Never ending + lrh ; folytatódik

0.7

A telefonom rezgésére ébredek. Dühösen pillantok a készülékre. Megpróbálom figyelmen kívül hagyni a hangját, de nem megy. Ahogyan egyre többször csendül fel a dallam, egyre idegesebb leszek. Végül feladom.

Felveszem.

- Ki az a seggfej szadista állat, aki nyáron felébreszt ennyire korán egy érző emberi lényt? - szólok bele.

- Az emberi lény stimmel, de az érző már nem. - kuncog fel rekedtes hangján a vonal túlsó végén.

A szemeimet forgatom.

- A seggfej stimmel ezek szerint. - mondom. - Amúgy is nem szép ilyet állítanod az állítólagos barátnődről.

- Neked meg az állítólagos pasidról.

Felhorkanok.

- Ezért az izgalmas beszélgetésért hívtál fel engem? - kérdezem unottan. Már kezd eltűnni az eddigi fáradtságom.

- Nem. - mondja Luke. - Mivel ez az első napunk, amikor együtt vagyunk, ezért átugrok hozzátok.

- Nem fogsz átjönni Lucas. Ezt csak magaddal beszélted meg.

- Meg az anyukáddal. - szinte érzem ahogyan önelégülten vigyorog, én pedig egyre idegesebb leszek.

- Hogymi? - kérdezem feszülten, de választ már nem kapok, csak azt a bizonyos hangot, ami azt jelzi, hogy letette. Egyáltalán honnan van meg neki a számom?

Az időre pillantok. A kis mocsok felébresztett engem tízkor.

Bele túrok a már amúgy is szénakazal hajamba. Nagy levegőt veszek. Luke biztosan csak viccelt. Hacsak nem Cora megadta neki anya számát. És ha ez így történt, akkor Lucas halott ember lesz.

- Summer drágám! - hallom meg anya csilingelő hangját. Pár másodpercen belül hallom meg a lépteit a felfele vezető lépcsőn.

Kopog egyet az ajtómon. Anya egy időben előszeretettel nyitott be kopogás nélkül a szobámba. Valójában nem csináltam semmi olyasmit, amint nem láthatott volna, összesen csak annyiról volt szó, hogy elég frusztráló volt, hogy nem nézhettem egyetlen egy horror filmet vagy sorozatot, miközben a dugi kajámat ettem, anélkül, hogy bármelyik pillanatban anya be nem nyitott volna.

Benyit. A haja össze van fogva, és egy kertésznadrág van rajta, alatta egy sima fehér felsővel.

- Kincsem, a fiúd vár rád lent a nappaliban. Nem olyan régen telefonált, hogy megkérdezze nem lenne nagy gond, ha átugrana hozzád. - elmosolyodik. - Nagyon kedves, helyes és aranyos fiú.

Megsemmisült tekintettel nézek anyára.

- Luke az? - kérdezem, megfékezve a nyelvemet, pedig annyi szó csúszna ki a számon.

- Igen. - még nagyobb mosoly keletkezik az arcán. - Én a helyedben sietnék, mert már két órája vár arra, hogy felébredj.

- Milyen kedves tőle! - mondom szarkasztikusan, de anya nem veszi észre, csak egyetértve bólint egyet.

- Mindjárt szólok neki, hogy jöhet. - kimegy a szobámból, én pedig fénysebességgel kelek fel. Csak egy bugyi, meg egy nagy póló van rajtam. Felveszek egy hosszú nadrágot, meg egy fekete felsőt.

Hirtelen kinyílik az ajtó, én pedig gyilkos tekintettel meredek az érkező illetőre.

- Miért kellett bele keverned az anyámat? - a hangom dühös. Lucas védekezően emeli fel a kezeit.

- Nem tudom Summer, hogy mondtam már neked, de tudod, a harc az harc.

Össze szűkülnek a szemeim. Ha piszkos játékokkal játszunk Lucas, akkor legyen.