Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

19.

-Öcsi megkérhetnélek arra, hogy menj ki egy kicsit?- nézett rám Mal könyörgő szemekkel. Jobbnak láttam ha ezt most azonnal tisztázzák, így Mikey is nyugodtan tovább tud lépni és nem sérül meg ennél is jobban.

-Persze- fordultam a barátom felé, aki annyira fehér lett, mint a fal. Mielőtt elhagytam volna a helyiséget megveregedtem Michael vállát, majd becsuktam az ajtót. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi folyik odabennt, hogy inkább elmentem a nappaliba. Levágtam magam egy fotelbe és kibontottam egy-koffeinbomba- üdítőt. Úgy gondoltam, hogy hosszú lesz ez az éjszaka, kell majd hozzá energia.
Egyik adón se ment semmi izgalmas dolog, így elkezdtem nézni egy valóság show-t. Nem túlzottan volt érdekes. Szemeimet egyre nehezebbnek éreztem. Már majdnem álomba zuhantam, mikor a nadrágomban elkezdett rezegni a telefon. Gyorsan kihalásztam a készüléket. Jobban szemügyre vettem és megállapítottam, hogy ez Luke mobilja. A kijelzőjén a "Lewis" név virított.

-Igen?- szóltam bele a telefonba. Mielőtt elmondtam volna, hogy ki is vagyok rögtön belekezdett a mondandójába az a bizonyos "Lewis".

Lesokkolódva tettem le a telefont. Rögtön fel akartam hívni Luke-ot, de eszembe jutott, hogy az most nem éppen lehetséges-tekintve arra, hogy nálam van a mobilja. Hirtelen ötlettől vezérelve beültem a kocsiba és a barátom házához vettem az irányt.
00:39. Néztem rá az órámra. Tuti alszanak már Lis-ék, így nem az ajtón, hanem Luke erkélye ajtaján "kopogtattam". Láttam, hogy felkapcsolódik a szobájában a villany és kócos, álmos fejét pillantottam meg. Normális esetben elmosolyodtam volna a látványától, de most valahogy nem ment.

-Calum? Mit keresel te itt?- szólt le rekedtes hangon, majd arcán egy meleg mosoly jelent meg.

-Vagy gyere le Luke, vagy engedj be!- jelentettem ki röviden, ellentmondást nem tűrő hangon. A szőkeség furcsán nézett rám, majd eltűnt.
Kevesebb, mint egy perc múlva hallottam a nyitódó zár hangját, majd Luke berántott az ajtón. A számat befogta egyik kezével, a másikat összekulcsolta az enyémmel és húzni kezdett a szobája felé. Mielőtt beérhettünk volna az ajtón kihúztam Luke ujjai közül ez enyémeket és bementem hozzá, majd leültem az egyik fotelba.

-Szabad?- mutattam egy üdítőre. Luke nem válaszolt, csak bólintott egyet.
Belekortyoltam az italba, majd hátradőltem és vártam, hogy belekezdjen a mondandójába.

-Mi van veled Cal? - jött közelebb. Oda húzott egy széket, majd leült rá velem szemben. Száját résnyire szétnyitotta és elkezdett közelíteni arcával az enyémhez.
Nem volt kedvem most ehhez, így fejemet oldalra fordítottam.
Luke tágra nyílt szemekkel nézett rám.

-Most komoly Luke? Nem akarsz SEMMIT elmondani?- nyomtam meg erősen a "semmi" szót.

-Nem értem miről beszélsz Calum- tekintete tényleg erről árulkodott.

-Óó, csak közlöm, hogy nálam maradt a telefonod.

-Igen... és?- kérdezett vissza értelenül.

-Lewis felhívott- mondtam annyi gúnnyal és megvetéssel a hangomban, amennyire csak tudtam. Amint láttam Luke-nak leesett, hogy miről beszélek és rögtön mentegetőzni kezdett.

-El akartam mondani Cal. Ne tudd meg hányszor már el akartam mondani, csak sosem tudtam, hogy hogyan tegyem...

