Anna Grier élete

29.Rész

~Kórházban~
•Anna szemszöge•

Ismét itt ülök a váróteremben Kittivel, Hayessel, Nashel, Cameronnal, Shawnnal és Grayyel. Esküszöm hogyha zenész lennék és egy dalt írnék az elmúlt időszakról akkor az lenne a címe hogy "A kórházban".
Na de most minden viccet félretéve egy olyan csoda történt egy pár órája amire a legszebb álmomban sem gondoltam volna. Az orvosok szerint nagyon ritka ami most történt. Nem azért mert visszajöttek az emlékei, ez így túl egyszerű lenne. Most amiatt vizsgálják mert egyszerre zúdult rá minden. Minden elveszett emlék.
-De hogy történt akkor pontosan?-faggatózott Gray. - Csak úgy hirtelen puff?
-Hát...-tűnődtem el - Igazából épp beszélgettünk amikor ez történt. Aztán hirtelen közölte hogy mindenre emlékszik.
-De én ezt nem értem...-gondolkozott Kitti hangosan.- Most inkább örülni kéne, hazamenni és ünnepelni. Mit kell rajta vizsgálni?
-Maradandó károsodások stb.-válaszolt fáradtan Shawn. - Bizonyára nem egy galopptúra az amin most átmegy. Teljesen megértem az óvintézkedéseket.
Kevesebb mint 10 perc után már jött is Ethan az orvossal az oldalán.
-Sziasztok!- mosolygott megszeppenve.
-Jó napot!- köszönt az orvos is- Röviden és tömören mondva, meggyógyult. Egy fél év múlva még vissza kell majd jönni egy rutin vizsgálatra de minden a legnagyobb rendben. Ezekből a gyógyszerekből még vegyen be napi egyet de ezen kívül nem "zaklatom" tovább.- mosolygott barátságosan. - További szép napot!
-Viszlát!- köszönt mindenki kórusban.
-Ethaan!- ölelte meg gyorsan Gray - Annyira megijedtem amikor Anna hívott higy a kórházban vagytok. Befejezhetnéd hogy mindig a szívbajt hozod rám. - engedte el szorításából.
-Örülünk hogy jól vagy!- ölelte meg Shawn is.
-Na srácok! Ez tudjatok mit jelent!- vigyorgott Cam miközben mi mind értetlenül néztünk rá.- Buliiiii.- ordította a kelleténél kicsit hangosabban.
-Te barom! - szólt rá Hayes - Egy kórházban vagy!
-Elnézést kérek de ha már itt van a beteg hozzátartozójuk kérem hagyják el az épületet.- szólt ránk egy nővér.
-Elnézést kérünk! Már itt sem vagyunk.- mosolyogtam a nőre miközben próbáltam közölni a fiúkat minél gyorsabban az épületből.

~Graysonéknél~

Ismét mindenki boldog. Nyüzsög az egész ház tőlünk. Vannak akik a konyhában szedik elő a tányérokat, vannak akik csak lustán röhögnek a kanapén és nosztalgiázgatnak. Nash pedig pizzát rendel. Jó rájuk nézni, még nem láttam őket ilyen elevennek amióta a baleset volt.
A gondolataimba mélyülve ültem a kanapén majd odajött hozzám Shawn.
-Mizu kicsilány?- mosolygott kedvesen - Olyan nagy csendben ülsz itt. Minden oké?
-Persze, csak gondolkoztam. - néztem előre ahol Ethan éppen nagyban beszélgetett a többiekkel. - Mostmár minden a legnagyobb rendben.