Never ending + lrh ; folytatódik

1.8

Ez a rész 18+ lesz szóval jaja
(Lol pont úgy jött ki mert 18+ es 18-dik rész, és előre szólok hogy elég szar lett, de nézzétek el nekem soha nem írtam ilyet, és eldöntöttem, hogy nem is fogok ilyet írni,mert nem megy nekem, köszi)

Szenvedő arccal nyitom ki az ajtót. Ez már szerintem az ötvenedik alkalom, hogy beengedek valakit.

Két ismeretlen fiatal néz rám, látszódik rajtuk, hogy már alapoztak valahol. A kezükre pillantok, mind a kettőjüknél két két vodka van. Beengedem őket, majd becsukom az ajtót.

Lukehoz megyek, és kiveszem a kezéből a poharat. Gyorsan lehúzom a tartalmát. Érzem, hogy az alkohol szétterjed bennem, máris jobban érzem magamat.

Az ízét soha sem szerettem az alkoholnak, mindig csak a hatása miatt ittam. Sokkal jobb volt tőle minden. És olyankor eltűnt minden stressz.

- Nem lesz ez sok neked? - kérdezi Luke, a fülembe durozsolva. Kiráz a hideg. - Ez már nagyjából a tizedik pohár amit lehúzol ma.

- Részeg akarok lenni. - nézek a szemeibe, ő pedig felnevet.

- Azt látom Summer. - mondja. Ellépek tőle, és a konyhába veszem az irányt. Nem érdekel most semmilyen következmény sem. Szükségem van arra, hogy elfelejtsem azokat az arpó érzelmeket amiket a fiú iránt táplálok.

Újabb alkohol után kutatok, és sikeresen találok is. Egyre több emberrel telik meg a ház, és a zene hangosan dübörög. De sajnos nem annyira hangosan, hogy ne halljam a saját gondolataimat.

Lehúzom a talált üveg tartalmát, és elhúzom a számat. A mellkasom meleg lesz, a torkom felforr, a számba az alkohol keserű, mégis édes íze terjeng. A számon egy kacagás csúszik ki.

Bele vetem magamat az éjszakai életbe. Szemeimmel Corát keresem, és meg is találom. Michaellel csókolozik. Boldog, boldogok. Csipetnyi irigység keletkezik bennem. Mennyivel jobb lehet nekik. Nekik, akik biztosak az érzéseikbe.

- Miért bámulod őket? - suttogja egy hang a fülembe. Össze rezzenek.

Hátra fordulok, és Luke-kal találom szembe magamat.

- Te miért nem? - kérdezek vissza, mire elneveti magát. Elgyengülnek a lábaim, mégis sokkal több életet érzek magamban mint valaha. - Hozol nekem még alkoholt? Szükségem van rá.

Megrázza a fejét.

- Akármennyire is lenne szórakoztató látni téged hányni; nem. - mondja. - Így is részeg vagy már.

Megfogja a karomat, és elindul valamerre, maga után húzva. Kilép a házból, az éjszakai levegő bele férkőzik a testembe.

Megérzem a hányás szagát, és elfintorodom. Csak kérlek ne az erkélyre.

Luke leültet a hideg lépcsőre. Ő is leül mellém. Ránézek, és elkezdem az arcvonásait az emlékezetembe vésni. Így, hogy kevés fény van, megpillantom az apró archibáit. Például az egyik szemének a pupillája jobban ki van tágulva éppen. Vagy pedig a fogai, nem rendezettek. Mégis, a mosolya most is olyan, mint eddig.

- Tudod mire van még szükségem? - kérdezem. A szavak kezdenek össze folyni, de a gondolataim tiszták. Nagyjából.

Megrázza a fejét.

- Nem tudom. -mondja.

- Rád. - felém fordul. Kék íriszei a szemeimbe fúrodnak. Elvigyorodik.