Anna Grier élete

15.Rész

-Te mit szeretnél venni? Én felújítom a ruhatáramat. Talán még cipőket is kéne venni.-fecsegett totál boldogan. Én meg csak bólogattam.-Mia baj?-nézett rám nagy szemekkel.
-Semmi.-erőltetem az arcomra egy mosolyt.
-Hova menjünk először?
-H&M?
-Uuu rendben. Ugyis latom ott egy csomó tök jó ruhát!....

Vásárlás után beültünk a Starbucksba.
-Na jó! Mi a baj? Egész nap fancsali képet vágtál. És nem birom ha akárki ilyen. Főleg ha te!-sóhajtottak egy nagyot. Olyan aranyos ez tőle. És elkezdtem mesélni....

Miután elmeséltem a történteket Kittynek konkrétan sokkot kapott.
-Mivan?-szólalt meg 2 perc csönd után.-Bocsánat!-fogta fel a történteket.
-Nem hiszem hogy csak miattad volt....Talán nem is akarta.-sóhajotottam.
-De te igen?-na most megfogott. Még nem igazán gondoltam így Ethanre. De ha jól belegondolok akkor tényleg nagyon aranyos.
-Szerintem igen...-döntöttem el a végleges választ.
-Úristen!-sikított fel.
-Ssss!-csitítottam-Ne már!-nevettem el magam vörös fejjel.-Nem otthon vagyunk!
-Jó jó bocsi de ez olyan uuuuuu.-vigyorgott.-Egyébként ha nek akarta volna nem kezdeményezett volna!-szürcsölt bele a kávéjába.
-Igazad van, de mivan ha ezután nem is próbálná meg? Mármint....érted!
-Hülye lenne...
-Hát de az!-nevettem el magamat-mindannyian azok.
-Jó ez igaz-nevetett velem.
-Menjünk vissza a szállodába szerintem.-álltam fel a székről.
-Okés....

              -A szállodában-

Amikor visszaértünk mindannyian ott voltak és videójátékoztak.
-Sziasztok!-orditottam oda 2.-jára.
-Szia!-hallottam néhányoktol választ.
-Ezt hogy kell?-kérdezem én a tudatlan lány. Kaptam néhány "ezt nem gondoltad komolyan" arcot. Kösssz. Elkezdték magyarázni végül Kittyvel be is szálltunk. Nagyon jó volt.