-Akkora szemét vagy Lucas. Teljesen elérted, hogy beléd szeressek és akkor kiderül, hogy nem is én vagyok neked az egyetlen? Ráadásul ezt tőle kell megtudnom, hogy ti találkozgattok? Undorító vagy- nem bírtam tovább. Felpattantam, majd lefutottam a lépcsőn, egyenesen ki az udvarra. Hallottam, hogy utánam fut, de nem volt arra kedvem, hogy veszekedjek vele. Utolért és elkapta a kezemet.

-Ne Luke! Zárjuk le akkor most, így! Nekem nem kell ilyen barát- éreztem, hogy könnyeim lassan utat törnek maguknak.

-Calum- húzott magához közel-én szeretlek téged- suttogta a fülembe.

-Képzelem mennyire!- a forró könny végig csurgott az arcomon, majd követte őt az összes többi is. Luke egyik kezét az arcomra helyezte, majd nagyujjával letörölte azt. Szemembe nézett, majd szorosan megölelt. Nekem elkezdett rázkódni a vállam és hatalmas fájdalmat éreztem a szívemnél. Mintha millió kést szúrkálnának belé és szó szerint már fizikailag fájt.

-Hagyj elmenni Luke!- mondtam erőtlenül- kérlek- suttogtam.

-Nem mész sehova Cal - láttam, hogy mosolyog. Mi a francért mosolyog, ha éppen szakítunk?

-Ne csináld ezt...

-Calum Thomas Hood. Teljesen beléd estem. A hangod, a mosolyod. A szemeid, a nevetésed, a személyiséged...Mindened! Minden egyes porcikádat imádom és eszembe sem jutna megcsalni téged! Tudod, ha szeretsz valakit bármi áron megvéded és soha nem árulod el. Én végig hűséges voltam hozzád! Attól a perctől kezdve, mikor megismertelek rájöttem, hogy csak veled akarok lenni. Megkaptalak, akkor miért dobnálak el? - hallottam, hogy Luke hangja egyszer-kétszer elcsuklik és szemeiben könnyek csillogtak- Lewis más, mint akinek hiszed...

-Ki? Akkor világosíts fel, Lucas!- majdnem kiabáltam már.

-Már nagyon sokszor el akartam mondani, csak sosem volt alkalmas az időpont.

-Ennél jobb nem is lehetne- gondoltam magamban, hogy már úgy is mindegy.
-Calum én el fogok menni túrnézni. Lewis szervezi ezt nekem- Abban a pillanatban, mintha mázsás kő zuhant volna le a szívemről. Megkönnyebbülten. Eszembe jutott az a beszélgetés, a fellépés után. Akkora barom vagyok.

-Luke ez nagyszerű!- ugrottam a szőke fiú nyakába, aki olyan szorosan ölelt magához, mintha soha többet nem látna.

-Ez nem minden Calum- szólalt meg, miután lehámozott magáról- ez nem olyan turné, mint amire te gondolsz.

-Akkor milyen?- nem értettem.

-Külföld: Európa!
Mikor ezt meghallottam, az előbb említett boldogságom ismét alábbhagyott.

-Itt hagysz engem?

-Elvállaltam- mondta ki keserűen.

-Mikor mész?

-Még van időnk- húzott magához, majd forró csókban részesített. Abban a pillanatban nem érdekelt az a dolog hogy elmegy. Most itt van és ez a lényeg.

Mindannyian döntéseket hozunk. Egyes választások nehezebbek másoknál.

Köszönöm szépen a díjat MyLifeIsOnlyMine . Megleptél vele ezt elmondhatom. Technikai okok miatt csak így tudom megoldani ezt az egészet. Most nem lesz hagyományos díj tovább küldés stb, stb... csak megszerettem volna köszönni. Ez a 2. díjam erre a könyvre. Hihetletlenek vagytok. Köszönöm, hogy olvassátok, remélem akkora örömet okoz nektek, mint nekem... ❤❤
Puszi: Lilla