Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

5.

-Köszi, hogy hazahoztál- kapcsoltam ki a biztonsági övemet- Szia Lucas- akartam kiszállni a kocsiból, de Luke a kezem után kapott.

-Még mindig nem vagyok Lucas- mosolygott rám. Azonban nem tudtam elfeledkezni arról, hogy még mindig fogja a kezemet. Mintha olvasott volna a gondolataimba, azonnal elengedte. Intettem neki egyet és hátat fordítottam a kocsinak. Kicsit csalódott voltam, hogy máris végetért a közös napunk, de végtelenül hálás voltam az együtt töltött idő miatt.

-Cal- hallottam meg újra Luke férfias, mély hangját. Erőt kellett vennem magamon, hogy ne vigyorogva forduljak a fiúval szembe.

-Igen?

-Lesz holnap próbád?

-Az a helyzet, hogy nem.

-Értem. Akkor majd...

-Szívesen megnéznélek- vágtam közbe. Luke csak egy meleg mosolyt villantott felém, majd elindította a kocsi motorját.

-Akkor holnap találkozunk Cal- és elment. Levakarhatatlan volt a mosoly az arcomról. Fülig érő szájjal léptem be a házba. Egyből anya kíváncsi tekintetével találtam magam szembe.

-Szia anya- nyomtam egy puszit az arcára- mi a kaja?- már nagyon éhes voltam. Ő szigorúan nézett rám-Mivan?- tényleg nem értettem, hogy mi rosszatt tettem.

-Calum. Miért nem hívtad be?- tette csípőre a kezét. Egyik szemöldökét kissé felhúzta. Hát komolyan mondom, hogy le sem tudná tagadni, hogy Mal a lánya.

-Mert haza kellett mennie- feleltem egyszerűen.

-Hogy hívják?

-Luke...

-Hol lakik?

-Nem messze tőlünk.

-Biztonságosan vezet?

-Anya abbahagynád végre ezt a kikérdezést? Csak egy délutánt töltöttem vele, és ez még nem azt jelenti, hogy bármiféle kapcsolatot is fogok vele létesíteni- támadtam le. Amint megláttam a fájdalmas tekintetét rögtön bűntudatom lett- Ne haragudj... szeretlek- öleletem át apró testét.

-Calum, kérlek én nem szeretném, hogy csalódj...- kezdett bele, de jobbnak láttam inkább elmenekülni.
Márcsak 1 nehéz dolog volt vissza a napomból. Elmondani Mal-nak, hogy mi történt.

-Kopkop

-Gyere.
Benyitottam, majd szokásosan hanyatt feküdtem az ágyán.

-Mindenről tudni akarok- feküdt le mellém. Én meg elkezdtem mesélni. Mindent.

~©~

-Calum baba... kelj fel- hallottam meg egy ismerős hangot- lassan 10 óra. Kelj fel, Csipkerózsika.
Túl fáradt voltam. A szememet sem volt erőm kinyitni, így csak a fejemre húztam a takarót- Te akartad Calum- és kiment a szobából. Kb 2 perc múlva térhetett vissza. Lerántotta rólam az anyagot.

-Michael Gordon Clifford- hallottam meg a nővérem cseppet sem boldog hangját- eszedbe se jusson beleönteni az ágyamba azt.
Basszus. Mi van? Nagyon nehezen kinyitottam a szememet és legjobb barátom csalódott arcával találtam szembe magam.

-Mikey, ugye nem akartál azzal leönteni?- néztem a kezében tartogatott kancsó vízre.

-Ó dehogyisnem. Mázlid, hogy Mal időben toppant be, különben már csurom vizes lennél.

-Ezer hála Mal- néztem rá megkönnyebbülten. Elmosolyodott. Ekkor vettem csak észre, hogy ez nem az én szobám- Mali, miért a te ágyadban vagyok?