Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

16.

*Luke szemszöge*

-Calum, mostmár tényleg mennem kéne- néztem rá az órámra. Nem mintha, késő lenne, csak nem bírok Calum szemébe nézni. Annyira jó volt az a csók! Az érzés, amit kiváltott belőlem! De, most, ezek után úgy érzem, hogy hiba volt megtennem. Nem tudom, hogy hogyan mondjam el neki, hogy kevesebb, mint 3 hónap múlva elhagyom őt. Össze fog törni. És én ezt nem akarom.

-Nem maradsz még Lucas?- nézett rám kiskutya szemekkel. Francba Calum! Hogy lehetsz ennyire aranyos?
-De haza kéne mennem. Anyához! Tudod ő nem tudott jönni a fellépésre és szeretné tudni, hogy sikerült - jutott eszembe egy kifogás.

-Hát rendben...- indult el az ajtó felé. Én csendben követtem őt. Most konkrétan utáltam magam. El akarom mondani neki. Tudnia kéne.

-Cal...

-Igen?- fordult felém. Itt a lehetőség Luke. Mondd el neki! Joga van tudni róla! Így lehetősége lesz a döntésre. Jobb lesz neki így- ezekkel bíztattam magam. Azonban, mikor szóra nyitottam a számat, teljesen mást mondtam.

-Aludj nálam!- még magamat is megleptem ezzel. Hogy kérhetek tőle ilyet? Ma volt meg az első csókunk én meg rögtön erre kérem? Esküszöm megbolondultam.
Ahogy láttam Calum is meglepődött. Szemei tágra nyíltak és levegőt venni is elfelejtett. Aztán szája elkezdett felfelé görbülni és egy meleg mosolyt küldött felém. Nem válaszolt, csak bólintott egyet. Nekem egy hatalmas kő esett le a szívemről. Annyira magabiztos voltam eddig. Azonban ma, mintha alábbhagyott volna ez a tulajdonságom.

~©~

Leállítottam a motort, majd a mellettem ülő fiúra pillantottam. Arcát megvilágította az egyik utcai lámpa. Maga elé meredt és gondolkodott. Idegesnek tűnt, így odanyúltam a térdén pihentetett kezéhez és ujjainkat összekulcsoltam. Sötét tekintetét rámvezette. Csillogó szemekkel nézett rám.

-Miért vagy ideges Calum?
Nem válaszolt, csak megrázta a fejét. Aztán szemei számra siklottak. Egyik kezét tarkómra tette és közelebb húzott magához. Mosolyogva engedelmeskedtem. Arcához hajoltam, majd lágy csókot lehelltem ajkára. Eltolt magától, majd kérdőn pillantott rám.

-Ez mi volt Lucas?- húzta fel egyik szemöldökét.

-Ne legyél telhetetlen Cal- kacsintottam rá egyet.

-Azt hiszem, hogy kemény 1,5 hónapja vágyom rád! Kijár nekem az a rendes csók.
Szívem ettől hevesen kezdett kalimpálni és ma már sokadjára a lepkék a hasamban ismét szárnyallni kezdtek. Nem volt kedvem most nekem sem finomkodni. Lecsaptam Calum ajkaira és mohón faltam őket. Ujjaimat arcáról, sötét hajába vezettem és elkezdtem játszadozni egy tinccsel. Telt ajkai pontosan passzolltak az enyémekkel. Mintha bomba robbant volna körülöttünk, megszűnt az egész külvilág számomra. Kezemet Calum mellkasára csúsztottam, majd kissé elhúzódtam.
Éreztem a fiú szívverését. Hevesen kalimpált, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Boldogság áraztott el. Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle.

-Be kéne mennünk- szólaltam meg hosszú idő után.
Anya a konyhában szorgoskodott. Azonban a srácoknak nyoma sem volt. Kicsit ideges voltam, hogy hogyan is mutassam be anyának Calum-ot. Mikor meglátott minket széles mosolyra húzta a száját. Odajött, majd puszival fogadott.

-Calum, ő itt az anyukám. Anya, ő itt Calum...-nyeltem egy hatalmasat. Calumra pillantottam, aki meglepetten nézett rám. Nagy levegőt vettem, majd folytattam- ő a barátom! Anya és Calum reakciója szinte ugyan az volt. Elkerekedett szemek, majd hatalmas mosoly.

-Liz vagyok. Nagyon örülök, Calum. Gyere velem- ragadta meg anya a fiú kezét és elhúzta mellőlem. A barátom hátra fordult és küldött felém egy amolyan "asszem most jönnek a kínosan aranyos kiskori történetek, amiket alig várom, hogy halljak" nézést. Megforgattam a szemeimet, ez tényleg kínos lesz.

~©~

-Luke szívem, szerintem menj fel a szobádba és húzz fel a barátodnak egy ágyneműt- ahha.  Tipikus anya. Így szokott lerázni.
Nem tehettem mást, felmentem a szobába. Megcsináltam mindent, ami kellhet, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni. Megengedtem a forró vizet és aláálltam. Tudtam, hogy Calum már várhat rám odakint, így a derekamra kötöttem a törölközőmet és visszamentem a szobába. Halkan nyitottam ki az ajtót.
Igazam lett. Ott feküdt az ágyamon. Közelebb mentem, mire hirtelen kinyitotta szemeit.

-Nem akartalak felkelteni- suttogtam. Megrázta a fejét, majd felült. Szemei fáradtnak tűntek.

-Menj fürdeni, aztán aludjunk Cal- simítottam meg az arcát.

-Oké-állt fel kábán az ágyamról. Hangja rekedtes volt. Annyira aranyos volt ez az egész szitu, hogy nem bírtam ki mosolygás nélkül. Fülig érő szájjal figyeltem, ahogyan bemegy a fürdőbe.
Boldog voltam. Hihetetlen, hogy ez a csodás fiú itt van velem.
Valamikor idő közben engem is elnyomhatott az álom. Arra keltem fel, hogy Calum befekszik mellém és forró kezeivel átkarol. Arcomat felé fordítottam és csak néztük egymást. Elvesztem gyönyörű szemeiben.
Nyomtam a homlokára egy puszit, majd behunytam a szemem.
Hosszú idő után éreztem, hogy minden megvan az életemben, ami kell. A családom, a zene... Calum.