fordított hátat Luke.
Csak néztem, ahogyan a feketébe öltözött fiú kimegy az ajtón, magamra hagyva engem.
Mikor kiment, felpattantam és zenélni kezdtem.
Mindenről megfeledkeztem, és csakis arra a kék szempárra tudtam gondolni.
Luke-ra tudtam gondolni. 

Onnan tudom, hogy jó szíved van, hogy abban a pillanatban, hogy megismertelek, harcolni akartam érte.