Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

15.

Mikor behúzták a függönyt, tudtam, hogy vége. Még mindig az adrenalintól felpörögve tettem le remegő kézzel a gitáromat. Mikor felegyenesedtem Luke kék tekintetével találtam magam szembe. Csak néztük egymást. Nekem lejátszódott az első csókunk újra a fejemben és késztetést éreztem, hogy újra érezhessem Luke szájának mámorító ízét. Mielőtt észbe kaphattam volna már a szőke fiú erős karjai között voltam. Belefúrtam nyakhajlatába a fejem és mélyen belélegeztem az illatát. Aztán viszonoztam az ölelést.
Pár pillanatig csak voltunk úgy, aztán Luke eltolt kissé magától. Kérdőn pillantottam rá, mire ő kinyitotta a száját és odanyomta arcomhoz. Megéreztem fogait, mire felnevettem.

-Lucas, mi a francért harapdálsz?

-Csak- rántotta meg a vállát egyszerűen, majd felém küldött egy féloldalas mosolyt. Ahj! Megőrjít.
Folytattam tovább inkább a pakolást, mikor egy hirtelen jött lendülettől a földre estem. Meghallottam az idétlen nevetést, ami miatt nekem is mosolyra húzódott a szám.

-Calum baba. Isteni voltááál- ölelgetett a még mindig rajtam fekvő Mikey.

-Michael Gordon Clifford! Azonnal szállj le róla- majd lerántotta rólam a fiút.

-Nagyon büszke vagyok rád- ölelt át Mali és adott egy puszit az arcomra. Ez nagyon sokat jelentett nekem.

-De aranyosak vagytok! Énis becsatlakozok- Mikey csatlakozott hozzánk, majd finoman szólva elküldött és ő ölelgette tovább a nővéremet, aki visszafolytott nevetéssel pillantott az éppen akkor beérkező Ashtonra.

-Ez érdekes lesz- lépett mellém Luke, majd együtt figyeltük tovább az eseményeket.

-Michael- szólította meg a fiút Ash- miért ölelgeted a barátnőmet?- kérdezte komolyan, bár látszott rajta, hogy legszívesebben kacagna.
Ashton nem éppen egy féltékeny típus.

-Basszus. Ti együtt vagytok?- tolta el hirtelen magától a lányt, hogy szemébe nézhessen. Mali vadul bólogatott, ahogy mindeki más is a teremben- akkor sajnálom Mali-koa Hood. De, véget vetek a kapcsolatunknak - játszott rá Mikey.

-Megértelek- szállt be a játékba Mali.

-Azért egy búcsú ölelést még adok- és olyan szorosan ölelte meg, hogy nővérem hangosan felnyögött.
Ash vihogva fordult felénk, majd egyszerre ugrott mindkettőnk nyakába.

-Annyira jók voltatok- áradozott- de tudjátok, hogy mikor lett volna még jobb?

-Mikor? -kérdeztük egyszerre.

-Ha én dobolok a háttérbe.
Ezt a kijelentést csak egy szemforgatással tudtuk díjazni.

~©~

Miután mindenki gratulált a kávézó kiürült. Ott maradtunk Luke-val.
Szembe fordította velem a székét, majd leült. Hosszú pillanatokig csak figyeltük egymást, mire megszólaltam.
-Az a csók...
És akkor megzavartak. Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. Luke "menedzsere" volt az.

-Luke! Sejtettem, hogy itt talállak!- örvendezett, majd rámnézett- Gratulálok Calum. Nagyon tehetséges vagy- ezzel le is tudott, majd figyelmét újra a barátomra irányította.
Nem akartam tiszteletlen lenni, így kicsit arrébb mentem és elkezdtem babrálni a telefonommal.
Nem tudtam nem meg hallani, hogy bemutat neki egy embert, aki nem sokkal később jött be. Aztán nagyon sokat dicsérte Luke-ot és valami a fülébe suttogott. Nem tudtam nem felkapni a fejemet akkor, amikor a kopasz férfi felajánlotta Luke-nak, hogy támogatná őt egy 1 éves turnén. Luke rémült arccal pillantott rám, majd a férfinek hevesen rázni kezdte jobbra-balra a fejét. Ez után félrehívták a fiút, így a beszélgetés többi részét nem hallottam.

Kíváncsi voltam, hogy Luke mit válaszol. Ez egy hatalmas lehetőség. 1 éven keresztül koncertezhetne és lenne mögötte támogatás. Ezt el kell fogadnia. Ha megkérne még én is vele tartanék. Minden közeli helyszínen ott lennék vele. Ezt el kell fogadnia.

Kb 30 perc múlva Luke feszülten tért vissza hozzám. Kérdezgettem, hogy mi volt, de mindig csak küldött felém egy mosolyt és mondta, hogy ne aggódjak, minden rendben van.
Úgy gondoltam, hogy inkább nem erőltetem, ha fontos lenne, úgy is beavatna.

~©~

- Nem jössz be?- néztem Luke-ra, aki csak a kocsi ablakán meredt ki.

-Nem, most nem lehet- rázta meg a fejét.

-Hát jó...- csatoltam ki az övemet és kiléptem az esőre. Becsaptam az autó ajtaját. Nem tudom, hogy miért, egyszerűen ideges lettem. Miért nem mondja el, hogy valami baja van? Lehet, hogy tudnék rajta segíteni. De Luke makacs! Én meg nem fogok neki könyörögni! Ha akar valamit, akkor majd megkeres.

-Calum- kiáltott utánam.

-Menj Luke! Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésedre. Nem vagy kötelezve semmire! Nem kell elmondanod a problémáidat!- csak úgy köpködtem idegességemben a szavakat.

-Várj meg!- pattant ki az autóból és elkezdett felém jönni. Keresztbe fontam a karom a mellkasom előtt és felhúzott szemöldökkel néztem rá.

-Luke! Megmondtam, hogy...

-Maradj már csöndbe Calum!- nevetett fel. Vizes hajába túrt, majd folytatta- van más, amit sokkal fontosabbnak tartok, hogy tudj!

-Van 2 perced elmondani!

-1: Fantasztikus voltál ma...

-Másfél perc- vágtam közbe.

-2: Nagyon jó volt veled zenélni a színpa...

-1 perced van Luke!- egyre fogyott a türelmem- ha csak ennyit akartál, akkor el is mehe... - nem engedte, hogy befejezzem a mondandómat. Száját az enyémre tapasztotta, ezzel belém fojtva a szót. Meglepődtem, de erre vártam egész délután. Így, még ha mérges is vagyok Luke-ra, nem tudtam ellenállni, viszonoztam a csókját. Azt hittem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, annyira beleszédültem.
Lihegve és kipirosodott arccal váltunk szét. Homlokunkat egymásénak támasztottuk és próbáltuk összeszedni magunkat.

-Én csak azt akartam mondani, hogy...-nyelt egy hatalmasat- szerelmes vagyok beléd Calum-
Annyira meglepődtem, hogy fejemet elkaptam az övétől és hátráltam egy lépést. Luke arcáról rettegést lehetett leolvasni. Amint megemésztettem a hallottakat, eszembe jutott, hogy hiába fél a válaszomtól, ugyanis énis teljesen beléestem.

-Azt hiszem maradnod kéne mégiscsak nálam- kulcsoltam ujjainkat össze, majd adtam a szájára egy puszit és behúztam az ajtón.