Anna Grier élete

17.Rész

"Mosolyogva elkezdett sétálni felém aztán...."

Odajött hozzám megfogta a derekamat magához rántott és megcsókolt. A pillangók a hasamban teljes erőből elkezdek csapkodni. Ez volt életem legjobb pillanata. 2 perc után levegő hiányában váltunk szét. Homlokát az enyémnek támasztotta és megfogta a kezemet.
-Anna...-kezdett bele. Szemében láttam a félelmet-szeretlek!-egy szó, egy szó kellett hogy boldogabb legyek mint valaha.
-Én is téged.-látszott rajta hogy megnyugodott. Megölelt, adott egy puszit a homlokomra és elindultunk kifelé a szobából. Én lehajtott fejjel sétáltam mellette. Az arcom színét pedig egy paradicsom is megirigyelhette volna.
-Akkor indulhatunk?-nézett felénk Nash.
-Persze.-bólintott lazán Ethan és mindenki elkezdte vinni ki a cuccait a szállodából.
⏩
A buszon mindenki beszélgetett vagy estleg énekelt. Nem tudtam nem észrevenni hogy Nash és Ethan kettesben beszélgetnek. Én odamentem az ágyamhoz és leültem. 3 perccel később Nash odajött és átölelt.
-Ugye tudod hogy szétverem ha összetör?
-Mi?-vágtam értetlen arcot.
-Ethan mindent elmondot.
-Ohh...-mosolyodtam el halványan.
-Ohh bizony!-ölelt meg.

-Nash szemszöge-

Az elejénél "kicsit" kiakadtam de igy hogy látom milyen boldog Anna.... Ez a lány egy kincs.
-Szeretlek.-hajtotta rám a fejét Anna. Most mondta először ezt nekem.
-Én is szeretlek töpszlik.-nyomtam egy puszit a fejére. Soha se akarom elveszíteni őt.