Never ending + lrh ; folytatódik

2.1

Fáradtan kelek fel. Egy újabb nehezebb nap. Óvatosan szállok ki az ágyból, nem szeretném Arzit fel kelteni.

Felöltözök, és bele túrok a hajamba. Nem túlzottan érdekel, hogy ma hogyan nézek ki.

Amikor éppen nem koncertezünk, akkor a napjaink nyugisabbak. Van, hogy fizetnek a paparazzok csak azért, hogy elmenjünk a Starbucksba kávézni, és lőjjenek rólunk pár jó képet.

Nekem megfelel ez az élet. Ha nem koncertezünk akkor bulikkal telnek ez az éjszakáink, vagy műsorokkal ahová meghívnak minket, esetleg csak nyugis mozis estékkel, vagy munkával, próbával, munkával és munkával.

Mindig változik.

Ma például én és a fiúk egy műsorra vagyunk hivatalosak, amin sajnos muszáj részt vennem akármennyire is menekülnék ez elől. Leülök a hotel egyik bárszékére. Általában a fiúkkal egy hotel szobában szoktunk lenni, de most kivételesen külön vagyunk, mind a négyen. Valószínűleg Ashton csak dobol, mig Calum éppen csajozik, és Michael pedig Corával videochatel. Hogy lehet az, hogy annyi év után is, így tudják tartani a kapcsolatot? Hogy nem szakítottak? Ez lenne az a bizonyos szeretet, ami mindig azokban az undorítóan nyálas, csöpögős filmekben vannak. Arzi is odájig van értük, pedig mindenerejével próbálja tagadni.

- Hogy hogy ilyen korán fennt vagy? - ballag ki Arzi, egy takaróba burkolózva. Kócos haja teljesen egy fészekre hasonlit. A gondolatra felkuncogok. - Mi az?

- Semmi. - vonom meg a vállaimat, de egy mosoly továbbra is bujkál a szám mellett. Imádom ezt csinálni. A lányok buknak erre, amikor a fiúnak egy halvány, vissza fojtott mosoly marad az arcán.

Az ölembe ül. Hátra fordul, és egy hosszú csókot nyomok a szájára.

- Mennem kell. - elfintorodik.

- Alig vagyunk mostanában együtt. - mondja, és be harapja a száját. Ezt soha se szokta csinálni. - Kéne valamit csinálnunk.

- Cica, tegnap éjszaka is csináltunk már valamit. - egy csábos mosolyra húzza a száját.

- Azt most is megismételhetnénk. - felhúzom a szemöldökömet.

- Már így is késésben vagyok. Most nincs időm erre, sajnálom. - megcsókolom. Csalódottan húzódik el, majd áll fel.

- Szia. - mondja, és bebaktat, vissza a hálószobába.

Értetlenül nézem az ajtót, amit becsap maga mögött. Mi az isten.

Nem tettem semmi rosszat. Hacsak nem bűn az, hogy ennyire őrülten vonzó vagyok.

Nincs itt lány, aki előtt elmondhatnám ezt, így magamban tartom. Pedig nagyon is jó szöveg. Felkapom a telefonomat, és a pénztárcámat, majd kilépek a szobából. Felteszem a fekete napszemüvegemet. Tízre volt megbeszélve a találkozó a hotel előtt. Leliftezek, a hallban senki se bámul meg. Mindenki megszokta már, hogy hírességek tartózkodnak ott. Vagy csak nem ismertek fel.

Megpillantom Calum mosott szar arcát.

Biccentek neki egyet. Ő sértődötten elhúzza a száját.

- Már ölelést sem kapok? - kérdezi. - A többiek elmentek már a stúdióba, de én direkt, egyedül megvártalak. Hogy lehetsz ennyire hálátlan?

A szemeimet forgatom, és felröhögök.

- Havi baj nap van ma, vagy mi? - kérdezem, mire Cal meglök a vállaival.