Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

8.

Előbb beszéltük meg a találkozót Luke-val, így csak ketten voltunk a kávézóban. Megkért újra, hogy zenéljünk együtt. Habozás nélkül belementem.
Fennt, a színpadon mindenről elfeledkezdtem, csak bohóckodtunk és zenéltünk. Éppen elkezdtem volna énekelni, mikor megláttam a bejártanál Philt. Luke odakapta a fejét, majd megállt a zenéléssel.

-Folytassátok srácok- dörzsölte össze a tenyerét.

-Inkább nem- vakargattam a fejemet. Luke, mintha kissé csalódott lett volna, de küldtem felé egy mosolyt és már el is tűnt az arcáról a fájdalom. Viszonozta a gesztusom. Arcán megjelentek a gödröcskéi, ami kisfiússá tette a mosolyát.

-Nagy hírem van számotokra- húzott ki Phil egy széket, majd fordítva ráült. A szék háttámláján pihentette a kezét, majd boldogan figyelt minket. Egymásra néztünk a szöszi fiúval, majd Phil-re vezettük kíváncsi tekintetünket.

-Micsoda?

-Az a helyzet, hogy Michael tegnap mondta, hogy hallott titeket együtt játszani. Nagyon-nagyon tetszett neki.

-És?- kérdezte Luke

-Mindent hallottam, ami ma ebben a teremben történt. A zenétek valami fantasztikus- nézett fel a plafonra- és valahogy a hangotok nagyon passzol egymáséhoz... Szerveztem nektek fellépést- nyögte ki nehezen. Hirtelen köpni- nyelni nem tudtam. Úgy éreztem, hogy menten elájulok. Elkezdtem izzadni, és már most eluralkodott rajtam a lámpaláz. Lesiettem a lépcsőn és ki rontottam az ajtón. A meleg, nyári levegő megcsapott és máris jobban éreztem magam, mint bent, abban a kis helyiségben. Leültem egy fa alá, majd elkezdtem emészteni a hallottakat. Annyira elgondolkoztam, hogy nem vettem észre, hogy Luke csatlakozott hozzám. Kinyitottam a szememet és egy rikitóan kék szempárral találtam magam szemben.

-Nem fog nekem menni ez Luke- túrtam bele idegesen a hajamba.

-Cal...- simított végig a térdemen- miért ne menne?

-Mert mind engem fognak nézni- már most pánikoltam ettől.

-Szeretné Phil, hogy énekeljünk el együtt egy dalt- kezdte el rágcsálni karika pc-jét. Erre felkaptam a fejem.

-Mi? Ketten?- néztem bele gyönyörű szemeibe. Nem válaszolt, csak hatalmas tenyerével végigsimította az arcomat, majd a tarkómnál megállt. Szúrós tekintettel nézett rám.

-Menni fog- mosolyodott el. A szívem az érintésétől hevesen kezdett kalapálni. Csak telt ajakait tudtam nézni. Ahogyan beszélt, ahogyan formálta a szavakat. Legszívesebben neki estem volna.

-Ha segítesz, én benne vagyok- fordultam szembe a fiúval. Kezét már a fűben pihentette. Játszadozott egy fűszállal. Ujjaimmal lágyan hozzáértem kézfejéhez. Láttam, hogy a kis szőrszálak a kezén, az ég felé meredeznek és libabőrös lesz. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd le vezette azt a kezünkre. Ujjai lassan az enyéim felé közeledtek. Mikor egymáshoz értek, bizseregni kezdett a bőröm. Aztán Luke küldött felém egy bíztató mosolyt, és összekulcsolta ujjainkat. A szívem olyan hevesen vert, hogy féltem, hogy kiugrik a helyéről. A fejemet a fa törzsének döntöttem és elgondolkoztam. Másik kezem mutatóujjával elkezdtem finoman csiklandozni Luke kezét. Ahol érintettem, megjelentek az apró kis libabőrök.

-Együtt megcsináljuk ezt...- fordította felém a tekintetét. A napfény pont belevilágított kék szemeibe, így hunyorogni kezdett -KETTEN- simította meg újra az arcomat. Élveztem minden egyes érintést. Élveztem, hogy milyen hevesen reagál a testem erre.

-Benne vagyok- suttogtam a fiú fülébe kissé rekedtes hangon.
Aztán csak ültünk ott, élveztük a napfényt és egymás társaságát. Majd eszembe jutott.

-Hol van Phil?

-Elment. Miután kijöttél- nem nézett rám. Csukva tartotta a szemét és a nap felé fordult. Tetszett, hogy végre úgy nézhetem, hogy nem tud róla.

-Cal- nézett rám hirtelem. Amilyen gyorsan csak tudtam elkaptam a fejemet. Gondolom ezt észrevette és csak gyengéden felnevetett- szóval szeretném, ha találkoznál valakivel...
Erre felkaptam a fejemet.

-Kivel?

-A neve Ashton. Ashton Irwin.

-És ő ki?

-A legjobb barátom- mikor kimondta ezt, egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Engem viszont elöntött a féltékenység.
Vajon mikor rólam beszél, akkor is késztetést érez a mosolygásra?
Ez hülyeség. Az lenne a jó kérdés, hogy vajon szokot- e rólam beszélni?
Nem akartam viszont neki kellemetlenséget okozni, így belementem az ajánlatba.

-Rendben.

-Holnap neked jó?

-Igen...- gondolkodtam el.

-Szuper- látszott Luke-on, hogy nagyon örült ennek.

~©~

-Akkor holnap találkozunk- csuktam be Luke kocsijának az ajtaját.

-Szia Cal- intett egyet, majd elment.
Délután 4 óra van csak még. Hol van még a holnap?
Úgy döntöttem, hogy elterelem a figyelmemet valamivel. Lehuppantam a TV elé és elkezdtem kapcsolgatni azt. Egyszercsak egy ismerős arcot láttam a képernyőn. A fehér hajú barátomat éppen egy riporter kérdezgeti a magánéletéről. Feljebb hangosítottam, törökülésbe ültem majd gyorsan írtam egy sms-t Mike-nak.

Calum üzenete: Kapcsolj a 39- es csatornára. Most!

Michael üzenete: Ez én vagyok. Basszus. Benne vagyok a TV-ben. 😍

Egy szemforgatással tudtam ezt díjazni, majd 100%-ban a műsorra koncentráltam.

-És nagyon régóta foglalkoztat ez a kérdés minket: Ki az a Calum Hood?
Azt hittem megfulladok. Honnan tudják ezek a nevemet?

-Calum? Ő...- nézett bele Mikey a kamerába- pisis korom óta ő a legjobb barátom. Ha ő nincs én el sem kezdtem volna zenélni.

-Csak nem ő is egy zenész társad?

-Mondhatni-túrt bele a hajába

-Még sosem hallottunk róla. Nem szeretnéd egyszer a kameráink elé állítani?

-Nem...- nevetett fel- nemsokára az egész világ ismerni fogja a nevét. És nem csak úgy, hogy ő Michael Clifford legjobb barátja. Hanem, mint Calum Thomas Hood, az egyik legtehetségesebb fiatal zenész.