Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

23.

*3 hónappal később*

Remegő kezekkel nyomtam meg a videohívás gombját. Ezerszel eljátszottam már magamban ezt a pillanatot. Mikor a kép feketéről átváltott és megláttam Luke-ot hirtelen elszállt minden félelmem. Kék szemeibe néztem (már amennyire tudtam) , mire ő elmosolyodott és vadul integetni kezdett.

-Lucaas - "köszöntem" a barátomnak.

-Caaal- utánozott.

-Milyen Európa? Mesélj már. Mikor láthatom a tegnap esti koncertedet?

-Ma este már át tudom linkelni. Vagyis... az idő eltolódás miatt, te csak holnap hajnalban láthatod- küldött felém egy fájdalmas mosolyt. Borzasztóan hiányzik. Előrébb tették a fellépéseit, így már 2 hónapja távol van- héjj Cal. Mi a baj?- vágott ilyedt arcot.

-Semmi baj nincs Luke- próbáltam valami mosoly szerűt varázsolni az arcomra, azonban elég botrányosnak éreztem.

-Hiányzol.

-Te is Luke. Nagyon- vallottam be.
Ez a két hónap alatt annyira megváltozott. Vagyis... nem tudom. Annyira távolinak érzem az együtt eltöltött időnket. Csak az tartja bennem a lelket, hogy amikor hazajön-ami 10 hónap múlva lesz - mennyi dolgot fogunk ismét együtt csinálni.

-Mit csinál az a két idióta?- terelte el inkább a szót.

-Ash meg Mikey? Valahova elmentek. Hívtak, hogy menjek, de akkor nem tudtunk volna beszélni.

-Örülök, hogy kibékültek- mosolyodott el- mikor legutoljára együtt láttam őket Ash ki akarta nyírni.

-Azóta már megnyugodtak. Sőt... tegnap találkoztunk egy lánnyal. Pink hajú, rocker csaj volt. Hát Mikey teljesen oda volt érte. Aztán Ash-el fogadtak, hogy úgysem meri elhívni randizni. De ismerjük Michael-t. Természetesen el merte hívni...

-Miért érzem úgy, hogy nem csak simán odament hozzá?- vágott egy fájdalmas arcot Luke.

-Azért, mert konkrétan az eladónak a hangosbemondóját elkérte és azon keresztül hívta el.

-És a lány mit mondott?

-Rájöttünk, hogy nem kell félteni őt sem. Megtette ugyan ezt. Azzal a különbséggel, hogy még Mike elkérte bemondót, a lány nem. Asszem kicsapták a boltból.
Luke felnevetett.

-Kár, hogy nem voltam ott.

-Kár... Lemaradtál arról is, hogy Michael-nek ez nem tetszett, így elkezdte sorolni a vásárlók jogait, amit ne kérdezd, hogy honnan tudott, és kiállt a lány mellett. Szóval az lett a vége, hogy őt is kitiltották a boltból.

-Mikről maradok le?- kacarászott jóízűen a szőkeség. Kék szemeit behunyta és hátradőlt a székében. Csak néztem őt. Még mindig ugyanannyira helyesnek találom, mint mikor először megláttam. Emlékszem, hogy a bordó baseball sapkájában figyelt és mikor találkozott a tekintetünk, ő rögtön elfordult.

-Lucas! Képzeld...

-Luke! Gyere, jönnöd kell- lépett be a szobába egy nagydarab, kopasz férfi.

-Egy pillanat- szólt oda neki- szóval mit képzeljek el?

-Semmi- küldtem felé egy fájdalmas mosolyt- majd este elmondom.
A barátom elfintorodott.

-Az a helyzet Cal, hogy nekem este nem jó- pillantott rám szomorúan.

-Semmi baj- hazudtam- akkor majd holnap elmondom.

-Luke, igyekezz- jött be ismét a férfi.

-Menj csak. Várnak már rád.

-Akkor holnap beszélünk... Szia Calum.

-Szia.

-Calum- szólt, mielőtt kinyomhattam volna- már csak 300 nap és újra veled leszek- mosolygott.

-Te számolod?- csillant fel a szemem.

-Minden. Egyes. Nélküled. Töltött. Órát. - tagolta érthetően, nekem meg a szívem össze vissza kezdett el kalimpálni.

-Szeretlek...

-Énis- azzal kinyomta.
Az előbb érzett boldogságom azonnal alább hagyott. Ürességet éreztem a szívemben, csakúgy, mint az utolsó 2 hónapban. Sosem szűnt meg a hiánya. Csillapodott, amikor beszéltünk, sms-eztünk, Stb... de sosem szűnt meg.
Odaléptem a naptáramhoz és kihúztam a mostani, majd az esti időpontot. Vicces, hogy "időpontot kell, hogy kérjek" a barátomtól, hogy tudjunk beszélni. De mindegy. Megszoktam már.

Felhívtam Mike-ot, hogy hol vannak.
Nagy nehezen eltudta mondani, Ash segítsével.

Fulhúztam egy rövid, fekete nadrágot és egy fehér pólót. Belenéztem a tükörbe. Mint minden nap, azt láttam, hogy nem úgy nézek ki, mint mikor itt volt Luke. Bár senkinek nem adnék igazat, ha mondanák, de kicsit lefogytam. És az arcom is kicsit nyúzottabb lett. Megráztam a fejem, majd elléptem a tükör elől. Felhúztam a fekete futócipőmet és a srácokhoz vettem az irányt.
Már vagy fél órája sétálhattam a tikkasztó melegben, mikor megrezzent a telefonom, a zsebembe. Kivettem, majd fülig érő szájjal olvastam el az sms-t.

Lucas ❤: 299 nap és 23 óra
Szeretlek Cal