Never ending + lrh ; folytatódik

0.1

Idegesen nézek körbe a házi buliban. Szemeimmel a barátnőmet keresem. Nem látom sehol se.

Nagyot sóhajtok. Ennyit arról, hogy végig együtt maradunk ebben a buliban.

A zene hangosan dübörög, és ahogyan telnek a percek, egyre több és több emberrel telik meg az egész ház. Az alkohol és cigaretta füst szaga keveredik a dezodoréval. Hatalmas ez a ház, de kisebbnek tűnik így, hogy ennyi ember zsúfolodik benne.

- Hova? - fogja meg legalább már harmadjára a csuklómat egy részeg alak. Gyilkos tekintettel nézek rá.

Színes haja kócosan áll, tekintete pedig homályos.

- Vigyázol ránk? - kérdezi, mielőtt még lerázhattam volna.

Megforgatom a szemeimet. Ezt a szerencsétlen fiút egyedül hagyták, és a szagát ítélve, füvezett is.

- Persze. - erőltetek egy mosolyt az arcomra. Elengedi a csuklómat, én pedig megfogom a kezét.

Mindig én szoktam lenni az "óvónéni". Komolyan, miért nincsen egy ilyen munka?!
Tuti ezt választanám. Bár egy idő után nagyon idegesítő részeg fiatalok után futkosni az éjszaka közepén.

Kifelé vezetem a tömegen át. Kinyitom az ajtót, ki vezetve őt az erkélyre.

Lehuppan az egyik székre, én pedig mellette foglalok helyet. Továbbra is a kezemet szorongatja. Jóval hidegebb van kint, és nagyjából csendesebb is. Senki nincsen rajtunk kívül az erkélyen. Éjszaka tizenegy van.

- Hogy hívnak? - kérdezem, miközben egy alkohollal teli poharat nézek ami csak egy karnyújtásnyira van tőlem.

Ha meginnám talán én is jól érezhetném magamat, de berúgni ma már nem tudnék.

- Michael. - motyogja.

Az alkohol szinte csábít. A gondolat, hogy melegség töltse el a mellkasomat, nagyon ígéretesnek tűnik. Egyre erősebben szorítja a kezemet.

- Figyelj, Michael. - mondom óvatosan. - Légyszíves most engedd el a kezemet, aztán megint megfoghatod, oké?

Bólint egyet, és nagy nehezen elengedi. Rögtön a pohár után nyúlok, és lehúzom az egészet. A torkomon lefolyik a folyadék, a mellkasomnál pedig egyre jobban eltölt a meleg érzés.

Viszont ennyitől nem leszek vidámabb.

Megint a kezemhez nyúl Michael. Engedem neki, hogy megszorítsa.

- Mi történt Michael? - kérdezem egy kedvesnek nevezhető mosollyal.

Rám néz. Kíváncsian oldalra fordítja a fejét.

- Te ki vagy? - kérdezi. Értetlenül húzom fel a szemöldökömet.

- Summer. - mondom.

- Akkor te nem Calum vagy. - mondja elcsodálkozva. Magamban éppen az agyamat masszírozom.

- Valóban, én nem Calum vagyok.

Bólint egyet. Kis fiúsan mered rám. A szemei elkezdenek csillogni, szinte érzem ahogyan megszakad a szívem. Nagy levegőt veszek. Türelmesnek kell lennem.