Ketten{L.R.H& C.T.H} || BEFEJEZETT ||

Epilógus

-Mit nézünk? - huppant közém és Mali közé Lena.

-Luke-ot -válaszoltam- hol hagytad Mikey-t?

-Hát izé... -kezdte kínosan vakargatni a fejét- az ágyhoz kötöztem.
Mal-al amolyan "ezek idióták" nézéssel díjaztuk meg egymást, majd felnevettünk- és nem Cal, nem akarom eloldozni.

-Igazad van, jó helyen van az ott- nem különösebben foglalkozunk vele,mikor beugrott valami- mondd, hogy nem mesztelen- pillantottam könyörgően a lányra egy hosszabb csend után.

-De-rántotta meg a vállát.

-Mal, menj légyszi és szabadítsd ki szegényt- nevettem fel.

-Mivan? - horkantott fel- miért én?

-Mert Lena nem fogja én meg nem akarom pucéran látni.

-Calum... Feltűnt, hogy te is a farkakra buksz?- szólt közbe Mikey barátnője. Mali helyeslően bólogatott.

-Nem mellesleg akkor nem volt baj, mikor pár nappal ezelőtt együtt fürödtetek?- telepedett győztes mosoly a nővérem arcára.

-Jól van na!- álltam fel azzal a szándékkal, hogy akkor majd én leszek jószívű- látjátok? Ezért vonzódom inkább a férfiakhoz. Mert a nőket képtelenség elviselni. Inkább megyek és eljátszadozok Mikey-val-kiáltottam a lépcső tetejéről.

-Hajrá
-Jó mulatást- kiáltották a lányok, mire felnevettem.

Benyitottam Mikey szobájába, ahol korom sötétség volt, csak egy lávalámpa adott némi fényt. A barátom a francia ágyán feküdt és perverz vigyor telepedett a képére.

-Hallom akarsz velem játszadozni- rántgatta fel-le a szemöldökét- ess nekem, ne kínozz tovább. Totál beindít ez az itthoni melegítő rucid.
Feltűnően végigmértem a fiú testét, majd mesztelen csípőjére ültem. Kezemmel végigszántottam a mellkasán és a hajába túrtam. Szájához hajoltam,mire kikerekedett szemekkel nézett rám. Felnevettem.

-Azt hitted, hogy tényleg lesmárollak?

-Volt már rá példa... Mellesleg most asszem nagyon beszartam- motyogta maga elé- Az én popsim nincs még arra készen, hogy befogadja a te fütykösödet.

-A te popsid akkor egy nagyon jó élményt hagy ki.

-Járulékos veszteség- bólogatott helyeslően.
Eloldoztam a barátomat, majd a kezébe nyomtam egy alsógatyát, aztán lementünk a lányokhoz.
Pont akkor láttam meg Luke-ot a képernyőn. Gyorsan odafutottam, majd egy mozdulattal a kanapéra vágódtam. Elbűvölve néztem, ahogyan egy gitárral a kezébe mosolyog a hatalmas tömegre.

-Most következzék a legújabb számom, amit a barátomnak írtam. Remélem, hogy most nézi ezt és annyira el lesz ragadtatva, mint én, az Amnesia-tól. Szóval... Ha látod, akkor szeretlek Cal. Elbűvölve figyeltem a kisfiús mosolyát és próbáltam kizárni a barátaim hangos áradozását, ami ment is volna, ha Mikey nem kezd el hangosan "zokogni" és nem kéri számon Lena-t, hogy ő miért nem tud ilyen dolgokat tenni.
A szám címe pedig Close as strangers.
És belekezdett. Lélegzet visszafojtva hallgattam a zenét, aztán, mikor az utolsó sorhoz ért, megremegett a gyomrom

"...But tomorrow I'll be coming back to you"

Elmosolyodtam. Tudtam, hogy nem holnap fog visszajönni, de nemsokára. 5 hónap és itt lesz...

~©~

-Köszönöm szépen- szóltam bele a mikrofonba, majd elhagytam a színpadot.
Lena várt a színfalak mögött, a többiek még a nézőtéren voltak.

-Gratulálok Caluuum - ugrott a nyakamba- isteni voltál- szorított meg olyan erősen, hogy hangosan fel kellett nyögnöm. Mosolyogva viszonoztam gesztusát, miközben a lány fejére döntöttem az enyémet. A szívem valami miatt iszonyatos tempóba kezdett verni, amikor megéreztem 2 erős kart, aki a lánnyal együtt átölelt. Már éppen szólni akartam Mikey-nak, hogy csodálom, hogy nem visítozva rohant le, mikor egy ismerős illat csapta meg az orromat. Ledermedtem. Levegőt venni is elfelejtettem. Ez az Ő illata. Nem mertem megfordulni, féltem, hogy nem is vele fogom szembe találni magam, csak képzelődök a hiányától.
Lena kibantokozott az ölelésemből, majd elkerekedett szemekkel figyelt minket.

-Luke?! - szólalt meg, mire mázsás kő zuhant le a szívemről.

-Tényleg itt van? Nem csak képzelődtem? - fúrtam a lány zöld szemeibe a tekintetemet.

-Tényleg itt vagyok Cal- hallottam meg mély hangját. Egy mozdulattal megpördültem és hirtelen még levegőt venni is elfelejtettem, mikor megpillantottam szürkés szemeit, amivel olyan huncutul tud nézni. Szóra nyitottam a számat, de egy csepp hang sem jött ki.

-Luke? - ugrott rá a hátára Mikey, ami miatt a földre estek.

-Te mit keresel itt? - kontrázott Mali is, aki nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. Mosolyogva fogadta el, majd megölelte és fülébe suttogta, hogy Ash is nemsokára itt lesz. Lena-t és Mikey-t is üdvözölte, majd hozzám fordult.

Tekintetemet az övébe szúrtam. Nem hittem el, hogy itt van. Borostás arcán végigsimítottam, miközben másik kezemet óvatosan megszorította és ujjainkat összefűzte. Beletúrt a vizes hajamba, majd homlokomra nedves puszit nyomott.

-Fantasztikus voltál- suttogta a fülemben, miközben karjaiba húzott. Eltoltam magam, hogy láthassam az arcát.
A szívem hevesen kezdett kalapálni, mikor ajkai az enyémekhez ért. Mikor nyelveink találkoztak, a talaj megmozdult alattam és ha nem szorít ilyen erősen Luke, összeesek.

Remegő kezekkel simítottam végig arcán, majd az éppen megérkező Ash-re siklott a tekintetem.

-Mit kerestek itt?- kérdeztem még mindig sokkos állapotban, miközben hangom el-el csuklott

-Hallottad a Close as strangers-t?

-Igen, de...

-Mondtam, hogy holnap visszatérek hozzád- mosolyodott el- és nem is megyek el többet. Lemondtam ezt az egész turné dolgot. Mert a barátaimmal- nézett a srácokra- és A barátommal szeretnék lenni- fúrta tekintetét az enyémbe.

-És...- kontrázott Ash- én meg megbeszéltem Phil-el, hogy te és Luke, közösen zenéljetek.

-Micsoda?- kaptam a fejem Luke-hoz.

-Ketten fogunk koncertezni.

-Ketten?- még mindig nem hittem el. A boldogságom mérhetetlen volt. A szememet marni kezdték a könnyek. De nem a szomorúságtól. Ezek örömkönnyek voltak. Az adrenalintól és a fülemben sebesen zakatoló vértől féltem, hogy nem fogom hallani amit mondd.

-Ketten...

"Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam őt, akit, tudtam, örökké szeretni fogok."

The End...