Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

26.

Csak ültem ott, a tónak a partján lévő domboldalon és néztem a rideg, sötét eget. Hatalmas felhők takarták a csillagokat, az idő esőre állt. A puha fű, amin helyet foglaltam nedves lett a dértől. Próbáltam visszafogni a vacogásomat, nagyobb sikerrel. Nem akartam mást, csak, hogy a hideg levegő kivigye az emlékeimet a fejemből. Hogy tűnjenek el és soha az életbe ne érezzem ezt a fajta fájdalmat. A hiánya okozta borzalmasan nagy fájdalmat.
1 hete szakított velem. Azóta nem hívott, nem írt. Michael szerint abba kéne hagynom, hogy mindenféle közösségi oldalon követem és nézem a koncertjeit, de ő nem tudja milyen érzés az, mikor elhagyják az embert.
A karomon lévő óra hajnali 3-at mutat. Szeretek ide kijönni és nézni az eget. Ilyenkor mindig az első "randink" jut eszembe, mikor Luke-val elmentünk a parkba. Egészen estig maradtunk. Nekidőltünk egy falnak és csak néztük a csillagokat, közben faggatott. Arról kérdezgetett, hogy miért lettem lámpalázas.
Észre sem vettem, de a gondolat egy apró mosolyt varázsolt az arcomra. Kb 1 hete ez az első. Behunytam a szemem, mielőtt a meleg, sós könnycseppek utat törhettek volna maguknak. Vettem egy mély lélegzetet, majd szaggatottan kifújtam.  Felálltam, majd a stég végéhez sétáltam. A hideg szél belekapott a pólómba, így bőrömön felálltak az apró szőrszálak. Tekintetemet az ég felé emeltem, amin most jól láthatók lettek a csillagok.

-Calum. Minden oké? - hallottam meg a hátam mögül Mikey hangját. Nem számítottam rá, így összerezzentem.  Fájdalmas mosollyal pillantottam rá.

-Mit keresel itt?

-Ismerlek Calum- lépett mellém, majd hajamba vezette hosszú ujjait és fejemet, nyakhajlatához húzta. Derekem köré kulcsolta kezeit és fejét az enyémre támasztotta- Minden oké?
-Igen- öleltem szorosabban magamhoz a fiút, aki csak belepuszilt a hajamba.

-Szóval szarul vagy- tolt el magától,majd helyet foglalt a fa stégen, miközben fedetlen lábát a langyos vízbe mártotta. Követtem a példáját.

-Mondjuk úgy, hogy túlleszek rajta- bámultam a tükörsima vizet, amin jól látszott az egyre nagyobb és sötétebb esőfelhő.

-Ugye tudod, hogy szeret téged?

-Már nem tudom, hogy mit gondoljak. Elvégre ha igazán szeretne, akkor nem szakított volna- mondtam 1 hét óta először azt ki, amit valóban gondoltam.

-Ez nem ilyen egyszerű Cal - simította meg a karomat. Szememmel követtem a -most vörös hajú- barátom mozdulatát. Nem válaszoltam. Nem akartam ezen rágódni többet.

-Mindegy is... - mondtam ki végül.
A csend ránktelepedett. Nem az a kínos fajta, inkább mindkettőnk elgondolkozott.

-Cal... - fordította felém zöld tekintetét- ha visszajön... Képes lennél vele kibékülni?

-Inkább ezen ne is gondolkodjunk. Egyenlőre 3 hónapja van távol. Még 9 visszavan.

-Igazából... -vágott közbe- ma van 4 hónapja, hogy elment.

-Teljesen mindegy. Nem változtat a tényen...

-És- vágott ismét a szavamba- ha most, ma felhívna, hogy barom volt és vissza akar kapni?

-Valószínűleg visszamennék. Mégha tudom is, hogy nem lenne másképp, mint eddig volt.
Mikey figyelmesen hallgatta minden egyes számon kiejtett szót. Mikor befejeztem, hanyatt feküdt és arcára egy győzedelmes mosoly telepedett.

-Most mi van?

