Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

14.

Remegő kezekkel nyúltam a sötét vászon függönyhöz és lélegzet visszafolytva dugtam ki a fejem mögüle. Ahogy végignéztem a sok emberen, azonnal bepánikoltam. A levegőt gyorsabban vettem, elkezdtem izzadni és a látásom is homályossá vált. Jobbnak láttam, hogy nem vizslatom tovább őket. Elfordítottam a fejemet és kezemet mozdulásra utasítottam, de nem engedelmeskedett. Aztán megéreztem egy érintést. Bár nem láttam, tudtam, hogy ki áll mögöttem. Felismertem az illatáról és csak az ő közelségében reagál így a testem, ahogyan most. Tenyerét kézfejemre helyezte-ami még mindig a függönyt szorongatta- és egy könnyű mozdulattal visszahúzta az eredeti helyére az anyagot. Mély levegőt vettem, majd hosszan kifújtam. Végre megtudtam moccani. Szembefordultam a fiúval és szemeimet az ő tekintetébe fúrtam. Megtöröltem a nadrágomba az izzadó tenyeremet és szóra nyitottam a számat, azonban megzavart egy hang. A színpadon engem szólítottak. Halálra rémülve pillantottam Luke-ra. A fiú a kezeit hátamra vezette, majd egy mozdulattal mellkasához húzott. Meglepődtem, de viszonoztam az ölelését.

-Bízom benned Cal- suttogta a fülembe- tudom, hogy képes vagy rá.
A színpadon meghallottam ismét a nevemet. Egy utolsót Luke-ra pillantottam, majd felmentem az emelvényre. Annyira remegett a lábam, hogy féltem, helyben összeesek. A tenyerem csúszós volt, tartottam tőle, hogy elejtem a gitárt miatta.
A közönségre néztem. Találkozott a tekintetem Phil-ével. Tátogott valamit, de annyira homályosan láttam, hogy nem tudtam kivenni a szót. Aztán észrevettem anyukámat. Összskulcsolt ujjakkal figyelt engem és láttam az idegességet az arcán. Közvetlenül mellette állt Mali. Fülig érő szájjal méregetett és hüvelykujját az ég felé emelte. Elmosolyodtam. Meghallottam a zenét. Helyet foglaltam egy kis bőrszéken és gitáromra pillantottam. A fülemben olyan hangosan lüktetett a vér, hogy teljesen kiestem a ritmusból és mikor énekre nyitottam a számat, nem jött ki hang a torkomból. Kétségbeesetten a tömegre pillantottam, akiknek látszólag nem tűnt fel, hogy rontok, tovább élvezték a zenét. Én azonban nem tudtam, hogy mit csináljak.
És akkor megláttam Őt. A sok ember között előre furakodott és meg sem állt a színpad legelejéig. Megkönnyebbülten, ahogyan megláttam azt a kék szempárt. Bólintott egyet, majd mutatóujját megforgatta, ezzel jelezve, hogy kezdjem újra.
Ugyan ezt tettem a hangszerészekkel, akik újra indították a dalt.
Hirtelen minden elsötétült. Elvakított a reflektorfény. Egyetlen egy arcot láttam és nem is akartam mást látni. Ott, abban a pillanatban a rikítóan kék szemű fiúnak énekeltem és megszűnt minden körülöttem.
Luke pislogás nélkül figyelt engem.
Mikor vége lett a számnak hosszú ideig csak rámmeredt. A hangos taps és éljengés "ébresztette fel". Megrázta a fejét és sebesen elillant valahova. Elvesztettem őt a nagy tömegben.
Még mindig remegő kezekkel mentem le a színpadról. Amint elhúztam a függönyt vele találtam magam szembe. Megfogta a kezemet, majd berántott egy ajtón. Bezárta azt és kérdőn pillantott rám. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Az adrenalin miatt még beszélni sem tudtam.

-Mi a fene volt ez?- artikulált hevesen.

-Micsoda?

-Calum. Az a dal... nekem énekelted!- sziszegte a fogai között. Dühösnek látszott. Nem akartam, hogy ez kellemetlen legyen így ezt mondtam:

-Nem neked szólt.
Luke mintha megkönnyebbült volna. Én meg azt éreztem, hogy minden, amit eddig gondoltam rólunk, csak képzelgés volt. Egy álom. Aminek nincs valóságalapja, csak én képzeltem oda a dolgokat. A szívemben mérhetetlen fájdalmat éreztem. A szememet is elkezdte valami marni. Inkább lehajtottam a fejemet és neki menve Luke vállának kimentem az ajtón.

-Ne hazudj nekem Calum!- hallottam meg a hangját. Hátrafordultam- tudom, hogy nekem szólt- és egyik tenyerét arcomra vezette a másikat a tarkómra. Egy határozott mozdulattal magához húzott és száját az enyémre tapasztotta. Ez olyan váratlanul ért, hogy szememet is nyitva hagytam. Amint felfogtam a helyzetet-megsokszorozódott pulzusszámmal- viszonoztam azt a csókot. Megszűnt minden körülöttünk. Élveztem Luke szájának mézédes ízét, ami mint a méreg, úgy hatott rám. Ajaki puhák voltak. Piercingje csiklandozott. Mielőtt szétváltunk volna, Luke elmosolyodott, bele a csókunkba.

-Nem volt ez elég Lucas- és újra össze forrtunk. A kis játékunkba most a nyelveink is csatlakoztak és vadul, érzékien kényesztették egymást. Luke szőke hajába vezettem az ujjaimat, majd homlokomat az övének támasztottam. Lélegzetvételünk gyors és szabálytalan volt.

-És most következzék 2 rendkívül tehetséges fiatal. Luke Hemmings és Calum Hood- hallottuk meg a mikrofonba a nevünket.
Elhúzódtunk egymástól. Luke összekulcsolta ujjainkat, majd kipirosodott arccal rámmosolygott.

-Megcsináljuk. Együtt.

-KETTEN- és elszállt minden félelmem. Nem feszengtem az miatt, hogy ki kell állnom a színpadra. Mindenki elé. Többé már nem féltem.
Megtaláltam azt az embert, aki miatt képes voltam leküzdeni a rettegést. Luke lett a kapszkodóm.