Never ending + lrh ; folytatódik

2.6

Legszívesebben elsírnám magamat.

Nagy levegőt veszek. Muszáj lesz elmondanom Arzinak. Leakarom most már zárni a kapcsolatunkat.

Az ujjaimat tördelve megyek be a hálószobába. Nincsen teljesen betakarózva, így a melleit megint látom. Megpillant, és elmosolyodik. Rögtön bűntudatom támad miatta.

- Légyszíves vegyél fel valamit. - mondom, ő pedig furán néz rám. Bólint egyet, és felveszi a felsőjét.

- Valami baj van Lukey? - kérdezi, félre hajtott fejjel. Bólintok egyet. Őszinte leszek vele.

- Igen, baj van. - mondom. - Arzi, szakítani akarok.

Felhúzza meglepetten a szemöldökét.

- Tessék? - a szája megremeg. - Hogy mit akarsz? - csuklik el a hangja.

Leülök mellé az ágyra. Megfogom az egyik kezét, miközben értetlenül néz rám.

- Ugye csak viccelsz? - kérdezi, és a szemeibe lassan könnyek gyűlnek.

Megrázom a fejemet.

- A legkevésbé sem viccelek. - mondom, és nagy levegőt veszek. Hol kezdjem?

- Miért? - néz rám. - A kísértet miatt, igaz? Summer miatt, ugye?

Francba. Hát persze, hogy tudja, nem hülye.

- Igen. - kiveszi a kezét a kezemből. - Figyelj, ez bonyolult.

- Találkoztál vele? - néz maga elé.

- Nem tudom. - sóhajtok egyet. - Látni láttam, de ő nem látott.

Keserűen felkacag.

- Mégis mit képzelsz Lukey? - a hangját felemeli. - Azt hiszed vissza fog hozzád jönni? Csettintesz egyet, és máris a karjaidba bomlik? Mert ha ezt hiszed, akkor nagyon is tévedsz. Tudja, hogy vagyok neked, és ha most még szakítasz is velem, tudja, hogy voltam neked. Egy szebb, jobb barátnő, aki mellé nem érhet fel. Gondolkozz már el, mégis mi a terved, hm?

Megvonom a vállaimat.

- Nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de abban biztos vagyok, hogy teszek egy próbát, hátha ő is szeret még.

Homlokon csapja magát.

- TE EGÉSZ KAPCSOLATUNK ALATT VÉGIG ŐT SZERETTED? - kiabál rám, és végig folynak a könnyek az arcán, ezzel teljesen elkenve a sminkjét.

Kiráz a hideg erős, de egyben gyenge hangjára. Remek, újabb lány szívet török össze.

- Nem. - és ez az igazság, valóban nem szerettem akkor még Summert, amikor megismerkedtünk. - Arzi, amikor veled voltam, akkor az azért volt, mert szerettem veled lenni. Azért hoztam neked virágokat, azért mentem el veled sétálni, vacsorázni. Azért utaztunk együtt, voltál ott a próbáknak valamennyi részén. Tudod a kapcsolatunk eleje tökéletes volt. Úgy tűnt, hogy ez örökké fog tartani..

- De nem. - vág közbe Arzi. - Nem tart örökké.

- Nem tart örökké. - ismétlem meg.

- De velem nem teheted meg ezt, amit ő vele megtettél. Nem kereshetsz fel, ha esetleg úgy döntenél, hogy mégis csak mellettem a helyed. Nem csinálhatod azt, hogy vissza toppansz az életembe.

- Rendben. - mondom.

Arzi feláll, hogy felvegye a farmer nadrágját, majd vissza is ül az ágyra. A szemeimet bele fúrom az arcába.

- Régóta csak rá gondoltál. - mondja, szinte suttogva. - Észre vettem, hogy más lettél, többször voltál csendesebb. Régóta őt szeretted, és nem engem. Igaz?

- Téged még mindig szeretlek. De már nem úgy.

Bólint egyet, és megtörli kisírt szemeit.

- Egy másik szerelmet éltél velem. - motyogja, én pedig bólintok. Pontosan igy van.

Mind a ketten elhallgatunk.

- Akkor vége. - mondom.

- Vége. - túr bele barna hajába.

Megint csendben maradunk. Megköszörülöm a torkomat.

- Nem akarsz elmenni? - néz rám.

Értetlenül nézek rá.

- De ez az én hotel szobám. - mondom össze ráncolt szemöldökkel.

- Tudom, de mivel te dobtál engem, egy másik lányért, ezért kárpótlásul, hogy hamarabb gyógyuljon a csalódásom, igazán elhúzhatnál innen. És gondolom nem szeretnéd, hogy mindenki arról beszéljen, hogy Luke Robert Hemmings mekkora egy seggfej, hogy miután szakított barátnőjével, kirakta az utcára.

Nyomoromba felnevetek, megrázva a fejemet.

- Rendben, elmegyek. - felállok, és a már előre össze pakolt cuccaimat megfogom.

Az ajtóhoz sétálok a táskákkal. Utoljára még hátra fordulok, hogy lássam Arzit. Int nekem egyet, mosolyogva, én pedig viszonzom. Már nyitom az ajtót, amikor hallom, a lépteit, amint felém fut.

- Egy utolsó csók, aztán vége? - néz rám boci szemekkel. Válaszul le hajolok hozzá, és megcsókolom. Ez most nem szenvedélyes, és nem is vad, mint az előző csókjaink. Keserű, szomorú, olyan mint az összes többi utolsó, búcsú csók. - Vége. - suttogja, én pedig egy gyors puszit nyomok a homlokára, ezzel jelezve, hogy vigyázzon magára.

Kilépek az ajtón, és becsukom magam mögött.

Megkönnyebbülök. Vége van Larzayleanak. Ennyi volt.

Átcsoszogok a táskáimmal Ashtonhoz, tudom, hogy nála úgysincsenek váratlan vendégek.

Bekopogok hozzá, rögtön ajtót nyit. Végig mér.

- Nem fogsz velem aludni. Tiéd a kanapé. - mondja.

- Kösz. - mosolygok rá, és beenged engem. Ledobom a táskákat, és rögtön a kanapéra vetem magamat.

- Nem akarsz valamit mondani? - kérdezi Ash, egy fotelba foglalva helyet, vissza kapcsolva a tv-t.

- Te vagy a legeslegeslegeslegjobb haver. - megrázza a fejét.

- Nem ezt.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy befogattál engem, annyira hálás vagyok. Örökké tartozni fogok neked, és egész életembe azon leszek, hogy vissza adjam, ezt a gesztust, és csak akkor nyugszik meg a lelkem, amikor már tudom, hogy már vissza adtam neked, és már te tartozol nekem mérhetetlen hálával. - felröhög.

- Hát nem is ezt kellett elmondanod, de nagyon tetszik ez a szöveg. - most én nevetek fel. Ki az aki a szakítása után rögtön röhög? - Szóval, mi történt. Miért lettél ki lakoltatva?

Ashton fürkészően néz rám.

- Vége van Ash. - mondom. - Ennyi volt, szingli lettem.

________________

Ez egy kicsi kiengesztelés nektek
De én őszintén sajnálom itt Arzit, szar lehet neki:(
Szóval légyszi ne utáljátok szegényt
Ééés haha Luke szingli, és ez mit jelent? SPOILER