-Semmi. Csak valahogy érzem, hogy nektek még van közös jövőtök- fogta meg a kezem, majd összekulcsolta ujjainkat. Furcsán néztem rá, de nem különösebben foglalkoztatta- elvégre ő sem vak. Egy ilyen csodát tuti nem ad ki a kezei közül- mosolyodott el. Zöld tekintetét végigfuttatta az arcomon, majd egyik kezével a hajamba túrt. Kissé elbiccentette oldalra a fejét és piros ajkait szétnyitotta, amivel lassan, de magabiztosan közelített az enyémek felé. Ledermedtem.

-Basszus- kapta hirtelen észbe, de nem mozdultam- te meg akartál csókolni Gordon?- ráncoltam össze a homlokom. Mikey szája felfelé görbült, majd a szokásos, idióta nevetésével kacagni kezedett.

-Annyira könnyen át lehet téged vágni Cal baba- fogta a hasát.

-Mert egy idióta vagy- kezdtem el löködni, mire elvesztette az egyensúlyát és leesett a stégről. Hangos csobbanással a vízben landolt. Felpattantam.

-Látod? Azt azért, mert mindig a frászt hozod rám- és megtörtént. 1 hét után felszabadultan tudtam nevetni. Úgy, hogy nem járt közben Luke és az álatala tapasztalt fájdalom az eszembe. 

-Ez volt a célom- nézett rám csillogó szemekkel, amiből sugárzott a boldogság- szeretem mikor önfeledten kacagsz. Hiányzik a boldog Calum. És tudod,  ez a 4 hónap alatt ezt a mosolyt nem sokszor láttam. Márpedig ha ez nincs az arcodon, akkor az nem is te vagy.
Elképedve bámultam a barátomra. Melegség öntött el. Hihetetlen, hogy sikerült egy ilyen idióta és görény és mégis iszonyatosan édes legjobb barátra találnom.

-Fujj de nyálas vagy- fintorodtam el, majd nyújtottam Mikey-nak a kezem, hogy kisegítem. Megragadta azt, majd egy mozdulattal belerántott.
Elkerekedett szemekkel pillantott rám.

-Calum... Én meg sem rántottalak-nevette el magát- esküszöm, hogy csak ki akartam szállni.

-persze...

-Szerintem csak te akartál mellém ugrani. Valld be- nézett komoly arccal, mintha ő is elhinné, amit mond. 

*Michael szemszöge*

Miután kiimátkoztuk magunkat a vízből-amit csak mellékesen megemlítek, hogy én tényleg nem rántotam bele Cal-t- elindultunk hozzánk. Nem aludtunk, hanem bevackoltuk magunkat a TV elé és idétlen műsorokat kezdtünk nézni. 

-Mindjárt jövök- néztem a barátom fekete szemeibe, aki csak mosolyogva bólintott egyet. Imádtam így látni. Ha az kell, hogy lesmároljam, akkor megteszem, csak ne legyen szomorú. Amúgy is olyan, mint egy kiskutya, pláne, ha rosszkedvű, akkor az szörnyű látvány. Mintha tanúja lennék annak, hogy kidobják a szerencsétlen kis állatot és én sem segítenék rajta.  Kötelességemnek érzem, hogy befogadjam. Elvégre az a legjobb barátok dolga, nem? 

Felmentem az emeletre, ahol tárcsáztam Ash-t. Elmondtam neki a szitut és ő is közölte, hogy Luke-val mivan, mikor eszembe jutott egy zseniális ötlet. Ash teljes mértékig támogat benne. Nos, titokban kell Cal előtt tartanom, de amikor kész lesz, hálás lesz érte.
Úgy mentem vissza a nappaliba, hogy próbáltam visszafolytani a mosolygásomat. Mikor megláttam Cal arcát, nem kellett tovább erőlködnöm. Meredten bámulta a képernyőt, miközben egyre több és több könnycsepp folyt le az arcán. Nem tudtam, hogy mivan.

-Calum... - nem válaszolt, csak följebb hangosította a TV-t.

"...És bátran kimondhatjuk, hogy rendkívül összeillő pár. Stábunknak, ugyan nem nyilatkoztak a kapcsolatukról, azonban számos lesifotó készült az ölelkező párról. Még több információért, látogassanak el a hivatalos oldalunkra, ahol friss hírekkel szolgálunk önöknek Luke Hemmings és Diamond Cees kapcsolatáról. "