Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

6.

Amint Luke felfogta, hogy Mikey a legjobb barátom, mintha egy megkönnyebbült mosolyt küldött volna felém. Ezt nem tudtam mire vélni.

-Luke Hemmings- nyújtotta a kezét a barátomnak, majd megrázta azt.

-Cal baba, nekem most azonnal kell egy kávé. Hol lehet itt kapni?- nézett körbe. Azt hittem, hogy lehidalok. Luke-val egymásra néztünk. Az arcaráról leginkább az "atyaég" jött le. Megforgattam a szemeimet.

-Mikey- kezdtem lassan és érthetően- értem én, hogy lassan 2 hónapja túrnéztál, folyamatosan és a sok alkohol miatt egy csomó agysejted elpusztult, de EZ EGY KÁVÉZÓ- tagoltam el neki-Itt mindenhol lehet kapni- simítottam meg az arcát.

-Óó-csillant fel Mikey szeme- akkor mindjárt jövök- és el is rohant.

-Nézd el neki kérlek- fordultam nevetve Luke felé.

-Hát vele tuti nem unalmas az életed- próbált elfolytani egy mosolyt, kevés sikerrel.

-És Lucas, meddig tart a próbád?

-Mára végeztem- mondta büszkén.

-Mi lenne skacok, ha elmennénk moziba?- tért vissza Mike. Kérdőn néztem Luke-ra, csak remélni tudtam, hogy benne van.

-Én benne vagyok, ha Cal is- nézett rám kék szemeivel. Csak bólintottam egyet.

-Jujj de jó- kezdett el tapsikolni a barátom és átkarolta a vállunkat, majd kivezetett az épületből.

-Michael?- nézett rá Luke- hol van a kávéd?

-Jajj- kapta a szája elé a kezét- azt elfelejtettem kérni- nézett ránk rémült tekintettel. Intettem csak egyet Luke-nak, hogy ne foglalkozzon vele, nála ez mindennapos dolog. Láttam, hogy a szőke fiú erősen küzd azzal, hogy ne nevessen fel hangosan. Inkább lehajtotta a fejét és csendesen, rázkódó vállakkal ment tovább.

~©~

Elfoglaltuk a helyünket. Én ültem középen. Fogalmam sincs, hogy milyen filmet nézünk meg. Mikey választotta. Azt mondta, hogy nem tudja miről szól. Erre Luke megkérdezte tőle, hogy akkor miért ezt választotta, amire Mike-nak az volt a válasza, hogy látott benne egy olyan lányt, aki hasonlít Mali-ra. Szerintem jobbnak látta Luke, hogy nem szól semmit.

-Kezdődik- kezdett el fészkelődni a helyén Mikey. Mindegyikünk ölébe volt 1-1 popcorn.

Fél óra múlva azt vettem észre, hogy nincs semmi az én dobozomba. Mikey-ra néztem, aki éppen most Luke kukoricájából csórt.

-Héj- nevetett fel Luke. A gödröcskéi megjelentek, csakúgy, mint az én pillangóim a hasamban.

-Lucas- súgtam oda a fiúanak. Ő csak mosolyogva rámnézett, majd az üres dobozra az ölemben.

-Mike?

-Igen- vontam meg a vállam.

-Kérsz?- nyújtotta felém az övét. Belenyúltam, majd egy maréknyit a számba tettem. Sosem tudtam kultúráltan kukoricát enni- azért ne fulladj meg- nevetett fel kicsit hangosabban Luke a kelleténél. Az egész előttünk és mögöttünk ülő sor ránk nézett.

-Bocs- intett egyet Luke nekik.
Alig tudtam lenyelni a számba gyömöszölt kukoricát. Már levegőt is alig kaptam, annyira nevettem. Ezen pedig Luke is elnevette magát.

-Nem velem vannak- mutogatott ránk Mikey. A nézők egyre dühösebbek lettek, de mi akkor sem tudtunk leállni. Már a könnyeim is folytak.