Never ending + lrh ; folytatódik

1.3

Kinyitom a szemeimet. Kómásan felülök az ismeretlen ágyon, és körbe pillantok. Magam mellé nézek, Cora alszik nyugodtan.

Valamennyire megkönnyebbülök. Ezek szerint nem volt olyan durva a tegnap éjjel.

Bele túrok a hajamba, és egy hatalmasat sóhajtok. Magam elé meredek. Nem akarok a tegnapra gondolni, arra ami történt köztem és Luke között.

Megcsókoltam őt, semmi kényszer nélkül, teljesen magamtól.

Kiráz a hideg a gondolattól, és inkább megrázom a fejemet.

Csak egy pillanatnyi elbizonytalanodás volt az egész. Össze voltam zavarodva, és ő meg kedves volt. Ennyi volt az egész. Csak egy gyors gesztus, amivel talán kimutathattam, hogy sokat jelentett számomra az, hogy segített.

Csak ennyiről volt szó, semmi többről, ebben biztos vagyok.

- Hamupipőke felkelt már? - suttogja egy vissza fojtott mosollyal az arcán, miközben belép a szobába.

A szemeimet forgatom, és ezért kicsikét megnyugszom. Valóban ugyanazt érzem iránta, mint amit tegnap éreztem, amit most érzek, és amit holnap is fogok. Utálom őt. Utálatot érzek.

- Csak, hogy tudd te idióta, Csipkerózsika volt az aki 100 évig aludt.

Megvonja a vállait, és szórakozottan lehuppan mellém az ágyra. Szúros szemekkel nézek rá.

- Cora még alszik. - sziszegem neki. - Lehetnél kicsikét halkabb.

- Nem is voltam hangos. - ráncolja össze a szemöldökét.

- Aha, hogyne, én pedig egy fiú vagyok, akit valójában Pepitonak hívnak, és Mexikói vagyok. Persze halálosan szerelmes lettem beléd, de ezt leplezem, mert szeretek elérhetetlen Pepito lenni.

- Mindig is tudtam, hogy belém estél. Meg azt, hogy egy fiú vagy. - néz rám sokatmondóan. Elnevetem magamat.

- Az a baj, hogy én ki is nézem belőled, hogy valóban elhiszed ezt.

- De hát igaz, nem? - löki meg szórakozottan a vállamat.

- Annyira igaz, mint ez a kapcsolat. - egy mosolyra húzom a számat. - Mellesleg én fogok nyerni.

- Álmodozz csak Hófehérke. - kacsint egyet. Színes hajú barátnőm felé pillant.

- Szerinted mi történt közte és Michael között? - kérdezem, jobban magamra húzva a takarót.

- Fogalmam sincs. Michael nagyon szereti Corát, szóval nem értem mi volt ez tegnap. Állandóan róla mesélt nekem.

- Bárcsak egyszer úgynézne rám egy fiú, mint Mikey Corára. Bárcsak lennének olyan érzéseim. - Lukera pillantok, és most esett csak le, hogy mit is mondtam. Zavartan beharapom a számat. Hogy lehetek ennyire idióta? Még a végén rájön, hogy nem vagyok annyira gonosz lány, mint amilyennek látszom.

Kérdőn felhúzza a szemöldökét, de az ajkánál egy halvány, önelégült mosoly pihen.

- Nem rád értettem. - mondom gyorsan, de ő csak vigyorogva csóválja a fejét.

- Ebből már nem jössz ki jól.

- Hagyj. - förmedek rá, talán hangosabban a kelleténél. Cora szemei pattanak ki.

Lassan felül, és kettőnkre néz.

- Nem csak egy álom volt? - kérdezi egy gondterhelt arccal. Megrázom a fejemet.

- Sajnos nem. - mondom. - Haza kell mennünk.

- Nem akartok itt reggelizni? - kérdezi Luke.

- Nem. - vágom rá.