Anna Grier élete

28.Rész

-Jó reggelt!-mentem be Ethan szobályába és elhúztam a függönyt.
-Neked is!-mosolygott és kimászott az ágyból.
Ez megy már 6 hete minden reggel. "Megint" összebarátkoztunk és majdnem minden az igazi. Ethan azt mondta hogy neki nem baj ha nem lesznek meg az emlékei. Majd csinálunk közösen újakat.
-Ma elmegyünk a dokihoz utána mozi, habár szerintem én itthon maradok.
-Nekem sincs nagy kedvem.
-Akkor pizzázunk majd.-mosolyogtam.
-Oké!-mosolygott.
⏩*Dokinál*
-Még ezeket a gyógyszereket kéne szedni. Fejfájást tapasztal?-kérdezte a doki.
-Nem.
-Hányinger?
-Nincs.
-Emlékek?
-Nincsenek...
-Értem...hát, reméljük a legjobbakat. És jövőhéten találkozunk!-mosolygott. Tudom hogy ez egy bátorító mosoly lett volna de elég Creepyre sikeredett... Miután kimentünk a rendelőből. Hívtunk 2 Uber-t hogy a srácok elmehessenek a moziba mi pedig haza.
-Jó mozizást!-köszöntünk el a többiektől.
-Jó pizzázást!-ölelt meg Nash.
~Ethan szemszöge~
Otthon Annával kiültünk a tetőre és ettük a kihűlt pizzánkat.
-Csináltunk már ilyet?-kérdeztem Annát.
-Nem.-mosolyodott el.-Viszont majd csinálhatnánk még. Olyan szép innen a táj.
-Igen.-mosolyodtam el. Olyan gyönyörű volt. Ott. Abban a pillanatban csak rá tudtam figyelni. Majd lassan végigsimítottam a kezemet az arcán. Gyengéden megfogtam az állát és megcsókoltam. És ez volt az a pillanat amikor minden beugrott. Gyorsan elhajoltam Annától.
-Mi a baj?-kérdezte riadtan.
-Emlékszem! Mindenre emlékszem!